A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből
dobozok működési elve gyakran éppen a camera obscura ellentéte. A camera obscurával a természetet lehetett ábrázolni, a kukucskálódobozzal viszont a rajzolt képet lehetett a néző számára újra bemutatni. A „sötét kamrában" megjelenő, vagy annak segítségével előhívott kép vázlatos, míg a kukucskálódobozban a látható kép minden részletében jól megfigyelhető. A két készülék ily módon kiegészítette egymást. AXVIII. század elején a vizuális információ - amely a városokban pl. cégéreket és a gazdag házak freskóit, a falvakban templomi üvegfestményeket és freskókat jelenített - még nem volt magától értetődő. Csak a gazdag műveltek jutottak hozzá a könyvekhez. A kor emberének fokozódó szellemi igénye a képéhségben is jelentkezett. Éppen ezért volt igen nagy hatással a kukucskálódoboz nyújtotta élmény azokra, akik szülőfalujuk határánál messzebbre ritkán jutottak. Igazi különlegesség volt a vándor mutatványosok dobozaiba belenézni. A néző - még a szegényebbek számára is megfizethető árért - nagy utazáson vehetett részt. A szórakozáson túl ezeknek a látványosságoknak oktató és hírközlő szerepük is volt. A hivatásos mutatványosok a vizuális élmény növelése érdekében vetítéseiket odaillő, kísérő kommentárokkal fűszerezték. A műfaj történetében már korán megtalálhatjuk a pikáns elemeket, így a kukucskálódobozok hamar hírhedtté váltak. A XVIII. század emberének világképe forradalmi változáson ment át, köszönhető ez a kor nagyobb mobilitásának, a javuló kommunikációnak. Ennek eszközei az akkoriban terjedő újságírás mellett a különféle vásári képmutogató eszközök voltak. Korabeli ábrázolások mutatják, hogy a XVIII. század elején vándor mutatványosok járták Európát, akik előadásaikkal sokrétűen szórakoztatták a publikumot, de ebben az időszakban már laterna magicái is használtak, gyakran együtt a kukucskálódobozokkal. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kukucskálódobozt nappal, a laterna magicát este használták 21 . A laterna magicát, magyarul bűvös lámpát - amely üveglemezre festett képek kivetítésére szolgált -Athanasius Kircher jezsuita atya a XVII. század közepén találta föl 22 . A szerkezet egy zárt szekrényből állt, amelynek belsejében volt a fényforrás, elülső falán egy kondenzor, hátsó falán pedig egy domború tükör. Az első nyílás előtt volt a képtartó, amelybe fordított állásban volt a vetítendő kép, előtte pedig egy vetítőlencse, amely az éles kép kialakítását tette lehetővé. A készüléket csak sötét helyiségben lehetett alkalmazni (20. ábra 23 ). Kezdetben csak mulattatásra használták, később azonban szkioptikon néven oktatási célokat is szolgált. A laterna magica vásári változatai közé tartozott az ún. „phantascope ", melyet egy Robertson néven ismertté vált belga bűvész 1799-ben szabadalmaztatott 24 . Készülékének lényege, hogy a vetítőt egy kerekeken mozgatható asztalra szerelte. A képet olajjal vagy viasszal áttetszővé tett vászon hátoldalára vetítette. Mivel a kivetített kép méretét és világosságát is tudta változtatni, a nézőben azt az illúziót keltette, hogy a vetített alak közeledik vagy távolodik. Borzongató szellemképeit- ördögök, csontvázak és más földöntúli kísértetek - a párizsi kapucinus kápolnában zenei aláfestés mellett mutatta be (21. ábra 25 ). Szemtanúk szerint „a nők sikoltoztak, a férfiak kardjuk után kaptak" 26 . Ezek a mutatványok később föltűntek a budapesti Városligetben is, 1815-ben „Luftbilder" (levegőképek) néven 27 . Aloys Schmidt városligeti mutatványosbódéjában élő, és egykor élt híres embereket jelenített meg. Ködképeit mesterséges mennydörgés és villámlás kísérte. AXVIII. század közepén a nagyvárosokban megjelenő panorámaképek - amelyek a horizont művészi megjelenítései - már teljesen körülvették a nézőt. Ehhez önálló épületeket, rotundákat építettek. A XIX. század első felében a városkép-panorámák voltak divatosak (az első Londonban volt), amelyek gyorsan elterjedtek (22. ábra 28 ), majd a háborús eseményeknek köszönhetően sok csatajelenetet is bemutattak. Később megjelentek a hosszanti panorámák, amelyek hosszú papírcsíkon ábrázolták a látnivalót, amit két rúdra rögzítettek. A XIX. századi Magyarország népéletében fontos szerepet játszottak a vásárok, ahol az egyik legnagyobb szenzációt az úgynevezett világpanoráma jelentette, amelyben külországok képeit, tájait, csatákat és egyéb eseményeket lehetett látni. A kerek nagyítóüvegen keresztül láthatóvá vált Nápoly a füstölgő Vezúvval, „Spanga Pál, Berec János urasági inasok és Pitély Oláh Mihály naplopó kivégzése", Napóleon fogságban stb. 29 . A panoráma, vagy más néven körkép speciális kulturális és tömegszórakoztató eszköze volt a XIX. századi Pest-Buda emberének is. Az egészben látás élményét kínálta föl, a megjelenített eseményeket vagy objektumokat felülről, mintegy madártávlatból láttatta. Ilyen körképek voltak a Városliget területén épített rotundákban, pl. Magyar Országos Fürdőpanoráma, Tátra vidéke címeken, de itt került bemutatásra Feszty Árpád „A magyarok bejövetele" című körképe is 30 . A kukucskálódobozok hazai megjelenéséről nem találtam egyértelmű adatot. A XVIII-XIX. századot bemutató leírások sokfajta vásári képnézési formát mutatnak be, de egyik sem azonosítható a kukucskáló295
