A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója – az utazó magán- és társadalmi mítoszai

ÁCS ANNA ADY ENDRE BALATONFÜREDI UTAZÁSAINAK MITOLÓGIÁJA A mítoszok utazója - az utazó magán- és társadalmi mítoszai Az utazások, mint a megszokott környezettől való időszakos eltávolodások Ady Endre rövidre szabott életében kiemelt szerepet töltöttek be és erőteljesen hatottak mind publicisztikájára, mind költészetére. A mássággal, idegenséggel találkozás, a szabadság ritkán átélhető élményét adták neki, majd menedéket a sűrű­södő hétköznapi gondok elől, végül a gyógyulás remé­nyét villantották fel számára. A költő sohasem teste­sítette meg az utazó archetípusát és a modern, bedek­keres turisták közé sem tartozott. A mítoszok utazója­ként, kereső, felfedező emberként valami elől és vala­mi után indult. Erről így fogalmazott: „Nőtt a horizont, távolodott az Ég, és én egyre szomorúbbnak láttam a magyar felhőket. (...) Egyazon erő űz el a Duna tájáról, ami a magyar parasztot. Menni, menni akárhova, mert itthon rossz. A Caronia utasai kenyér céljából bujdos­nak el, s a magamfélék valamiért, ami ez országból job­ban hiányzik a kenyérnél is." 1 Élete első külföldi útja 1903 márciusában Velencébe vezetett. 2 Ekkor már huszonhat esztendős, újságíró és egykötetes költő. Nagyváradról Bécsen keresztüljutott el a városba, ahol néhány napot töltött. Rövidesen a vi­lág is kinyílt előtte Európa egy nevezetes szegletén ke­resztül. 1904 januárjának végén a Kőrös-parti Nagyvá­radról Párizsba, a „szép ámulások szent városába" uta­zott. Nem csupán néhány napra, hétre, hanem néhány nap híján egy teljes évre. Ámulni és dolgozni érkezett, több, eltérő beállítottságú fővárosi lapnak (Budapesti Napló, Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság) lett a párizsi tudósítója, levelezője. Utazása indítékairól e sorokat vetette papírra: „Mindenekelőtt pedig szeretném s akarnám, hogy egy új világban s tartalmasabb életben az önmagamhoz való kedvemet és hitemet visszanyer­jem, s talán, hogy künn egy kicsit megszeressem azt, amit itthon hagyok s amiben ez idő szerint nagyon ke­vés szeretni - és ösztönöznivalót látok." 3 Ady hét alka­lommal töltött hosszabb-rövidebb időt Párizsban. 1911 nyaráig minden esztendőben heteken, hónapokon át kóstolgatta a szabad levegőt. A modernitás híveként ér­kezett a városba, mohó szomjjal a szellemi pezsgés, a demokrácia gyakorlata, a polgári lét iránt. A modern társadalom működésének megismerésére vágyott, bár tudta, hogy az nem lehet üdvözítő számára sem, vi­szont több annál a kárhozottnál, amelyből érkezett. Szabadságra és jóra áhítozva a kevésbé rosszat kereste, innen eredt az árnyalatok iránti érzékenysége és elő­ítéletessége. A költő egyik korai méltatója szerint, nem Párizs teremtette meg Adyt, hanem Ady teremtette meg a maga Párizsát. Látni akart valamit, és meg is pillan­totta a keresettet. Lázas ismerkedése a várossal, az ese­mények habzsolása arra (is) utal, hogy a lelkében föl­sejlett Párizs-képet kereste a valóságban. Párizsi írá­saiból az általa meglátott (vagy álmodott) világ mind teljesebb arculata rajzolódik ki intellektusának finom érzékenységével. 4 Ady párizsi útjain a magánfelfe­dezés öröméhez a társadalmi hasznosság érzete kap­csolódott. Cikkeiben, beszámolóiban az általa mulan­dónak és értékesnek ítélt dolgok megörökítésére töre­kedett. Utazási magánmítoszait, egyéni szinten átélt él­ményeit egyfajta szimbolikus megjelenítéssel társadal­mi mítoszokká formálta a magyarság számára. Az akkori világ fővárosának tartott Párizs felfedezé­sében, az élmények megszerzésében - mint rendszerint későbbi útjain is - egy asszony segítette. Lédával, a „könnyek asszonyával" innen utazott a Riviérára, Olaszországba, Svájcba. Szerelmi mámorban, rejtek­helyet keresően, s hogy kiteljesedhessen a költészete. Párizsban és általában külföldi útjain kevés verse született. Ám a nagyvárosban érett költővé, miközben újságírói tehetségét kamatoztatta. 5 Későbbi külföldi utazásai Bajorországban, Ausztriá­ban, Olaszországban, a dalmát partoknál már inkább gyógykezelések. 6 Betegségek és állandósult egziszten­ciális gondok gyötörték. 1909-ben így írt: „egyenlőre szeretnék az élettől még két-három-négy tűrhető esz­tendőt kizsarolni." 7 Ez év márciusában Monacóban 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom