A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

lelkiségében keresendő.

225 (56. ábra) Egyébként ezek a kínzatási jelvényekkel ellátott rózsafűzérek (Arma Christi Rosenkranz) Németországból ismertek, főként a XVII. századból. A freisingi székesegyház egyházmegyei múzeumának gyűjteményében ma is megtalálhatók. A legteljesebb és leggazdagabb Arma Christi ábrázolásokat egyébként is Németországból, Freiburg környékéről, a Fekete-erdőből és Elzászból ismerjük. Két típusuk különböztethető meg. Az egyiken a feszületre elhelyezett teljes számú kínzatási jelvényen kívül a kereszt tövében látható az a katona, név szerint Longinus, aki Krisztus oldalát lándzsával megnyitotta. Ezeket a feszületeket Longinus Kreuz-nak mondják. A másik típuson a feszületen a passió eszközei találhatók meg teljes létszámukban, vagy a kereszt Jézus öt Szent Sebével és a kínzatás jelvényeivel. Utóbbi feszületek neve Arma Christi Kreuze. KeletBajorországban ugyanezen ábrázolási típusnak Waffen Christi Kreuz a megnevezése.

226 Ennek az ábrázolásnak megfogalmazásában fontos szerepet játszott Krisztus titkos szenvedéseinek látomásokon alapuló leírása, képi megjelenítése és a nyomában megszületett áhítatforma. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a ciszterci, a jezsuita és a kapucinus rendekben német nyelvterületen különösen erős volt az Arma Christi kultusza, ezért az általuk végzett missziós tevékenység révén ez a kultusz mély gyökeret eresztett a népi vallásosságban is. Hozzájárult mindezekhez magának a kínzatási eszközöknek a látványa, amelyek a missziós kereszteken megtalálhatók voltak.

227 Szinte nincs hely, tárgy, imádságos könyv, ahol nejelennének meg ezek a jelvények: így kő- és üvegképeken (Hinterglasbild), téglán, fa, valamint kő, továbbá vas kereszteken, házak oromfalán, házi oltárok felépítményeként, térítőkön, függönyökön, szobák szent sarkaiban (Herrgottswinkel) mint Stuben-Kreuz (szobai kereszt), imalapokon, házi áldáson, rontáselhárító cédulákon, szentképeken, de láthatók türelemüvegekben (Geduldfiaschen), amelyek megegyeznek a magyar népművészetben megtalálható, rabok és pásztorok által készített alkotásokkal.

228 Hihetetlenül gazdagok ezek az ábrázolások és a XVIII. századtól a mai napig készítik még sokukat, közülük elsősorban a kínzatási jelvényekkel ellátott kereszteket, feszületeket, elhelyezve ezeket házakban, épületek oromfalán, szabadtéri feszületeken egyaránt.

229 (57-60. ábra) A német népi vallásosságnak sajátos, naiv megfogalmazása a la Saletti jelenés (1846) képi változata, amelyen a Szűzanya szívében is a kínzatási jelképek néhány darabja látható, ahogy azt a látomás tanúi, a gyermekek megfigyelték, elmondták.

230 A volt Osztrák-Magyar Monarchia országaiban ismert a Bécsben, Plank és Fiai nyomdájában készült színes litográfia, amelyen a feszület körül a kínzatás jelvényeit helyezték el teljes létszámban. A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteménye is őriz belőle egy példányt Leiden Christi felirattal. Egyébként a népi vallásosság magyar emlékanyagában ugyancsak nagyon változatos Anna Christi ábrázolások találhatók, mind képeken (litográfia, üvegkép), mind szoborcsoportként (Golgota), könyv illusztrációként, de mézeskalács ütő fán, körmeneti kereszteken, sőt, szabadtéri feszületeken egyaránt a Nyugat-Dunántúltól Észak-Magyarországon át Erdélyig.

231 (61-62. ábra) Az Arma Christi Kreuz és a Longinus Kreuz írott változataként fogható fel az a XIX. században készült metszet, egy német nyelvű, illusztrált soproni imalap, amelyen a szenvedéstörténetet úgy fogalmazták meg, mint egy imádságot, a szöveg közé a kínzatás jelvényeinek ábráit és a passió állomásainak apró rajzait elhelyezve. A kínszenvedés eszközeit tekintve ez az összeállítás teljesnek mondható, sőt, olyan ábrákat is tartalmaz, amelyek egyébként a kínzatás jelvényei között többnyire nem jelennek meg (Getcemane kert, Piéta). A Soproni Múzeum nyilvántartásában semmiféle adat nem szerepel vele kapcsolatban, így csak feltételezzük, hogy valamely jámbor társulattal lehet összefüggésben. Az imalapot 444-es leltári számon a Soproni Múzeum Néprajzi Adattárában őrzik.

232 (63. ábra) Szövegének magyar megfelelője következőképpen hangzik: „Amint Jézus a Getcemáné kertbe ment és az Olajfák hegyére, félelemmel és szomorúsággal volt tele. Még csak most kezdődött minden, vért izzadt, a kehely („keserű pohár") eltávoztatására gondolt, de mégis elnyomta a saját akaratát és elfogadta az Atyáét. Egy angyal (az Úr angyala) erősítette. Júdás a távolban már fáklyákkal és lámpásokkal vezette a fegyvereseket. A Mestert szerető Péter kardot rántott és levágta Malchus fülét, amit azonban Jézus meggyógyított. Ez a csoda még nagyobb haragra gerjesztette elfogóit, vádlóit, még kegyetlenebbé tette őket. Lánccal és kötéllel kötözték meg Jézust, kigúnyolták és nevettek rajta. így vezették be a városba, ahol a tanításáról faggatták. Egy katona ököllel arcul ütötte. Péter, aki gyötrődött, nem akart a Mestertől elmenni. Kaiafás udvarában a szolgák (cselédek) tüzet raktak, Péter is ott melengette a kezét. Odamentek hozzá és megkérdezték, hogy ismeri-e ezt az embert. Az igazat kellett volna mondania, de Péter azt mondta, hogy nem ismeri őt és megesküdött azon nyomban. Jézus irgalmasan (szomorúan) ránézett, akkor megszólalt a kakas. Pilátus egyetlen bűnt sem talált Jézussal kapcsolatban, mégis megparancsolta, hogy kötözzék őt 170