A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

újra eljövendő Krisztus felségjelvényeinek tekintették őket. Adatok sokasága igazolja, hogy alig van olyan területe a szakrális művészetnek, vallásos ábrázolásoknak, ahol valamilyen formában ne lennének jelen ezek a kínzatási jelvények, bár számuk változónak mondható (5-25). Megtalálható közöttük Krisztus öt Szent Sebe is, amelyeket esetenként öt rózsával jeleztek.

218 A ládika belső oldalára ezek a jelvények és egyszerre jelképek feltehetőleg ugyancsak mint Krisztus felségjelvényei, mint a bűn és a halál elleni küzdelem fegyverei kerülhettek fel. Az Arma Christi kultusza, amint azt a felsorolt történeti adatok igazolják, több forrásból táplálkozott, amelyek egy-egy korszakban újra és újra felhívták a figyelmet a Megváltó szenvedéseire, előtérbe helyezve a vele kapcsolatos ábrázolásokat. Ugyanakkor a képeken kívül ezeknek a passióval kapcsolatos megfogalmazásoknak több írásos előképét is ismerjük. Egyik különösen fontos írott forrásnak mondhatjuk Johannes de Caulibus Meditationes vitae Christi című munkáját a XIV. század elejéről, amely a ferencesek révén terjedt el és nyomában megelevenedtek a passió eszközei. A kései középkortól a XVIII. századig ehhez járult még Krisztus titkos szenvedéseinek látomásokon alapuló kultusza is.

219 Magdalena Bautler (f 1458) freiburgi klarissza apácának látomása nyomán vált ismertté Krisztus válogatott kínzásokból álló, titkos szenvedésének tizenöt stációja. Ezt azután egy ismeretlen szerzetes festőnő tizenöt képben megörökítette, amelynek másodpéldánya 1710-ből való és a budai Erzsébet apácák kolostorában őrizték. A rend működése idején nagycsütörtök estétől nagypéntek hajnalig minden esztendőben megtartották Magdalena nővér ájtatosságát, amelyet ez a kép jelenített meg. Az ájtatosságnak ismert az írásos változata is.

220 A délnémet és osztrák ábrázolások egyik forrásának az előképeken túl tehát e látomásokon alapuló szövegkönyv tekinthető, a látomások képi megfogalmazásával együtt. Nem véletlen ezek után a német vallásos ábrázolásokban a kínzatás és a kínzóeszközök gyakori, sőt, sokszor általánosnak mondható jelenléte, amely különösen gazdaggá lett a népi vallásosság tárgyain. Megjegyzésre érdemes, hogy a XVII. század egyik legnagyobb olasz misztikus írónője, a karmelita Pazzi Szent Mária Magdolna (1566-1607) miközben személyesen élte át látomása során Krisztus passióját, világosan látta a kínzatási eszközöket. Ezt szerzetes társnői jegyezték le, amely látomás szintén hozzájárult a korszak és az azt követő évszázad Arma Christi ábrázolásaihoz is.

221 A klarissza apáca, Veronika Giuliani (1660-1727) szintén átélve Krisztus kínszenvedését, megkapta a stigmákat (a Szent Sebek jelei) és szívébe a kínzatás eszközeit, amelyek ábrázolásaiban megjelentek.

222 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Arma Christi-пек a népi vallásosságban, a népi vallásosság tárgyi kultúrájában és az ájtatosságokban való kiterjedt jelenlétét, különös tiszteletét, ami jól mutatja a középkorban kibontakozott vallásos kultusz továbbélését. Az egyik legérdekesebb, legkülönösebb és leggazdagabb általunk ismert vallásos ábrázolás egy XVII. századi olvasón található. Az olvasó Örvényesről származik, 1668-ban készült, ahogy a jelképnek tekinthető apró kulcson olvasható és ma Kislődön, a Rőthy Mihály Népi Vallásosság Gyűjteményben őrzik. Krisztus Fájdalmas Olvasójának mondják, amelyen a negyvenkilenc darab kicsi és hét nagy metszett üvegszem között balról jobbra, alulról felfelé helyezték el a kínzatás huszonegy jelvényét. Alul középen lóg le egy jelképes feszület (a corpus csak jelzett), amelyen a keresztszárak találkozásánál sugárnyalábok nyúlnak ki négy irányban, a négy égtáj felé. Ezt követi egy kisméretű kereszt, majd Krisztus feje, a kör mentén pedig lába, keze, azután egy kar (ez nyújthatta a spongyát, foghatta a lándzsát, de lehet az a kéz is, amely arcul csapta az Üdvözítőt), tovább az erszény az árulás 30 ezüstjével, a három szeg, amelyekkel a keresztfához szegezték a Megváltót, a fogó, az ostor, a kakas, a kulcs az évszámmal (a megváltás, az üdvösség kulcsa Krisztus kínhalála és feltámadása által), a lándzsa, a fúró, a kard (utóbbival vágta le Péter a Jézus elfogásában részt vevők közül az egyik templomszolga fülét), a töviskorona, a kalapács, a kehely, a vesszőnyaláb, a spongya, az oszlop, a létra, a három kocka, a Szent Szív, majd a másik kéz, a köntös és a másik láb. Ennek az olvasónak a koszorú imádsága különbözött az általánosan ismert rózsafűzér-imádságoktól.

223 Az Osliban (Rábaköz) plébánoskodó Jáky Ferenc ötven különféle rózsafüzér ájtatosságot gyűjtött össze a XIX. század végén. Közöttük található négy olyan ájtatosság is, amelyek közel állnak ugyan az 1668-ban készült ábrázolás megfogalmazásához, de mégsem azonosak vele. E rokon koszorúimádságok közül az egyik az „Urunk koronája", a másik „Rózsafüzér a fölfeszített Úr Jézusról", a harmadik „Jézus Krisztus szentséges öt Sebének koronája", míg a negyedik „Rózsafüzér Jézus Krisztus Szent Vére tiszteletére."

224 Sajnos azonban, már nem találtam olyan adatszolgáltatót, aki ezek közül egyet is ismert volna. A „Jézus Krisztus öt Szentséges Sebének koronája" olvasón ezek a sebek a gyöngyszemek között öt apró fémlapon találhatók meg. Ez az általunk bemutatott olvasó a szemek között elhelyezett kínzatási eszközökkel minden bizonnyal az Arma Christi kultuszának a liturgiában elfoglalt helyével függ össze és gyökere a gótika 169