A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

még protestáns házakban is láthattunk ezzel megegyező vagy ehhez hasonló képeket. Bibliai alapja az a jelenet, amikor az Utolsó vacsora után Krisztus magányosan, az alvó tanítványok közelében a Getszemáné kertben imádkozik, miközben verejtéke halálfélelmében vércseppekként hullik a földre, de az égből megjelenő angyal által megerősítést kap. Az Evangéliumokban három helyen olvashatunk róla (Mt. 26,36-46., Mk. 14,32-42., Lk 22,39^16.). A néprajzi gyűjteményben lévő képek nem tartoznak az árnyalt megfogalmazású ábrázolások közé, nagyon egyszerű, mondhatni igénytelen munkák. Ez elmondható a paraszti otthonokban őrzött, azonos vagy hasonló képtípusokról is. Közülük némelyiken az angyal is látszik a háttérben, kezében a kehellyel, vagyis a „keserű pohárral". Szilárdfy Zoltán magángyűjteményében egy olyan példányt őriz, amelyen az angyal olyan kelyhet tart, amiben Krisztus kínzatásának eszközei vannak. Ez a típus Carlo Dolci festménye nyomán terjedt el.

9 A bemutatott múzeumi példány vízfestéssel készült kép, amit a hasonló eredetiről Borsos Károlyné készített Nemesvámoson 1919-ben. 1980-ig a lakókonyha falán függött. (Ltsz.: 85.48.2., 39,5x30 cm). A másik, vele azonos darab pedig Kiscsőszről származik, amit még az 1990-es években is használtak. A művészetben Krisztus az Olajfák hegyén ábrázolási típus csak a XV. századtól jelent meg. Divald Kornél Dovellón, Körtvélyesen és Szepeshelyen XV. századi, míg Bakabányán, Liptószentandráson, Liptószentmiklóson, Nagybobrócon, Szentkereszten, Lőcsén, Draskócon és Besztercebányán XVI. századi ábrázolásokat talált többségében szárnyas oltárokon, vagy ezek töredékein, valamint kazulák hátára hímezve. A kép XVIII. századi megfogalmazását Igló evangélikus templomának oltárképeként ismerhetjük, Szepeshelyen egy kehely talpán, egy másiknak pedig a cuppáján egy-egy medalionban, míg a XIX. századi a Selmecbányái evangélikus templomban a Than Mór által festett oltárképen látható.

10 Ez az ábrázolás egyébként gyakran megjelenő evangélikus templomok oltárképeként is, mint pl. Ajkán, Bókodon, Csikvándon, Gyönkön, Hidason, Fancsalon, Felpécen, Felsőpetényben, Kemenesmagasiban, Öskün, Szákszenden, Szilsárkányban, Téten, stb." Ismeretes, bár nem gyakori, szabadtéri szoborként, szoborcsoportként való ábrázolása is, mint Hédervárott, ahol 1775-ben emelték. „Midőn megostoroztatott Sebeivel meggyógyított. A mi sok álnokságinkért Megrontatott bűneinkért. " (RE 336/8. 1642.) A következő képtípus Krisztus megostorozását, ill. a megostorozott Krisztust ábrázolja. A Fájdalmas Olvasó második titka szerint „Akit érettünk megostoroztak". Az eseménnyel három evangélista foglalkozik (Mt. 27,26., Mk. 15,15., Ján. 19,1.). A Múzeum gyűjteményében ezzel az ábrázolással egy üvegkép és egy szobor található a néprajzi, egy szobor pedig az iparművészeti gyűjteményben. Az üvegképen kék háttérrel látható egy fehér menynyezetű falfülke terrakotta talapzatot utánozva, idézve Krisztus börtönét, amelyben egy hengeres féloszlop áll. Előtte van a hármas bilincsbe vert Krisztus, két csuklójával az oszlophoz, felkarjával pedig a falhoz láncolva. Az ostorozás utáni jelenetet ábrázolja, amikor Jézus homlokáról és válláról vér hull a földre. Jól látható maga a vértócsa. A kép restaurált, revízió során került elő a néprajzi raktárból. 1999-ben barna fakeretet kapott. XVIII. századvégi, XIX. század eleji, Sandl típusú, német vagy cseh műhelyben készült munka Ltsz.: 2000.1.1., 37x30 cm). (2. ábra) Anéprajzi gyűjtemény szobra Jásdról került a veszprémi múzeumba. A szobor egy másodlagosan felhasznált, festett, (kívül zöld és piros, belül kék) puhafából készült, falra akasztható, üvegajtós fülkében áll, amely a börtönt hívatott jelképezni, amelynek közepe táján a hengeres oszlopot jelölve egy síkban kivágott oszlop található. Ehhez csupán jelzésszerűen hozzákötözött Krisztus két keze. Az oszlop a testhez képest aránytalanul kicsi, ezért a kezek nem érnek el odáig még úgy sem, hogy a faragó a testhez képest a valóságosnál hosszabbra készítette azokat. A test aránytalansága és a megfogalmazás iskolázatlan alkotóra enged következtetni. Krisztus alakja itt ugyancsak festett, rajta vörös ágyékkötő látható. Két felső karján egy-egy sötétbarna gyűrű, amelyek a bilincseket jelzik. Előképként tehát ugyancsak a hármas bilincsbe vert Krisztus-ábrázolás szolgált. A megostorozás utáni állapotot örökítette meg a készítő, Jézus fején, testén, végtagjain vércseppekkel. A Kallócz-malomban használták a szobrot, Fiedler Mária a csatkai vagy a celli búcsúban vásárolta. (Egyébként a Kallócz család a templom számára szívesen tett jelentős adományokat.) A szoba „szent sarkában" állt, előtte az 1940-es évek végéig közösen imádkozott a család. A háború után került fel a padlásra, ahol 1980-ban megtaláltam. Restaurált (Ltsz.: 80.39.1., 60 cm, a fülke: 65x25x17 cm). (3. ábra) A másik, azonos témájú szobor ugyancsak puhafából készült, egy ovális alakú talapzaton áll. Bal oldalán egy valamikor aranyozott, jelenleg sötétbarnára festett oszlop látható, amely mögött fehér festékkel többszörösen átfestve, ágyékkötőben, égre emelt tekintettel Krisztus áll, két keze összekötve és az osz125