A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Schleicher Vera: Balatoni emlékeink. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének balatoni műtárgyai

A készítés helye A vizsgált tárgyak készítésének helye nem tartozik a nyilvántartások leglelkiismeretesebben kitöltött rovatai közé: mindössze 177 bejegyzéssel találkozunk. A tárgy stílusjegyei alapján (kalotaszegi, erdélyi tárgyak) vagy a gyártó cég azonosító jegye szerint (Bécsben nyomott szentképek, hollóházi juhtúrós edény) eredeztethető tárgyakat leszámítva, a gyűjtő adatgyűjtése nyomán meghatározott Balaton menti település, mint a tárgy keletkezésének helye mindössze 141 esetben van feltüntetve. A készítés, használat és gyűjtés helyének egybeesése, vagyis a helyben és a helyi igények kielégítésére szolgáló tárgyak köre meglehetősen szűk: ezeket a tárgyakat kétségkívül a helyi tárgyi kultúra jellegzetes darabjainak kell tekintenünk. (2., 3. ábra) Ilyen „emblematikus" tárgyegyüttes például egy badacsonyi kádármester XVIII-XX. századi szerszám- és árukészlete, s annak kiemelkedő darabja: a hely szellemiségét sűrítő csobolyó, amelyre szőlőfürtökkel díszített badacsonyi tájat faragott készítője, egy helyi pintérmester, 1925-ben. Feltehetően a gyűjtés körülményeinek köszönhetően jól adatolt tárgyegyüttessé állt össze az a két településről (Alsóörs, Lovas) két különböző időpontban (1976, 1979) és két különböző gyűjtő (Törő László és Lackovits Emőke) révén a gyűjteménybe került néhány kovácsoltvas eszköz (háztartási eszközök, hordóbélyegző stb.), amelyet Madarász, a falu kovácsa készített Lovason 1910 és 1920 között, részben helyi használatra, részben a környező falvak: Csopak és Alsóörs földműveseinek és vincellérjeinek megrendelésére. A vizsgált anyag összetétele A Néprajzi Gyűjtemény „balatoni tárgyainak" összetételét, tematikus arányait a fentiekben áttekintett adatok alapján legkevésbé torz képet ígérő 929 db tárgy alapján kíséreljük meg felvázolni. A továbbiakban tehát a vizsgált tárgyak köréből kimaradnak a gyűjtés pillanatában valamely Balaton-parti helységben talált, de másutt készített és használt tárgyak. (így például a Törő László 1977-es zánkai gyűjtésének azon darabjai, amelyek öröklés útján kerültek Gyepűkajánról az adományozó zánkai otthonába, vagy a szentgáli vadásztársaság ládája, amelyre Balatonfüreden bukkant a gyűjtő stb.) A tárgyakat funkció szerint csoportosítva, a legtöbb tételt felölelő csoport a háztartási eszközöké (28%) ide sorolva a konyhai cserépedénytől kezdve a kenyérsütés eszközkészletén keresztül egészen mosóteknőig mindazokat a tárgyakat, amelyek a házimunkában használatosak. Külön csoportba soroltuk a konyhai textileket (0,6%) valamint a lakástextíliát (2,8%), mivel ezek funkciójuk szerint nem csupán használati tárgyak, de reprezentációs célokat is szolgálnak, akárcsak a bútorok (7,6%). Kiegészítve e négy tárgycsoportot a dísztárgyakkal (0,3%), a viseleti darabokkal (6,5%) illetve az épületek alkotórészeinek tekinthető zárak, vasalások, ablakkeretek stb. együttesével (1,5%), a ház és annak berendezése, illetve lakóinak személyes tárgyai képviselik az összes balatoni műtárgy több mint 40%-át. Bár kevés olyan helyszín akad az érintett települések körében (2. táblázat), amelyről ne került volna a gyűjteménybe e típusú tárgyakból néhány, az összmennyiség jelentős hányadát értelemszerűen a megyei múzeum közreműködésével berendezett (Paloznak), illetve működtetett (Tihany) szabadtéri néprajzi múzeumok kiállítási tárgyai teszik ki. A következő nagy terület, amelyet tárgyaink körvonalaznak: megélhetés/önfenntartás különböző formái a térség adottságainak megfelelően az iparűzéstől egészen a halászatig. Az összes vizsgált tárgy egyharmada köthető e tevékenységi formákhoz közvetlenül (pl. szőlőkapa) vagy közvetetten (pl. jégpatkó). Kiemelkedő mennyiségű tárgy képviseli ezen belül a szőlőtermesztés és bortermelés eszközkészletét, amely az öszszes tárgy 12%-át teszi ki. Ez a tárgycsoport nem csak mennyiségénél, de összetételénél fogva is reprezentatívnak tekinthető a vizsgált part menti sáv egészére nézve, hiszen Ábrahámhegytől Siófokig minden településről került be legalább egy-két szőlész-borász eszköz, beleértve néhány lazábban a témához köthető tárgyat is, mint amilyen például az ünnepi viseletként használatos vincellérmellény vagy a szőlőkapások kínálására szolgáló monogramos csobolyó. Emellett az eszközkészlet viszonylag teljesnek is tekinthető: a néhány fejlettebb gazdaságra jellemző technikai újdonságot (borfejtő gép), valamint a modern műanyag szüretelőedényeket leszámítva, a szőlőművelés és borkészítés minden fontos eszköze megtalálható legalább egy példányban, esetenként pedig annak formai változatosságát is bemutatva (szőlőmetsző kések). Jóval kevesebb, mindössze 41 darab (4,4%) földművelő eszközről számolhatunk be, míg az állattartás tárgyaiból csupán 21 (2,2%) került be a vizsgált területről. Ez utóbbiak száma még a pásztoreszközökkel és pásztor művészeti tárgyakkal (1,2%) együtt is igen csekélynek mondható, alig több, mint a gyümölcstermesztéssel és pálinkafőzéssel, illetve a piacozással összefüggésbe hozható tárgyaké (1,5%; 1,6%»). Akisipari és házipari tevékenységet mindössze a már em220