A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Mácza Mihály: A komáromi múzeum története (1886–2003)

emberei a nagyközönség részére várostörténeti előadássorozatot rendeznek, a tömegszervezetek, üzemek, iskolák felkérésére a saját kutatásaik eredményeit ismertető előadásokat tartanak, tudományos tanácskozásokat rendeznek, több esetben nemzetközi részvétellel. Az iskolákkal együttműködve az állandó és időszaki kiállítások termeiben a tanulók részére történelem, biológia, esztétikai nevelés órákat szerveznek, ifjúsági biológiai és honismereti szakköröket vezetnek, a múzeum főépületének nagytermében hangversenyek sorozata valósul meg. Ezekben az években lendül fel a múzeum munkája iránt érdeklődő amatőr gyűjtőket tömörítő Múzeumbarátok Körének tevékenysége is. Az 1972. március 21-én 20 taggal alakult társaságnak a nyolcvanas években már több, mint hetven tevékeny tagja van, akik hatékonyan segítik a muzeológusok gyűjtőmunkáját, az intézmény közművelődési rendezvényeinek megvalósítását és a komáromi műemlékek megóvását. A gyűjtőmunka és az ezzel szorosan összefüggő tudományos kutatómunka eredményeit a muzeológusok a szaklapokban vagy a múzeum kiadványaiban közzétett tanulmányaikban, illetve a heti- és napilapokban megjelenő ismeretterjesztő cikkeikben publikálják. 1979-től a múzeum kétnyelvű (szlovák-magyar) évkönyvet is megjelentet, amely szakembereinek tanulmányait közli és beszámol az intézmény tevékenységéről. Mivel az intézmény többségében magyar népességű területen működik, más kiadványai is kétnyelvűek, kiállításainak feliratai következetesen kétnyelvűek, alkalmazottai - a hallgatóság igényei szerint - képesek mindkét nyelven megtartani előadásaikat, illetve a tárlatvezetést. A hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években szinte minden esztendőben emelkedik a múzeum alkalmazottainak létszáma. Munkájukat 1978-ig közvetlenül az igazgató irányítja, az említett év elején az intézményben négy osztály alakul. A természettudományi osztály élére Binder Pál mérnök, zoológus kerül, aki szakterületén belül elsősorban ornitológiával foglalkozik. Ezen az osztályon egy entomológus (Csütörtöky József mérnök) és egy botanikus (Török Tihamérné mérnök, később dr. Dorotovic Csilla), valamint egy preparátor (Szűri József) dolgozik. A társadalomtudományi osztály munkáját Mácza Mihály irányítja, aki az intézmény egyik történészeként a régió újkori történelmével foglalkozik. Osztályán dolgozik két régész (dr. Ratimorszky Piroska és dr. Trugly Sándor), a feudalizmus korával foglalkozó történész (Tok Béla), két néprajzkutató (dr. Gaálné Stastny Ida - tárgyi néprajz és dr. Fehérváry Magda szellemi néprajz), egy művészettörténész (1979-ig Szuchy M. Emil, majd 1985-ig Farkas Veronika, ezt követően e státusz betöltetlen), 1980 -1984 között egy irodalomtörténész (Antalné Paulisz Júlia), valamint a múzeum fényképésze (Bíró Béla) és restaurátora (Roman Greskovic, később Deminger Hajnalka). A Közművelődési Osztályt a jelenkorral foglalkozó történész, Virágh József vezeti 1987 augusztusáig, amikor kilép a múzeum kötelékéből. Ezen az osztályon dolgozik a dokumentátor (Vidovenecné Polák Ágnes) és a tárlatvezetők. Az intézmény működéséhez szükséges alapfeltételeket biztosító gazdasági osztályt Tóth Zsuzsa irányítja. Ebben a felállásban emlékezik meg a múzeum megalakulásának századik évfordulójáról 1986 decemberében egy házi ünnepséggel, majd 1987 áprilisában a szlovákiai múzeumok képviselőinek jelenlétében rendezett emléküléssel és az intézmény addigi munkáját bemutató kiállítással. A centenárium alkalmával a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó könyv alakban megjelenteti a komáromi múzeum történetét, amelyből az érdeklődők részletekbe menően tájékozódhatnak a jubiláló intézmény addigi tevékenységéről. A nyolcvanas évek második felében a múzeum további fejlődését leginkább a helyiséghiány akadályozza. E probléma részleges megoldását szolgálja a Zichypalota bal épületszárnyának felújítása, ahol az igazgatóság dolgozószobák és műhelyek létesítését tervezi, valamint a komáromi erődrendszer VI. bástyájának rekonstrukciója, ahol - miután ez az erődrész a múzeum kezelésébe került - egy vártörténeti, valamint a Duna-menti síkság flóráját és faunáját bemutató állandó kiállítás kapott volna helyet. Még e munkálatok befejezése előtt sor kerül a „bársonyos forradalomra", amely a múzeum életébe is változásokat hoz, annál inkább, mert a rendszerváltással majdnem egyszerre, 1990 tavaszán nyugdíjba megy Kajtár József igazgató, aki valóban sokat tett az intézmény fejlesztéséért. Amikor 1968-ban átveszi a múzeum irányítását, az intézménynek 10 alkalmazottja, 2 állandó kiállítása és évi 7918 látogatója van, gyűjteményeiben pedig mintegy 14 ezer nyilvántartott tárgy szerepel; a nyugdíjba vonulása előtti utolsó év, azaz 1989 végén a múzeumnak 35 alkalmazottja van, köztük 12 muzeológus, 6 állandó kiállítása négy épületben, évi 32 938 látogatója, gyűjteményeiben pedig 122 332 tárgy. 1990. május 1 -jétől pályázat útján Csütörtöky József mérnök kerül az igazgatói székbe. Akinevezését kísérő belső viták nem használnak az intézménynek. A munka kisebb zökkenőkkel mégis folyik tovább, noha a Szlovák Köztársaság Művelődési Minisztériumának irányítása alá kerülő múzeum a korábbinál kisebb anyagi támogatáshoz jut, s a viszonylag alacsony fizetések miatt néhány muzeológusa más pályát választ. 329