A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Egervári Márta: Gróf Pejachevich Antal főispáni beiktatására készült zászlajának restaurálása
anyagból. A hiányok széle itt éles kontúrú, a vágott szélekre emlékeztet. (4. ábra) A konzerválás, restaurálás folyamata Elsőként a két selyemlapot választottam szét, a lapokat összefogó, kék és natúr színű selyemfonal kibontásával. Tisztításként az ecsettel való portalanítás után a nedves tisztítást választottam, mert ez alkalmas leginkább a szennyeződések eltávolítása mellett a textília deformációinak korrigálására. A továbbiakban nagy segítségemre volt Kovács Ilona kolléganőm, akivel a hátralévő munkákat közösen végeztük. Mindkét zászlólap festését 4%-os Regnállal 10 , két rétegben levédtük, 24-24 órás száradási időt hagyva. A nedvestisztításhoz két tüll közé helyeztük a roncsolódott selymeket. A későbbi szálára igazítást megkönnyítendő, a felső tüllréteget felhajtva a textil gyűrődéseinek, deformációinak kiigazítását már a nedvesítéskor megkezdtük. A mosást mindkét alkalommal Prawozelles", ioncserélt vízben, puha ecsettel végeztük. A babérkoszorús oldal tisztítását hamarabb be kellett fejeznünk, mert a Regnálozás ellenére az élénkebb vörös és a kékeszöld szín kezdett levérezni. így ez a zászlófél valamivel kevésbé tisztult meg. Az utolsó öblítővízbe glicerint tettünk, hogy csökkentsük az anyag törékenységét, biztosítsuk a megfelelő szerkezetivíztartalmát a száradás után is. A tüll segítségével emeltük át a selymeket az asztallapra, ahol a szálára igazítás folyt. Sajnos a két fonalrendszer a munka befejeztével sem tudott derékszöget bezárni egymáshoz képest, mert a festék összeragasztotta a szövet szálait; így a zászlósarkokat sem lehetett teljesen kiigazítani. A tisztítás után a selyem visszanyerte fényét, felélénkült, lágyabb fogásúvá vált, és a kép olyan részletei is láthatóvá váltak, amelyeket addig elfedett a szenynyeződés. pl: a rúdra rögzítés nyomai, amelyek kör alakú benyomódásokként látszanak, közepükön kis lyukakkal, az oroszlánok által markolt kardok élei, a címersátor széle. (5. ábra) A két selyemalap varró konzerválására eltérő módszert alkalmaztunk: A kopottabb anyagú, foszlott szélű hiányokkal rendelkező, címerpajzsos oldalt egy az eredetihez hasonló struktúrájú, vászonkötésű selyemmel támasztottuk alá. Itt az alátámasztó anyag egyben kiegészítésül is szolgál. Színét anilin színezékkel festettük az eredeti alap ekrü árnyalatára. A babérkoszorús oldal hiányainak szélei éles kontúrnak. Itt az eredetihez hasonló selyemből csak a kitört részletek pótlásai készültek. (6. ábra) Alátámasztó anyagnak pedig egy vékony selyemkreplint választottunk. Az alátámasztó anyagra mindkét esetben csúsztatott előöltéssel rögzítettük a zászlóselymeket, konzerváló öltésnek pedig áthidaló és lefogó öltést alkalmaztunk. Az első esetben azonban a konzerváló öltés a zászló foszlott anyagát és széleit fogja le, a másik oldalnál viszont a kiegészítés és az eredeti textil széleit fogja öszsze, valamint rögzíti az alátámasztó szövethez. (7. ábra) Itt a varrókonzerválás után a töredezett, sérülékeny széleket Glutofixszel élébe ragasztottam. A feliratok mindkét zászlólapon jól kiegészíthetőek voltak. (8-9. ábra) A festmények retusálási szempontjai viszont az állapotuktól függően eltérőek. A nagyon kopott festésű címerpajzsot ábrázoló oldal helyreállításánál inkább csak egy egységes felület kialakítására lehetett törekedni, mintsem az eredeti esztétikai élmény visszaállítására. (10-11. ábra) Sok helyen annyira hiányossá vált a festékréteg, hogy nem lehet megállapítani pontosan meddig ért egy-egy színfolt, és mi célt szolgált. Az eredeti átfestések nyomai is nagyban megnehezítették a munkát. Végül egy vonalkázó, felületkitöltő retusálással, tízszeres nagyító alatt Kovács Ilonának sikerült elérnie, hogy az ábrázolás megmaradt töredékeiből a laikus szemével is összeálljon az egységes kép, de ne fedjen el semmilyen halványabb, az eredetin megmaradt színárnyalatot. Nem került kiegészítésre ajobb oldali herold ruháján lévő kétfejű, német-római birodalmi sas, noha analógiák alapján lehet tudni, hogy az ott látható fekete folt valamikor azt ábrázolta, de nem lehet pontosan kideríteni, hogy melyik típust. (12. ábra) A heroldok közül a német arcáról teljesen lekopott a festék, a magyarról pedig mindössze annyit lehet megállapítani, hogy bajusza volt. A valamikori, talán sárga csizmát is csak a helye mutatja, de festéknyomot nem találtunk rajta. (13. ábra) Van néhány képrészlet, amely látszólag a szimmetria alapján pótolható lett volna, a tükrözéskor azonban kiderült, hogy mégsem voltak egészen szimmetrikusak, így nem tudható, hogy pontosan hol volt az eredeti kontúr. Ezek sem kerültek kiegészítésre. Mivel itt javarészt az eredeti anyagra került a retus, és az említettek nélkül is egységes, és élvezhető a kép, csak szükségtelen és pontatlan átfestés lett volna ezek pótlása. (14. ábra) A hadijelvényeket ábrázoló oldal festése jobb állapotban maradt ránk. Itt nem a kopottas ábrázolás javítása okozott gondot, hanem az alap nagy kiterjedésű hiányai, melyek javarészt a festett területekből törtek ki. A törésvonalak nagy része a kontúrok mentén keletkezett, így könnyen következtethettem az eredeti 198
