A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Rainer Pál: Gróf Pejachevich Antal tábornok főispáni beiktatására készült zászló (1798)

A rendjel szalagján, illetve részben a szalagok szárai között két barna színű lovassági üstdob, egy-egy dobverővel, a dobok alatt szürke mellvért, a vérttől jobbra fehér patyolatú, vörös török turbán, forgóval, a vért alatt három aranyveretes, fekete hüvelyű magyar szablya és két barna színű balkáni puska. Az egész trófeumot a zászlólap szélein végighúzódó, négyszögletes keretet alkotó, barna gallyakon növő fűzöld tölgylevelek szegélyezik (2. ábra) A zászló ábráját a készítéskor először ceruzával előrajzolták, majd ezt követően festették ki. A ceruzavonalak helyenként - pl. az előlapon lévő Pejachevich-címer középső sisakján lévő sisakdísznél (sas karmai), valamint a hátlap feliratának betűinél - jól látszanak. Egyes azonos színekből - pl. vörös, zöld többféle színárnyalatot használtak. így borvörös mindkét oldal felirata, a grófi korona bélése, a címer sisakjainak bélése, a trófeum sisakjának tollbokrétája, a magyar címeres zászló címerének kettős keresztes mezeje. Élénkvörös a Mária Terézia Rend szalagjának két szélső sávja, a marsallbot. Cinóbervörös a török (félholdas) zászló, az ezzel ellentétesen, szemben elhelyezett másik, erősen eltakart zászló, a magyar címeres zászló címerének sávjai és a császári zászló címerének vörös részei. Sárgászöld a Pejachevich-címerben a talaj, a magyar zászló címerének hármas halma, a fekete oroszlános zászló alapszíne, a zöld címeres zászló címerpajzsa. Fűzöld a külső tölgyfalevél szegély. Kékeszöld a babérkoszorú. A címer valójában sárga (címerleírásomban aranyként szereplő) részletei helyenként aranyozottak. Aranyozás nyomai vehetők ki a címertartó magyar herold kucsmájának vörös leffenytyűjén is. A két zászlóoldal ábrája nagy valószínűséggel két különböző személy munkája. A címeres oldal ügyetlenebb, darabosabb alkotás. A trófeum ábrázolása jóval könnyedebbre, lendületesebbre sikerült. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Pejachevichcímer oszlopon álló és sisakdíszében található sas ábrázolása - eltérően a Pejachevich-címer egyes további fennmaradt ábrázolásaitól (3-4—5-6. ábrák)

15 - nem a császári sas típusát, hanem a porosz címer XVIII. századtól kialakult címersasának típusát mutatja. Ezen porosz sas ábrázolások sajátossága, hogy a madár kiterjesztett szárnya szélesebb, mint amilyen magas. Egyes ábrázolásoknál farka nem szemből, hanem oldalnézetből látszik. (A nagyszámú porosz sasábrázolások közül itt a 24. (berlini) népfelkelő zászlóalj 1813-ból megmaradt zászlóját mutatom be. (7. ábra)

16 A műtárgy meglehetősen megviselt, sérült állapotban maradt korunkra. Az elöregedett selyem foszlik, törik. Helyenként kisebb-nagyobb darabok már hiányoznak. Egyes festett részletek szinte kitörnek, aminek feltehetően az alkalmazott festékek anyaga lehet az oka. A tárgy szélein egykori varrás nyoma látszik, közte zöldeskék-kékeszöld cérnamaradványokkal. Ezért feltételeztem, hogy a meglévő műtárgy eredetileg csak a zászló középrészét alkothatta, s azt egykor rávarrhatták egy masszívabb, jobb tartást biztosító, zöldeskék-kékeszöld színű anyagból lévő szegélyrészre. A restaurálás közben azonban, gondosabb megfigyeléskor kiderült, hogy a trófeumot ábrázoló zászlólap bal szélén kerek fejű zászlószögek lenyomatai és a szögek által okozott lyukak látszanak. A zászló restaurálását 2003 folyamán Egervári Márta és Kovács Ilona restaurátorok végezték el, megmentve a pusztulástól ezen genealógiai, heraldikai, falerisztikai és vexillológiai szempontból értékes és legalábbis múzeumunk gyűjteményében egyedülálló műtárgyat.

17 Gróf Pejachevich Antal altábornagy A zászló eredetét, keletkezésének körülményeit a rajta lévő feliratok és címer, valamint a múzeumba való bekerülés előtti őrzési helye egyértelműen meghatározzák. A bolgár eredetű, a török ellen szabadcsapatokat kiállító, majd 1690 körül a török elől HorvátSzlavonországba menekült Pejachevich család tagjai már a XVII. században báróként szerepeltek, majd a család János József nevű tagját (Eszék, 1710 Sopron, 1787) Mária Terézia királynő Bécsben, 1772. július 22-én grófi rangra emelte, s egyúttal a család címerét is kibővítette. Pejachevich János József Peterson Erzsébettel kötött házasságából négy gyermek született, 1. Zsigmond gróf (1741-1806) (a rumai vonal alapítója), 2. Jozefa grófnő apáca, 3. Ferenc Károly gróf es. kir. kamarás (+ 1815) (a nasiczi vonal alapítója) és 4. Antal gróf (a budai vonal megalapítója).

18 A bemutatott zászló ezen ifjabb Antal személyéhez köthető. Tekintve, hogy Antal gróf szép katonai pályát futott be, s a es. kir. hadsereg mindig gondosan adminisztrálta tisztjeinek szolgálatát, életútjának állomásai viszonylag jól nyomonkövethetőek.

19 Eszéken született 1749/1750 táján. A kor általános gyakorlatának megfelelően fiatalon, 18 évesen állt be katonának. Szolgálatát alhadnagyként a Pálffy vértesezrednél kezdte. Ezt a vértesezredet 1682-ben gr. Mercy altábornagy állította fel. Ezredtulajdonosa többször változott az idők folyamán. Erdődi gróf Pálffy Károly 1734-től 183