A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Ács Anna: Móricz Zsigmond országjárásának veszprémi és balatonkenesei állomásai
késő őszén meg is kezdte a működését. A hallgatók a veszprémi református elemi iskola alagsorában kaptak szállást, élelmezésükhöz a városból és a megye falvaiból érkeztek adományok. A konyhán veszprémi nők segédkeztek felváltva, társadalmi munkában. A hallgatókat vasárnaponként veszprémi családok látták vendégül. Egy Sárospatakon már tapasztalatokat szerzett főfoglalkozású nevelő mellett az előadók többsége díjazás nélkül végezte munkáját. Az első tanfolyamnak részben újszerűsége, részben kiváló előadói okán különösen nagy sikere volt. A résztvevők köre Veszprém mellett felölelte Zala, Tolna, Vas, Fejér és Baranya megyét, de Hevesből is volt hallgatója a népfőiskolának. Pedig előre tudták, hogy semmiféle képesítést, bizonyítványt nem kapnak, tehát nem a paraszti sorból való menekülés vezette őket. A többi népfőiskolához hasonlóan a veszpréminek sem volt központilag kiadott tanterve és tananyaga. Működés közben alakult ki a tananyag, az előadói gárda és a pedagógiai módszer is a tanfolyam jellegéhez, a felnőtt hallgatókhoz igazodóan, hogy a hallgatók a falujukba visszatérve közösségi emberként vehessenek részt a közéletben a parasztság sorsának javításáért. Az irodalom nem szerepelt tantárgyként az előzetes tervekben a veszprémi népfőiskolán sem. Csupán egy-egy író és vendégelőadó meghívását vették a programba. Végül az 1939 novemberének első napjaiban az ifjúság nevelésének problémaköréről Székesfehérváron rendezett konferencián elhangzott előadás hatására a veszprémi népfőiskola tananyagába rendszeres irodalmi előadásokat iktattak be. Könczöl Imre, a fiatal, mindössze 22 esztendős, frissen végzett tanító A könyv és az olvasás szerepe a parasztifjúság nevelésében címmel nagy érdeklődéssel kísért, pezsgő vitát kiváltó elődást tartott. Boda József, a veszprémi népfőiskola vezetője azonnal meghívta az előadót Veszprémbe és irodalmi előadások tartására kérte fel. Könczöl Imre visszaemlékezése szerint így lett a Bakony-Balatonvidéki Református Népfőiskola irodalmi előadója, s ennek köszönhetően Móricz Zsigmond „kalauza" és beszélgetőtársa a népfőiskolai tanfolyam záróünnepélyén. Mint Könczöl írta, több író is meglátogatta a népfőiskolát és nemcsak előadást tartottak, hanem szinte egész napon át beszélgettek a hallgatókkal 8 . Boda József Móriczot, Illyés Gyulát és Kerék Mihályt is meghívta a népfőis-kola záróvizsgájára, „hogy mielőtt a hallgatók hazamennének, jöjjünk össze, és beszélgessünk el velük" - írta 1940. március 6-án a Móriczhoz címzett levelében Kerék Mihály, akit ebben az időben nevezett ki a belügyminiszter vármegyei szociális előadónak, s hivatala révén szeretett volna segíteni Móricznak a tervezett népfőiskola létrehozásában. Már az előző nap, március 14. délutánjára tervezték az utazást, mivel este beszélgetni kívántak a hallgatókkal, s másnap részt akartak venni a záróvizsgán. Kerék arról is beszámolt Móricznak, hogy „Illyés kilátásba helyezte jövetelét", s reményét fejezte ki, hogy az író is velük tarthat, ha egészségi állapota engedi. A közös utat jó alkalomnak minősítette a népfőiskola kérdésének megbeszélésére 9 . Móricz március 10-én válaszolt Illyés általunk ismeretlen levelére, amelyben szó esett a tervezett veszprémi utazásról is. Móricz így fogalmazott: „Örülök, hogy a veszprémi útra meghívtatok, és el is megyek, azt hiszem, a vesék már nem oly fájdalmas zónák, azokkal volt bajom. Legalább egyszer össze leszek veled is zárva, eddig mindig eltűntél előlem, mint egy felszálló madár." 10 Illyés végül mégsem utazott Veszprémbe, Móricz Zsigmond Kerék Mihály és Morvái Péter néprajzkutató társaságában jelent meg a záróünnepélyen 11 . Könczöl emlékezete szerint ez nem a „legszerencsésebb" alkalom volt, mert a sok vendég és a hallgatók szereplőként-rendezőként való elfoglaltsága nem adott lehetőséget a Móricz Zsigmonddal való meghitt beszélgetésre. Az író a többi fővárosi vendéggel együtt a reggeli vonattal érkezett Veszprémbe. A „reprezentatív" vendégeket Boda József fogadta. Móricz éppen Bakó Lajos mezőföldi esperessel beszélgetett, amikor Bakó bemutatta neki Könczöl Imrét, akit előzőleg megkért az író kalauzolására. Mivel „fiatal barátunk"-nak aposztrofálta, Móricz hallgatónak hitte az ifjút. így szólt hozzá: „Örülök fiam, hogy végre a hallgatók közül is látok valakit, mert akármilyen jól elbeszélgettünk is, de én nem az esperes urak kedvéért jöttem ám, hanem azért, hogy magukat megismerjem." Amikor kiderült, hogy Könczöl Imre nem hallgató, hanem a tanfolyam irodalmi előadója, Móricz elnézést kért a „lefokozásért" és tréfálkozva ezt mondta Bakó Lajosnak: „Ugye, mi bizony örülnénk neki, ha abban a korban volnánk, hogy hallgatónak nézzenek bennünket." Majd felállt és ekként folytatta: „De akkor maga is tud tájékoztatni olyan dolgokról, amire kíváncsi vagyok. Érdekelne, hogy mit tanított irodalomból, használtak-e tankönyvet hozzá? azt tudom, hogy az iskolákban mit és hogyan kell tanítani, de hát ezek nem diákok, sikerült-e boldogulni velük és hogyan?" Könczöl részletesen beszámolt munkájáról, s Móricz csak akkor szólt közbe, amikor az ifjú tanító egy ötven kötetes könyvtár összeállításáról beszélt az órák anyagához kapcsolódóan. „Tetszik nekem ez az ötlet, de aggodalmaim is vannak, mert minden attól függ, melyik könyveket kóstolhatjuk meg. És ötven könyv... tudja milyen nehéz annak a kiválasztása és 287
