A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján
amelynek sarkait nagyobb, oldalfalait kisebb cölöplyukak jelzik. A cölöplyukak a mai felszíntől mérve sekély mélységűek, mivel az omladékréteg részben a helyén volt, ezért bizonyos, hogy eredetileg sem voltak mélyre ásva. A ház szélessége megfelel a lengyeli kultúra házainál mért átlagos szélességnek, a hosszát tekintve fele akkora. A Szentgál környéki feltárásokon másutt is hasonló épületek nyomaira bukkantunk. Szentgál-Füzi-kúton egy ház paticsos omladékának egy kisebb részletét találtuk meg, cölöplyukat nem észleltünk. Ajka-Pál-majorban cölöplyuksorok jelezték a házak helyét. Városlőd-Újmajorban cölöpszerkezetű házak részleteit tártuk fel. A sűrű cölöpszerkezettel épült, nagy, kéthelyiséges házak mellett nem ritka ez a másik, vastag omladékréteg által jelzett, a földbe mélyedő faszerkezetének nyomait alig őrző, esetenként szabálytalan, sekély cölöplyukakkal rendelkező típus sem a lengyeli kultúrában. Aszódon északnyugat-délkeleti tájolású, oszlophelyek nélküli, 8x5, 6x4,5 m-es kiterjedésű, téglalap alakú paticsfoltok formájában voltak dokumentálhatóak a házak 47 , Tekenyén hasonló módon 48 . Zalaszentbalázson két feltárás során ugyancsak a szentgálihoz hasonló épületek nyomai kerültek elő. A feltárt két házra és egyéb építményekre a szokásos északnyugat-délkeleti tájolás a jellemző, 5-6 m x 2,5-3 m méretű omladékfoltok voltak ezek cölöphelyek nélkül 49 . A későbbi feltárás során előkerült további két ház és egy részlet 3x6,5-7 m méretű volt, cölöprendszere épp oly szabálytalan, mint a szentgáliak, ezt is vastag omladékréteg borította 50 . Szentgálhoz korban a legközelebb álló Komjaticén cölöphely nélküli összefüggő omladékréteg jelezte az 5., 7. és 13/74. házakat 51 , ugyanott kisméretű, alapárkos házalapokat és cölöpsorokat is jelez az ásatási helyszínrajz 52 . Párhuzamként említhető még a Nitra-Brodzany csoportba sorolt Nitra-Leningradska ul. 53 , ahol omladékréteg alatt 13 cölöplyuk jelezte a ház körvonalát. A ház trapéz alakú, a cölöplyukak távolsága 90-100 cm 54 - mindez erősen Szentgálra emlékeztet, a méretek is megfelenek, 11 m hosszú és 4,7-6,6 m széles. Ahol ilyen típusú házak kerültek elő, mindenütt jellemző volt a házaknak egymástól távoli helyzete, azaz az épületek nagyobb területen szétszórtan helyezkedtek el. Szentgálon 25 m-re következtek a legközelebbi települési objektumok, Aszódon 30-35 m-re voltak a házak 55 . Zalaszentbalázson a két házként meghatározott objektum (1. és 9.) 30 m-re volt egymástól 56 , ill. a másik feltárás esetén 220 és 15 m volt a házak távolsága 57 . M. Virág Zs. a középső rézkor eleji települések előzményének vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a lengyeli III. településekre nem jellemző az intenzív vagy sűrű települési struktúra, néhány ház állt egymástól távol 58 . A két ház- és településtípus közti különbségek Az ismertetett két háztípus kétféle építési módot feltételez, legalábbis a tartószerkezetet, annak erősségét és a falszövetet illetően vannak eltérések. A veszprémi házaknál az oldalfalak, míg a szentgálinál a középső oszlopsor a teherhordozó. A szentgáli ház omladékrétegében talált paticstöredékek és az egymástól távol álló oszlopok alapján fonott vesszőszerkezetű, agyaggal tapasztott, paticsfalra gondolhatunk. A veszprémi házak sűrű oszloprendszere nem engedi meg a vesszőfonat feltételezését. Meg kell jegyezni, hogy a paticsfal általános elnevezés, a föld-fa szerkezetnek gazdag spektruma ismert a magyar népi építészetben 59 , valószínűleg hasonlóan, színes volt a kép az őskorban is. A paticsfalú építési technológia és a hozzá tartozó nyeregtetős, hosszú házforma uralkodó volt a népi építészetben, egészen a legutóbbi időkig. A Szentgál környéki feltárások tapasztalata szerint területünk agyagtalaja nehézzé teszi a neolitikus feltárásokon a földbe mélyedő házelemek maradványainak rögzítését. Nem ritka, hogy csupán az omladékréteg, a leégett házmaradványok jelzik az épületeket. A pusztítást okozó tűz intenzitásának függvényében jobban vagy kevésbé jól átégettek a falmaradványok, az esetek többségében az agyagtapasztás nem ég ki teljesen és a talajban az erózió elpusztítja, csupán vöröses elszíneződésként érzékelhető. Erősen kiégett darabok azonban ellenállnak az eróziónak és megőrzik az épület szerkezetét adó faelemek lenyomatát. SzentgálTeleki-dűlő esetében szerencsés módon megőrződött a csekély mélység ellenére az omladék egy része és az altalajba nyúló cölöpök foltja is. A paticsdarabokon megmaradt lenyomatok alapján rekonstruálható bizonyos határok között - a falrakási technika, a rekonstruált részletek összevethetők a népi építészetből ismert eljárásokkal. Előfordulnak egyik oldalukon szabályosan félkörben ívelt paticsdarabok, ezekből ritka esetben kiszámítható a tartóoszlop átmérője a tapasztásdarab ép íve alapján. (22., 23. ábra) A lenyomatok tanúsága szerint az ujjnyi vastagságú vesszőből készült sövényfonat mellett igen gyakori a hasított fa erezetének jól látható nyoma is. (24., 25 ábra) Ismert, hogy a fa hasítását alkalmazták már ekkor, vannak adatok kettéhasított oszlopok földbe tételére 60 . Hasított léclenyomatok a vesszőfonattal azonos darabokon elő31
