A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Ács Anna: Móricz Zsigmond országjárásának veszprémi és balatonkenesei állomásai

Amerikába helyezett hihetetlen események előadásával igyekezett a parasztságot király- és kormányhűségre „nevelni": a teljes sötétségben tartani."

4 Móricznak már korábban is volt kapcsolata a lappal, szeptember 29-én névtelenül jelent meg cikke Maximális árak Bethlen Gábor idejében címmel. A cikk egyszerű és ízes nyelvezetével elüt a lap többi írásától, vérbeli író tollára vall. Az új szerkesztőgárdájú lapba, amely céljául tűzte ki a kulturális nívóemelést és a politikai iránymutatást, Móricz nagy kedvvel írt, nem csupán a szerkesztés munkájában vett részt. Áprilisig szinte minden számban olvashatták írását. Egy-két kis anekdota mellett elsősorban a politikai iránymutatás feladatát vállalva politikai témájú cikkeket írt. Vezércikkei, a kápolnai első földosztásról szóló riportjának bevezetője és a lap mellékleteként készített brossúrája, A földtörvény kiskátéja tanúskodnak céljairól. Az öröm és lelkesedés adja politikai cikkei lendítőerejét, kellő arányú pátoszát, s írói módszereivel magasabbra emeli, mint amennyit valójában a bennük kifejtett gondolatok önmagukban érnének

5

. Második veszprémi látogatása Móricz 21 év múltán, 1940. márciusában jutott el ismét Veszprémbe. Ezúttal sem író-olvasó találkozóra, dedikálásra érkezett. A Bakony-Balatonvidéki Református Népfőiskola záróünnepélyén vett részt. Az író élete utolsó éveiben vált a közösségi gondolkozású, szélesebb látókörű parasztfiatalok nevelését szolgáló népfőiskolai mozgalomnak is lelkes szószólójává, sőt maga is tervezte egy népfőiskola szervezését. Néhány hónappal veszprémi útját megelőzően vette át a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését, miután 1939 végén politikai irányváltás miatt felmondtak neki az Estlapoknál. Ezzel megszűnt Móricz egyetlen rendszeres jövedelme és szinte a reménye is arra, hogy letörleszthesse az Atheneaum vállalatnál felgyűlt hatalmas adósságát. Ám új remény csillant előtte: tudomására jutott, hogy átvehetné a Kelet Népét, bár arról is volt információja, hogy a lap a csőd szélén áll. A lapot addig Szabó Pál szerkesztette, de ő elkedvetlenedett a harcoktól és anyagilag sem bírta a lap fenntartását. Móricz az apjától örökölt féktelen lelkesedéssel vette át a Kelet Népét 1940. januárjában. A lap révén újra kívánta egyesíteni a népi tábort. Azonnal meg is változtatta a lap külsejét, hogy „előkelő irodalmi folyóirat" küllemében is a széles tömegekhez szóló sajtóorgánummá váljon. Már beköszöntő vezércikkével, amely a Hagyd a politikát, építkezz címet kapta, programot hirdetett: a gyakorlati munka érdekében hátat kell fordítani a politikának. A lapból az összes aktuális probléma fókuszát kívánta megteremteni, szabad vitahelyet akart biztosítani, minden népi értelmiségi előtt meg akarta nyitni. Valóban a viták élénk fóruma lett a Kelet Népe. Viták zajlottak a népfőiskoláról és a szövetkezeti megoldásról, a dán példáról. A nagy elvi problámák mellett a folyóirat állandóan napirenden tartotta a kis reformok kérdését is. A gyakorlati kérdéseknek, apró reformoknak a népszerűsítéséért képes volt újra nyakába venni az országot: előadókörutakat tartott, de képeslevelezőlaphívásra leutazott bármelyik faluba, hogy maga győzze meg az embereket az újfajta tégla vagy éppen a vetést védő hasura hasznosságáról. 1940 első felében komoly lapszerkesztői munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytatott. Ekkor írja az Árvácskát és a Rózsa Sándor első kötetét is, és közben a következő helyekent fordult meg, némelyiken háromszor-négyszer is: Hódmezővásárhely, Szeged, Kecskemét, Debrecen, Nyíregyháza, Sárospatak, Miskolc, Sopron, Győr, Mátészalka, Fehérgyarmat, Fehérgyarmat, Jánk, Matolcs, Veszprém, Cegléd, Makó, Békéscsaba, Tata, Komárom, Tiszaladány, Pécs, Celldömölk, Mezőtúr, Székesfehérvár, Lovasberény... S a sor nem is teljes. Ezekben a hónapokban úti aktatáskájából szerkesztette a Kelet Népét, írta bele hosszabb-rövidebb cikkeit és folytattta szépirodalmi munkáját. Egész ekkori élete mottója a „cselekedni, cselekedni, cselekedni" lázas sietsége volt. Lapjának Szerkesztőségi asztal című rovatában így fogalmazott az új nemzedék számára: „Ifjúságunk figyelmét felhívom erre a gondolatra, cselekedni kell. A nap minden óráját jóra kell fordítani"

6 A folyóiratszerkesztő Móricz vidéki útjait motiválta ismételten fellángolt tehetségkutató szenvedélye és a komolyan vett feladat, hogy népszerűsítse a folyóirat aktuális témáit. Amint Cséve Anna megfogalmazta, „leginkább a diákok és a tanárok látták szívesen a lesoványodott, botjára támaszkodó írót, aki emberfeletti küzdelmet folytatott a lap fenntartásáért."

7 A veszprémi Bakony-Balatonvidéki Református Népfőiskola a legelsők közé tartozott. A népfőiskolai gondolat az 1930-as évek végén kezdett mozgalommá szélesedni, amikor a sárospataki kollégiumnak a téli tanítási szünetekben rendezett kéthetes tanfolyamai helyett az ország különböző részein egymás után alakultak a hosszabb időtartamú, bentlakásos önálló népfőiskolák. A veszprémi népfőiskola megszervezője és igazgatója a népi írókkal rokonszenvező Boda József református lelkész volt. Az ő javaslatára határozta el a veszprémi református egyház vezetősége 1939. februárjában a népfőiskola megalapítását. A BakonyBalatonvidéki Református népfőiskola még az év 286