A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Egervári Márta: Gróf Pejachevich Antal főispáni beiktatására készült zászlajának restaurálása
EGERVARI MARTA GRÓF PEJACHEVICH ANTAL FŐISPÁNI BEIKTATÁSÁRA KÉSZÜLT ZÁSZLAJÁNAK RESTAURÁLÁSA A tárgy rövid jellemzése 1 A zászló restaurálás előtti állapota Két oldalon festett, kétlapos selyemzászló. Magassága: 79 cm; szélessége 80 cm. Az egyik oldala a Pejachevich 2 család címerét 3 ábrázolja, a pajzsot tartó német és magyar heroldokkal. Fölöttük három lovagi sisak, közülük a jobb oldalin koronából kinövő oroszlán, a középsőn hasonló sas, mint a pajzs oszlopán lévő, a bal oldalin pedig, egy koronás oszlop szolgál sisakdíszként. Mögöttük szépen redőzött címersátor, amelynek bélése két elütő színű, középen összetoldott drapéria. Az egész körül latin felirat 4 látható. (1. ábra) A másik zászlólap középen latin szöveg 5 található, babérkoszorúval körül véve, ebből felfelé kinövő hangszerekkel, kétoldalt zászlókkal, alatta hadijelvényekkel. A jelvények közt középen két nagy üstdob látható, az olaj ágról aláfüggő Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével. Az egész trófeumot a zászló szélével párhuzamosan futó tölgyleveles ágak keretezik. (2. ábra) A zászló két oldalát valószínűleg két különböző személy, két helyszínen készítette. Ezt a feltevést nem csak az eltérő festéstechnika, ecsethasználat és az alkalmazott festékek különbözősége támasztja alá, de megerősíti az is, hogy a két selyem alapmérete és száliránya sem egyező. Apajzsot ábrázoló oldal festése sokkal nehézkesebb, több átfestéssel alakult ki a végeredmény, míg a trófeum ábrázolása könnyedebb, és a készítéskor előre kontúrozták a kifestendő formákat. Eredetileg mindkét selymet körbeszegték; 3-4 mm szélesen kétszer visszahajtva az anyagszélt, natúr selyemfonallal varrt szegőöltéssel. A festés elkészültével a két zászlólap összeillesztésekor a nagyobbnak a szélét behajtották a kisebbik méretére, majd a felesleges többletet körben levágták, így a pajzsot ábrázoló oldal varrással szegett széléből csak az egyik csücsöknél maradt meg egy kicsi. Az eltelt több, mint kétszáz év alatt a környezeti hatások következtében a tárgy jelentős fizikai és kémiai károsodásokat szenvedett. A rúdon való függeszkedés következtében a felső, és a vele átellenben lévő sarok hegyes-, a két másik csücsök pedig tompaszögűre deformálódott. Az egész tárgy átlós irányban hullámos, gyűrött, felületét szürke, poros szennyeződés és rovarok okozta pontszerű elszíneződések borítják. A levegő nedvességtartalmának váltakozása jelentősen hozzájárult a textil szerkezeti víztartalmának csökkenéséhez, és a festés egy részének levérzését, valamint vízfoltokat okozott. A kémiailag aktív gázok, pl. klór- és kéntartalmúak, az anyag savasodását és a fémtartalmú pigmentek korrózióját idézték elő. Pl.: az ezüst színű oszlop megfeketedett. Az UV-sugárzás nagy energiáját a selyem önmaga bontására, szerkezetének átalakítására (a kristályos tartomány növelésére) fordította. Az UV-ra érzékeny színek, főleg a zöld kifakult, sárgásbarnás tónusú lett. A zászló selyme szintén barnásra sötétedett és törékennyé vált. A szél fizikailag károsította a már amúgy is sérülékeny anyagot. A tárgy egymáshoz varrt selyemlapjaira azonos körülmények hatottak, mégis a készítéstechnikai különbségek miatt eltérő módon károsodtak: A pajzsot ábrázoló oldal láncfonala vízszintes a kép irányához viszonyítva, és sokkal vastagabban vitték fel rá a festéket. A merevebb festékréteg repedezetté vált, s idővel lepergett a felületről. Az anyag elsilányult, helyenként foszlott szélű hiányok keletkeztek rajta. (3. ábra) A hadijelvényeket ábrázoló (trófeumos) oldal láncfonala függőleges. A festése nem testes, inkább tusrajz jellegű 8 , így jobban együtt mozog a textíliával. A zöldeskék (rézzöld) és a fekete (galluszsavas) 9 kontúrhoz használt anyagok azonban vas-, réztartalmuk és kémhatásuk miatt törékennyé tették a selymet. Ennek következtében néhol tenyérnyi darabok estek ki az 197
