A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Tóth G. Péter: Parázna lelkek – lelki paráznák: katolikus és protestáns nézetek a lelkek fertőzöttségéről a kora újkorban

gések közepette elbeszélte szenvedéseit. Bernát ezt mondta: »Vedd botomat, tedd az ágyadba, és ha az ördög valamit képes tenni, hát tegye.« így is lett. Az asszony leheveredett az ágyára, rögtön megjelent az ördög, de nem mert belekezdeni abba, amit csinálni szokott, sőt az ágyhoz sem mert közeledni, hanem vadul fenyegetőzött, hogy Bernát távoztával csúnyán bosszút áll. Elmesélte ezt Bernátnak az asszony, erre ő összehívta a népet, a kezükben lévő gyertyákat meggyújtatta, és együttesen kiközösítették az ördögöt, megtiltván, hogy ehhez, vagy egy másik asszonyhoz közelítsen. Az asszony rögtön megszabadult ettől a szenvedéstől."

22 E furcsa párbajnak néha igen furcsán esett meg a kihívása is. Remete Szent Antal például imával (!) idézte meg a paráznaság lelkét: „Egy alkalommal, midőn a paráznaság lelkén a hit erejével úrrá lett, az ördög fekete fiú képében megjelent, leborult előtte, és megvallotta, hogy Antal legyőzte őt. Antal ugyanis imában kérte, hogy láthassa a paráznaság lelkét, aki az ifjakra leselkedik. Mikor meglátta, hogy néz ki, azt mondta: »Hát ilyen rút vagy? Soha többé nem félek tőled!«"

23 A középkori elbeszélői hagyomány szerint azonban inkább a női alakban megjelenő és paráznaságra csábító démont utalták Szent Antal mellé, mint például a másik magyarországi Legenda aurea feldolgozásban, a Debreceni-kódexben, vagy a képi programokban, mint a szepesdaróci [x] vagy a szepesszombati [x] szárnyasoltárokon.

24 A helyzet az ő esetében fordított volt, mint Bernát vagy Hugo példáiban: a parázna démon általában őt kísértette meg, a fenti példa ellenére, gyakran szép testű nő alakjában. A paráználkodásra csábító „pokolbéli szellet" és a vele szövetséget kötő varázsló, halottlátó vagy -néző legteljesebb története azonban Szent Jusztina Szűz legendájában olvasható: „Vala az időben egy Ciprianus nevű mester ki gyermekségétül fogva erdegi tudománban tanult vala. És az ő szülei még hét esztendős korában erdegnek ajánlották vala. Szűz Szent Justina asszon után kedég igen jár vala. Ha miképpen házasságul hozzá vehetné de mikoron hozzá nem juthatna erdeg tanácsára foga magát hogy annak átala szerelmére juthatna. Monda őneki az gonosz szellet: vedd fel ím ez kenetőt és hincs el az ház körül és mikoron én oda menendők az ő szívét te szerelmedre gerjesztőm. Azon éjjel azért kezdé az pokolbeli szellet az szent szűznek szívét háborgatni: kit mikoron szűz szent Justina eszében vett volna ottan szent keresztnek jegyével meg erőssíté ennen testét és lelkét Cristusnak ajánlá."

25 A bibliai hagyományból sarjadó és az egyházatyák tekintélyével terebélyes hiedelembokorrá növesztett, a parázna gonosz lelkekről és az ezekkel kapcsolatban álló varázslókról szóló elképzelés Magyarországi jelenléte - mint láttuk - a szentek életrajzainak közvetítői hatására, már a XVI. század elején kimutatható volt. Ugyanennek a motívumnak a nyomait a XVII. század elejétől fogva a boszorkányperekben is felfedezhetjük. A motívum perbeli előfordulásai azonban valószínűleg nem utalnak a Biblia közvetlen használatára. Ahogy egy-egy szent életét képben is elbeszélve kidolgozták a templomterekben, úgy válhattak e történetek a hívek nagyobb tömegei előtt is ismertekké. Mindezt felerősítették a legendákat taglaló prédikációk is, amelyek nem ritkán a mindennapi élet színtereihez igazodva a szentek kijelölt ünnepnapjain szólaltak meg. A szentek látvány általi, az attribútumaikkal felismerhetővé tett jelenléte pedig előcsalhatta a prédikációkból ismert legendatörténeteket. Ebben a vizualizált közegben, a médiumok összhatásaként nyilván széles körben ismertek voltak az említett parázna démonok történetei is, amelyek nem véletlenül bukkanhattak fel a katolikusnak tartott - zömében katolikus lakossággal bíró - területeken a bírósági vádbeszédekben. Itt nyilvánvalóan nem csak a büntetőjogi kézikönyvek közvetítették a Bibliából eredeztetett parázna démonokról szóló hiedelemtörténeteket. Példa erre az alább következő jezsuita szerzőségű trakta is, amelynél egyértelmű kapcsolatok mutathatók ki a szentek legendatörténetei és a boszorkányüldözést erőteljesen befolyásoló és jogi kézikönyvként működtetett Malleus maleficarum magyarországi recepciója között. 2. Egy katolikus példa a nagy boszorkányüldözés idején: Vásárhelyi Gergely Summája / 1623

26 1618-ból származnak azok az első halvány jelzések, hogy a pozsonyi és a hanyvári büntetőperek boszorkányégetéseinél használták és hivatkoztak a Malleus maleficarum tekintélyes forrását a boszorkányság tényeinek megítélésekor. Marosvásárhelyi (Vásárhelyi) Gergely jezsuita szerzetes Kassán kiadott „rettenetes példái" között, vagyis egy katolikus erkölcsi példatárban találunk ugyanis erre utalásokat. A magát „lelki orvosnak" tituláló szerző, röviden csak a Világ Kezdetitől fogva, jóságos, és gonosz cselekedeteknek példáinak Summáinak (1623) keresztelte el nagyszabású munkáját, amelyben erre a feltételezett nyomra bukkanhatunk. Marosvásárhelyi (1562-1623) Pécsett és Erdélyben tevékenykedett vándor hitszónokként, valamint fordí159