A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Mácza Mihály: A komáromi múzeum története (1886–2003)

új tárgyakkal alig gyarapszik, sőt, mivel a háború alatt a tárgyakról készített nyilvántartása nagyrészt elkallódott, a gyűjtemény több tárgya rejtélyes módon eltűnik. Arómai kori gyűjtemény java részét 1951 -ben a pozsonyi Szlovák Múzeumba, a képzőművészeti gyűjtemény 67 darabját pedig 1957-ben a bajmóci képtárba szállítják (később az elszállított tárgyak többsége visszakerül a komáromi múzeumba). A gyűjtemény tárgyairól csak 1955-től készül - külső munkatársak segítségével - rendszeres nyilvántartás. Az elavult állandó kiállítás két földszinti termét (az őskori és római anyagot) a múzeum igazgatója 1953-ban átrendezi, majd a következő évben a két emeleti teremben az újonnan beszerzett tárlókban elrendezi és megnyitja a feudalizmus korát dokumentáló kiállítást. Az emeleten kap később helyet a természetrajzi kiállítás is. Különféle évfordulók alkalmával a múzeum néhány időszaki kiállítást is rendez, pl. 1954-ben Jókai Mór halálának 50. évfordulójára Jókai-emlékkiállítást. 1967-ben a múzeum kezelésébe kerül a komáromi szerb ortodox templom, ahol ugyanazon év júniusában állandó jellegű egyházművészeti kiállítás nyílik. 1967-ben a múzeum épületéből kiköltöztetik a népművelési otthont, a művészeti alapiskolát és a járási levéltárat, döntés születik az épület felújításáról és kiürített helyiségeinek múzeum céljaira való átalakításáról, továbbá az intézmény szakembergárdájának bővítéséről. E fejlődési lehetőségek kiaknázását nagyban elősegíti az 1968. január l-jével kinevezett új múzeumigazgató, Kajtár József ügyszerető munkája. Irányításával a múzeum dolgozói 1968-ban lebontják az addigi állandó kiállítást, becsomagolják a gyűjtemény tárgyait, hogy megkezdődhessen az épület tatarozása, valamint elkészítik az új állandó kiállítás forgatókönyvét. Kezdeményezésére az intézmény művészettörténeti részleggel bővül, felújítva a képzőművészeti alkotások gyűjtését, s megkísérli visszaszerezni a Bajmócra elszállított alkotásokat (végül 34 kép és 3 szobor kerül vissza). Az emeleti részen még folyik a felújítás, amikor 1970 áprilisában a földszinti teremben impozáns Lehár-emlékkiállítás nyílik a zeneszerző születésének centenáriumára, majd azt még ugyanazon évben több képzőművészeti kiállítás követi és 1970. november 16-án az emeleti hat teremben ünnepélyesen megnyitják az új állandó kiállítást is, amely az őskortól 1918-ig mutatja be Komárom és vidéke történelmének tárgyi emlékeit, s az utolsó termében kiállított martosi parasztszoba berendezésével ízelítőt ad a vidék néprajzi sajátosságaiból is. A múzeumban megindul a tervszerű - és az intézményben alkalmazott szakképzett muzeológusok számának fokozatos növekedésével egyre sokrétűbb és színvonalasabb tudományos kutatómunka, az intenzív gyűjtőmunka és közművelődési tevékenység. A hetvenes évek első felében végbement fejlődést érzékelteti, hogy 1968-1974 között a múzeum alkalmazottainak száma tízről huszonkettőre emelkedik, gyűjteménye pedig megháromszorozódik (eléri a 35 ezer darabot ). Eredményei alapján 1975. január l-jével a Duna Menti Múzeumot a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság irányítása alá helyezik és területi hatáskörrel ruházzák fel (módszertanilag irányítja a dunaszerdahelyi, az érsekújvári és a galántai járási honismereti múzeumot). Ekkorra már kinövi a volt Kultúrpalota épületét: a padlástérben a gyűjteménynek kialakított raktárak megtelnek, egy-egy dolgozószobában, egymást zavarva, több alkalmazott zsúfolódik össze, nincsenek szabad termei új állandó kiállítások létesítésére. A várostól, a rác templom melletti, bérházban kapott helyiségekben rendezi meg az állandó jellegű Jókai-emlékkiállítást, amely az író születésének 150. évfordulója alkalmával 1975-ben nyílik meg, majd ugyanabban az évben egy régi martosi parasztházban falumúzeumot nyit. A következő évben egy állandó jellegű munkásmozgalmi kiállítás létesítésére megkapja a volt Zichy-palota emeletének egy részét, majd az említett kiállítás bővítésére a nyolcvanas évek derekán az épület emeletének további termeit. A Jókaiemlékkiállítással szomszédos helyiségekben 1980-ban megnyílik a múzeum Lehár-emlékkiállítása. Az újonnan szerzett épületekben az intézmény néhány dolgozószobát és raktárt is létesíthet, s ezzel részben megoldja a helyiséghiányból eredő problémáit. Az állandó kiállításokon kívül a múzeum 1970-től a nyolcvanas évek végéig évente átlagosan 12 időszaki kiállítást rendez. Ezek többsége képzőművészeti kiállítás, de minden évben van két-három jelentősebb helytörténeti, iparművészeti, természetrajzi, illetve néprajzi kiállítás is, amelyeket a múzeum szakemberei a raktáron lévő tárgyegyüttesekből állítanak össze, vagy készen vesznek át más intézményektől. Az ideiglenes kiállítások jelentősen növelik a múzeum látogatottságát: a közönség megszokja, hogy a Duna Menti Múzeumban mindig van új, érdekes és hasznos látnivaló. Kiállításait az intézmény meghívókkal, falragaszokkal, valamint a sajtóban is rendszeresen propagálja, a jelentősebbekhez tartalmas katalógusokat ad ki. Mindennek eredményeként a nyolcvanas évek közepére a látogatók száma 35 ezer fölé emelkedik, azaz a másfél évtized előtti látogatottság ötszörösére. A kiállításokon kívül a hetvenes évek derekától a múzeum nagyobb figyelmet fordít a közművelődési tevékenység egyéb formáinak alkalmazására is. Szak328