A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója – az utazó magán- és társadalmi mítoszai

gyógykezeltette magát. Anyjának így számolt be: „fürdőket veszek itt s villamos kezelést. Remélem jót fog tenni."

8 Rá négy évre szarkasztikusan fogalmazott: „Szabálytalanul túlléptem a magyar lírikus valakiknek kiszabott legszélső 33 évet."

9 1913 decemberében így vallott életrajzában: „Majdnem kilenc évig éltem éveimet megosztva a pesti redakcióim s a külföldi kóborlások között."

10

1914 március elején még Fiúméba, az Adriai tengerre, Abbáziába és Velencébe utazott. Március 9-én írta a dalmát partokat járó Gödöllő fedélzetéről Dénes Zsófiának: „A tenger hű és jó maradt hozzám, máris jobban vagyok."

11 Magyarországi utazásairól Kovalovszky Miklós ekként vélekedett: „Ady sokat utazott az országban, de útjai nyugtalan cikázások, röpke időzések egy-egy helyen."

12 Az első világháború idején Érmindszentre, majd az 1915. március 28-án kötött házassága után Csúcsára húzódott vissza, a vidéki „földesúr" attitűdjével. Nem engedte sodortatni magát az árral, megmaradt humanistának. Öccsének, Lajosnak küldte e sorait: „No, szenvedek, de mégis hiszek abban, hogy ki kell bírnom ezt a poklot, át kell repülnöm. Bele kell még szólnom az új és furcsa világ zsibbadt megindulásába. Koporsószegésnél s koporsónyitásnál ott akarok lenni s ott leszek. Életem: ez-ez a remény, meg a nyavalygásom." Adyt a háború okozta némaság vette körül a Csúcsán töltött közel négy évben. Döbbenetes magányban élt. Csak néha utazott Pestre, akkor is csak pár napra Csinszkával. Szinte kiszakadt az irodalmi életből, távolra került barátaitól és a tájékozódás lehetőségeitől. Gyötrő érzékenységgel élte át a háború szenvedéseit és a rázúduló személyes sérelmeket. Valósággal vergődött s életerői is vészesen fogyatkozni kezdtek.

13 Külföldi kóborlásainak véget vetettek a háborús körülmények, megromlott egészsége és mind nehezebbé váló anyagi helyzetük. Az „utazások régi szerelmese" Balatonfüreden „Készülődés tavaszi utazásra" 1917 januárjában nagy változás állt be a házaspár életében. Elhunyt Csinszka édesapja, akitől a fiatalaszszony számottevő vagyont örökölt. Ugyan őszig elhúzódtak a hagyatéki tárgyalások, ennek ellenére pénzhezjutottak, előleget kaptak. Ady is ekkor határozta el, hogy eladja versei kiadásának örökjogát az Athenaeumnak. A tárgyalások megkezdődtek, de a végleges szerződés aláírása előtt a betegség aláásta Ady minden erejét. Bár a szanatóriumi kúra az előző év telén sokat javított az állapotán, húsvét táján súlyos influenzába esett. „Feküdtem nyolc napig influenzában. A vendégekért s az ünnepért felkeltem, s majdnem nagy baj lett belőle. Most is lázas vagyok" - írta a költő április 16án Csúcsáról testvérének.

14 Orvosa szabályosan ráparancsolt: minden gondját tegye félre, ne akarjon mást, csak élni. A háború okozta elzártság miatt az orvos tenger híján a Balatont, Balatonfüredet ajánlotta neki. Ady - nyilván felesége rábeszélésére, kérlelésére engedelmeskedett orvosa parancsának.

15 A költő március 24-én még aggódott: „A balatoni utunk a végrendelet végrehajtásától függ /bár ez sem késhet három hétnél tovább/, illetve attól, hogy a belvárosi ad-e még 2-3000 korona előleget."

16 Aggodalmaskodott még a leendő füredi szállásuk minősége miatt is: „A Balatonra csak akkor megyünk, hajó helyet kapunk."

17 Végül minden akadály elhárult. A nehezen lábadozó beteg kitörő örömmel készült az utazásra. Szinte lázálomban töltötte az úti előkészületeket. Amikor elővették az útiládákat, megkísértette az egykori riviérás tavaszok emléke. A Készülődés tavaszi utazásra című, ezekben a napokban fogant verse a felfokozott lelkiállapotot tükrözi. A gyermeki öröm mellett a szorongás érzése üt át a sorokon: „Élek-e én? Éltem-e én? / Tavasz jön, nagy útra kelek, / Most minden ár elsöpri gátját, / Készítsétek az úti ládát... " De a versből mások, a gazdagok öröme is kitűnik, amiből még a költő is részt kérne sietve, határtalan izgalommal. Halál előtti sietséggel s nagy-nagy bizakodással készül Balatonfüredre: „S ha nagy baj van is, segít a jó Nap, / Jó szó, szép hit, szánt akarat, / S régi bajtársunk, a Remény. / Csatangolnak gyönyörű dámák, / Készítsétek az úti ládát, / Tavasz jön, nagy útra kelek, / Élek-e én? éltem-e én?" Csúcsáról indult el ifjú feleségével a „nagy útra". 1917. május 10-én tették a kocsira az úti ládát. Még betértek az Édeshez, Ady édesanyjához Érmindszentre, majd Budapesten keresztül utaztak a Balatonhoz.

18 Május 13-án már Siófokon pihentek meg. Innen a költő rögtön levelet írt fivérének, „könyvek dolgában" bízta rá az ügyek dűlőre vitelét és meghívta feleségével együtt pünkösdre. Egészségi állapotáról ekként számolt be: „Mindenképpen jól volnék, de ekcémám egyre terjedőbb és kínzóbb."

19 Hajóval kelhettek át Balatonfüredre még aznap vagy másnap. Május 14-én már bizonyosan a fürdőhelyen voltak. Erre bizonyíték Ady ekkor keltezett újabb levelei öccséhez, Lajoshoz, és Bölöni Györgyéknek küldött levele.

20 Ady korábbi balatonfüredi utazásai A költőt és ifjú hitvesét nem várta üdvözlő tömeg a kikötőnél. Magánemberként érkeztek, talán híre sem kelt balatonfüredi utazásuknak. Ady nem ünnepelt köl266