A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján

ÁCS ANNA A GAZDÁLKODÓ KÖLTŐ Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján z„Én tudós, én literátor nem vagyok. Sorsom, környül állásaim, hajlandóságom katonává, s utóbb mezei gazdává tevének"' - vallotta Kisfaludy Sándor. Nem holmi kötelezőnek vélt szerénység okán, hanem erős meggyőződéssel, visszautasítva a hivatásos irodalmiság gyakorlatát. Önéletrajzában is hasonlóan fogalmazott: "Hazájába való visszatérése után mezei gazdaság lőn foglalatossága, és közben a magyar literatura."

2 Honnan ez az attitűd? Kisfaludy szemlélete egyedülálló-e a korabeli irodalmi életben? Kisfaludy Sándort, a származására rátartian büszke nemest - rendje jelesebb képviselőivel egyetemben -, ha a polgári haladás számtalan kérdése érintetlenül is hagyta, de megmozgatta a nyelvé s - így közvetve - a nemzeti kultúráé. Elsőrendűen politikai ügyet látott benne, ezért fáradozott a magyar nyelvújítás és a nemzeti irodalom megteremtésén a vidéki birtokos nemesség tagjaként az arisztokraták, a polgárok és a már az értelmiség útján haladó nemesek mellett, olykor velük karöltve. Kisfaludy azon kevesek közé tartozott - kissé sarkított megfogalmazással -, akik valóban hazafiasságból, azaz politikai érdekből lettek literátorrá. Az 1792. évi erdélyi útját követően már világosan megfogalmazta életre szóló programját: "...szívem véréből, hazafiúi érzelmimből, mint a selyembogár gyomrából fonalat fonok, mellynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és írás által, hacsak idővel is, tovább életben tartsam. Magyarul fogok írni és ezekhez a szívekhez szóllani."

3 A patrióta szempontú irodalmiság tételeit 1807ben megjelenő kötetei előszavában tette közzé. Elhatárolódott a kazinczyánus nyelvfejlesztő irodalomtól és az esztétikumra alapozott költészettől. Eredeti, minden tudóskodástól mentes, a literátori sallangoktól megszabadult irodalom a hazafias célok szolgálatában - így foglalható össze Kisfaludy Sándor elvi irányvetése.

4 Rendi alapról indulva utasította el a literátorság polgári célkitűzéseit. A hivatásos irodalmiság - mint önálló egzisztencia, amely biztos megélhetést nyújt - ekkortájt még nem időszerű, az csak jóval később válik általános hazai gyakorlattá. A társadalmi-politikai viszonyok nem alkalmasak erre. A közönség hiánya, a hazai kulturális pártfogók nélküli állapot magányba kényszerítik irodalmáraink zömét. Az irodalom müvelése inkább nemes kedvtelés és nemzeti felelősség nagyjainknál, egyértelmű lelkiismereti ügy. Az irodalmárok megélhetését nem a szerzői honoráriumok biztosítják. Irodalomból nem lehet megélni, még nyomorúságosan sem. Az íróknak tisztes polgári foglalkozásuk van, vagy családi birtokaik jövedelmét élik fel, gyakran fordítják irodalmi tevékenységükre, számottevő anyagi áldozatot kívánó könyvkiadásra. Egy jelentős írói réteg pedig maga gazdálkodik, irányítja a gazdálkodást birtokain. A gazdálkodó irodalmár egyik archetípusa a magyar irodalomban Bessenyei György, a bihari remete, aki birtokaira vonult vissza. Több száz holdon gazdálkodott a Sárrét világában, teljes magányban. Kezdett hasonlóvá válni azokhoz a nemesekhez, akik a háborús konjunktúra idején "tavaszi csendes háborút és országos esőt" kívántak egymásnak, maga is ír a boldogságot, gazdagságot jelentő esőről.

5 Gyönyörködik gulyájában és ménesében, a marhái mellett időző gulyás alakjában. A festészet mellett-helyett a költészet állítja elénk az élet színtereit. Bessenyei verseiben a fennkölt témák mellett az élet apró jelenetei elevenednek meg a mindennapok ábrázolásával, páratlan mikrorealizmussal.

6 Az irodalmi vezér Kazinczy szintén gazdálkodott és hivatalt is kellett vállalnia, de nem sokat törődött a gazdaságával, családi gondok, adósságok terhelték. Birtoka alig jövedelmezett. Az 1820-as évek elejének európai agrárkrízise érzékenyen érintette, élete nehéz körülmények közt múlt el, anyagi helyzete nem javult.

7 Kisfaludy pályatársa, Berzsenyi Dániel a gazdálkodó költő legismertebb honi megtestesítője. A sömjéni majd niklai birtokos a maga gazdálkodási tapasztalatai alapján s korának német gazdasági folyóiratait tanulmányozva tanulmányban foglalta össze gazdasági nézeteit. Az 1833-ban kiadott munka A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul címet viseli és Széchenyi István munkásságának hatását mutatja, a használni akarás vágyával.

8 149