A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

keresztény ikonográfiában. Bennük az evangélisták jelképeit elsőként az egyházatyák (Ambrus, Ágoston, Gergely, Jeromos) látták, így: Az ember vagy angyal Máté (Jézus származásával indítja evangéliumát) Az oroszlán Márk (a pusztában lévő Keresztelő Szent Jánosról szól) A bika, ökör vagy tulok Lukács (Zakariás áldozatával, a nemes áldozattal kezdi írását) A sas János (evangéliuma a Szent Igével kezdődik, amely testet öltött és az égből, az Atyától a földre szállt le)

163 A címer tizenhat mezőjében tizenhét kép látható, amelyek Krisztus születésétől megdicsőüléséig fogják át az Üdvözítő földi életét, a hangsúlyt az Úr kínszenvedésére, a megváltásra téve. Egy-egy képmezőben az elhelyezett jelkép pedig mindezeken túl az ószövetségi próféciákra is utal. (A tanulmányban felhasznált bibliai idézetek a Károli Gáspár fordításán alapuló, a Magyar Bibliatársulat által 1996-ban Budapesten kiadott Szentírásból származnak.) Az indító kép egy csillag, mégpedig a betlehemi csillag, amely a jászolhoz vezette a napkeleti bölcseket. Ez a csillag itt a Megváltó megtestesülésére, születésére irányítja a figyelmet, jelezve, hogy a megváltás műve a születéssel kezdődött. Az európai kultúrtörténetben előfordul a hasonló ábrázolás. Pl. a lourdesi Pireneusok Múzeum szakrális gyűjteményében őriznek egy 72,5 x 41 cm-es, a XVIII. században fából készült misszálé-tartót, amelyen a kör alakú, levélfüzérbe foglalt passió jelvények elé a születés-megkeresztelés ábrázolása került, feltehetőleg ugyanazon gondolat jegyében, mint a ládikán.

164 A XVIII. századból más ábrázolás is ismert, amelyen a betlehemi jászol vagy a betlehemi csillag és az Arma Christi együtt jelenik meg, az előzőekkel megegyező gondolatból kiindulva. Készültek ilyen típusú apró szentképek magánáhitat céljára is. A flamand Jacobus de Man alkotásán ugyancsak ez a kompozíció látható.

165 Az osztrák Néprajzi Múzeum (Österreichischen Museums für Volkskunde) gyűjteményében egy 1640-ből származó ünnepi textílián a teremtéstörténettől Mária megkoronázásáig ívelő 36 képből 23 Jézus életével foglalkozik, amelyek között a szenvedéstörténetet megelőzően szintén a születést és a királyok imádását mutatják ugyan, de Jézus földi életének más fontos állomásaival is foglalkoznak.

166 A kompozíció nagyban emlékeztet Simon Bening 1525-ből való quadriptichonjára, amely Mária és Jézus életét, a passiót, valamint a megdicsőülést beszéli el.

167 Az egyik legkorábbi, kamalduli indíttatású koszorúimádság, a „Rózsafüzér Krisztus Urunkról vagyis Urunk koronája" 1516-tól ismert és imádkozott, ennek három tizede ugyancsak a Megváltó földi életének állomásaihoz, közöttük a passióhoz kapcsolódik és a Szentlélek kitöltésével végződik.

168 A csillag megjelenése jelkép a címerben, felidézve Bálám jövendölését: „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákob törzséből, királyi pálca (jogar) sarjad Izraelből" (4 Móz. 24:17.). Ugyanakkor a csillag Betlehemre ugyancsak utal, Mikeás próféta soraival jelezve kiemelt szerepét az üdvtörténetben: „ Te pedig efrátai Betlehem, bár legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba... " (Mik.5;l.) Ennek a csillagnak további jelentőségéről szól Ézsaiás prófétának a fénnyel, a „Világ Világosságával" kapcsolatos jövendölése: „A nép, amely sötétbenjár, nagy fényességet lát... Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom... " (Ézs.9;l, 5.)

169 A következő képmezőben látható főpapi mitra minden bizonnyal az Ószövetség főpap-királyára, Melkisédekre utal, akinek személyében a Messiásnak, a papnak és királynak előképét látták, aki „nem testi parancsolat törvénye szerint lett pappá, hanem örökkévaló élet ereje szerint" (Zsid. 7,16.). Maga a bizonyságtétel a Zsoltárok Könyvében található: „ Megesküdött az Úr Nem bánja meg: Pap vagy te örökké Melkisédek módján Az Úr van jobbodon..." (Zsolt. 110;4,5.), amelyre azután Pál apostol a zsidókhoz írott levelében hivatkozik: „ Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint... (Zsid. 7; 17.) Melkisédek volt Sálem királya, a magasságos Isten papja „ ...neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán...békesség királya. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké" (Zsid.7; 1-3.) Melkisédekre úgy tekintettek az Újszövetség apostolai, mint Jézusnak, az igazi főpapnak és királynak prófétai megjövendő lőj ére, áldozatára pedig, mint az Utolsó Vacsorának, az Oltáriszentség szereztetésének előképére.

170 A nyitott királyi korona, valamint az országalma, mint uralkodói jelvények méltóságjelvények és fel163