A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Mácza Mihály: A komáromi múzeum története (1886–2003)

fejlesztve, ugyanakkor a múzeum gyűjteményéről való gondoskodása a háttérbe szorul. A gyűjtemény gyarapodása messze elmarad az első világháború előttitől, noha a múzeum - nem nagy összegű, de rendszeres anyagi támogatást kap a csehszlovák államtól. Ennek egyik oka Alapy Gyulának, a múzeum igazgatójának s egyben a Jókai Egyesület főtitkárának (1913-tól 1936. január 20-án bekövetkezett haláláig tölti be e tisztséget) más irányú, szerteágazó irodalmi, kulturális és politikai elfoglaltsága (a magyar polgári Országos Keresztényszocialista Párt tartománygyűlési képviselője), valamint bizalmatlansága a csehszlovák hatóságokkal és szakmai körökkel szemben, amelyektől a múzeumot igyekezett elszigetelni. A harmincas évek elejére a múzeum gyűjteménye terjesen elhanyagolt állapotba kerül, a kiállítás termeit nem takarítják, keveset törődnek az újonnan szerzett tárgyak elrendezésével. E téren csak 1935-ben változik a helyzet, amikor a betegeskedő múzeumigazgató helyettesítésével megbízott Szombathy Viktor vezetésével kitakarítják és átrendezik a múzeumot. A kiállítás céljaira ekkorra már a korábbi négy terem helyett hat áll a múzeum rendelkezésére, mivel az épület több éven át bérelt termeiből 1935-ben kiköltözik a város közélelmezési hivatala. Akiállítás átrendezése után az őskori és római kori gyűjtemény a földszinti két teremben marad, a történeti, az iparművészeti és a néprajzi anyag pedig az emeleten, míg a két kiürített emeleti terembe az 1848/49-es gyűjtemény és az 1925-ben már egyszer kiállított Jókai-emlékekből újonnan létrehozott Jókaiemlékszoba kerül. Az átrendezett múzeum a Jókai Egyesület megalakulásának 25. évfordulója alkalmával 1936 áprilisában nyílik meg. Megnyitását Alapy múzeumigazgató már nem érte meg. Halála után Szombathy Viktor kerül az igazgatói székbe. A hatóságok engedélyével és támogatásával ebben az időben valósítja meg a Jókai Egyesület régi tervét: közadakozásból szobrot emel Jókai Mórnak, amelyet a Kultúrpalota udvarán állítanak fel, s 1937. november 28-án avatnak fel. A személyi változás folytán gondos kezekbe kerülő múzeum az első bécsi döntést követő államfordulat után is a Jókai Egyesület kezelésében marad, alapszabályait az új államkeret hatóságainak elvárásai szerint módosítják. Szombathy Viktor múzeumigazgató 1939-ben összegyűjti az első Csehszlovák Köztársaság időszakára vonatkozó tárgyi emlékeket és ezeket egy különteremben kiállítja, majd 1940 nyarán Budapestre költözik. Ezután a múzeum további átrendezés nélkül - nem állandó nyitva tartással - fogadja látogatóit egészen a front közeledtéig. 1944 januárjában gyűjteményének őskori és római kori tárgyait ládákba csomagolják és a közeli bencés székház alagsorában helyezik el. A front átvonulását a Kultúrpalota és a múzeum gyűjteménye nagyobb károsodás nélkül vészeli át. A második világháború után új fejezet kezdődik a múzeum életében: a Jókai Egyesület feloszlatásával megszűnik egyleti jellege, kezelését a csehszlovák állam veszi át. Az állam javára lefoglalt gyűjteményt már 1946-ban egy lelkes fiatal középiskolai tanár, Mikulás Dusek visszahelyezi a régi tárlókba, s a felújított kiállítást megnyitja a látogatók előtt, majd a Komáromi Járási Közigazgatási Bizottság a gondjaira bízott gyűjteményből 1948-ban létrehozza az állami múzeumhálózat keretébe illeszkedő járási honismereti múzeumot, amely a következő évben - hatáskörének bővülésével - felveszi a Duna Menti Múzeum elnevezést. Működéséhez azonban hiányoznak a szükséges feltételek. A volt Kultúrpalotában a múzeum csak albérlő, mivel az épületet a Matica slovenská Komáromi Helyi Szervezete kapja meg, s abban berendezi kultúrházát, majd miután 195 l-ben a szervezetet megszüntetik, az épületbe beköltözik a népművelési otthon, később ideiglenesen a járási könyvtár, itt van elhelyezve a Jókai Egyesület által létrehozott könyvtár, a járási levéltár. A hatvanas évek derekán ( 1964-1965ben) a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság jóváhagyásával egy ruházati cikkeket árusító boltot is ideköltöztetnek, annak helyét foglalja el 1965-ben a művészeti alapiskola képzőművészeti és táncosztálya; az egyik teremben a komáromi ökölvívók tartják edzéseiket, így a múzeum csupán az épület egyharmadát használhatja. Még súlyosabb gond a szakképzett muzeológusok hiánya az intézményben. 1955-ig csak egy alkalmazottja van a múzeumnak - a takarítónő. Az 1950-ben múzeumigazgatóvá kinevezett Mikulás Dusek csak félállásban dolgozik az intézményben. 1955ben e beosztásban - már teljes alkalmazásban - Róbert Skákala váltja fel, s ugyanebben az évben még egy konzervátor-preparátor kerül a múzeumba Kuczman Béla személyében. Az alkalmazottak száma ezután az ötvenes évek végéig nem változik. 1959-ben döntés születik az intézmény szakemberekkel való fokozatos feltöltéséről, s az igazgatón kívül egy történész, egy régész és egy néprajzkutató, valamint még két segéderő alkalmazása válik lehetővé, azonban a rossz munkakörülmények miatt a hatvanas években az alkalmazottak gyakran cserélődnek, s ez megnehezíti a folyamatos munkavégzést. Személycserékre kerül sor az igazgatói székben is: 1964-ben Barta Márta történész, 1967 szeptemberében Jozef Orság történész kerül a múzeum élére. Ilyen körülmények között a múzeum gyűjteménye 327