A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Schleicher Vera: Balatoni emlékeink. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének balatoni műtárgyai
SCHLEICHER VERA BALATONI EMLÉKEINK A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének balatoni műtárgyai Az elmúlt évekmuzeológiai törekvései, nevezetesen a múzeumi gyűjtemények, mint a világ megismerésemegismertetése céljából létrejött tudományos források, egyben absztrakciók 1 történetének és összetételének feltárására tett kísérletek, felhívták a figyelmet a gyűjtemények kritikai szemléletének fontosságára. 2 Várhatóan izgalmas, részleteiben talán meglepő, de a gyűjtemény jövőjére nézve feltétlenül hasznos tanulságokat eredményez majd a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének tervezett 3 gyűjteményismertetője is. Jelen tanulmány e leendő nagyobb szabású áttekintés előmunkálataként a gyűjtemény egy kis szeletének: a Balaton-partról származó tárgyaknak vizsgálatára vállalkozik. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy a kiválasztott területről származó múzeumi tárgyak, mint valamely tudománytörténeti folyamat, egyéni tudományos megfontolás, illetve tudatosan irányított vagy esetlegesen alakuló terepmunka eredményei milyen képet közvetítenek a térségről. Választ keresünk arra a kérdésre is, vajon ez a kép mennyire van összhangban azzal az ismeretanyaggal, amelyet az érintett települések történetéről, népességéről, népi kultúrájáról más források és más módszerek segítségével feltárt a néprajztudomány, illetve a helytörténetírás. Akiválasztott tárgyak nyilvántartási adatainak összesítése és elemzése valamint a múzeumtörténeti adattári anyag és a szakirodalom áttekintése nyomán kirajzolódik az is, milyen szerepet játszott a vizsgált térség és az onnan származó műtárgyállomány a múzeum tudományos koncepciójában az intézmény fennállásának száz esztendeje alatt. Meddig ér a Balaton? A vizsgálat leginkább problematikus pontja a vizsgálandó települések körének kijelölése volt, hiszen a néprajzi irodalom korántsem ad egyértelmű eligazítást atekintetben, vajon meddig is húzódik (néprajzi-kulturális értelemben) a Balaton partja. Míg Jankó János, a térség első néprajzi összefoglaló művének szerzője a „Balatonmelléket" a Balaton víztükrében osztozó települések körében határozta meg, addig a későbbi szerzők, így például a Malonyay-sorozat Balatonmelléke fejezetét író Sági János, valamint a szintén Balatonmellék címmel kismonográfiát megjelentető Vajkai Aurél igen tágan és meglehetősen következetlenül értelmezik a vizsgálatuk tárgyát jelentő területet. 4 A terület körülhatárolásával kapcsolatos bizonytalanságokat kitűnően jellemzi Vajkai dilemmája, aki mind a - már Jankó által is kibővítendőnek ítélt - szűkebb, mind a tágabb (minden „Balaton" előtagú községet magába foglaló) értelmezés mellett sorakoztatott fel érveket. Végül saját belső vitáját „ az elemek kisugárzására " hivatkozva oly módon zárta le, hogy „jellegzetes Balaton melléki néprajzi egységként" nagyjából a „ műtörténészek által tárgyalt területet " vette alapul. 5 A Tapolcától Ságvárig terjedő terület „néprajzi egységét" azonban már az északi és a déli part kulturális különbségeiről és a Balaton elválasztó szerepéről tanúskodó adatok is igencsak kétségessé teszik - ezen adatok számát egyébként maga Vaj kai is szaporítja különböző tanulmányaiban. Hasonlóan tisztázatlan, s így a különböző céllal indított kutatások számára igen jótékonynak bizonyuló meghatározás a „Balaton-felvidék" irodalmi eredetű fogalma is, amelynek használatát Filep Antal szerint elsősorban idegenforgalmi szempontok indokolják 6 , de amely -jobb híján - a Laczkó Dezső Múzeum kiállításainak és kiadványainak is kedvelt fogalma. A „Bakony-Balaton-felvidék" szópár együttes szerepeltetése általában arra utal, hogy az adott vizsgálat vagy kiállítás földrajzi értelemben Veszprém megye egész területére kiterjed, s így a Balaton-felvidék valójában a Bakony földrajzi-néprajzi egységébe nem illeszthető falvakat vagy jelenségeket jelöli Sümegtől egészen 215
