A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ujj Ágnes: Terra sigillata- és üvegtál újrarestaurálása

Korábbi konzerválás és restaurálás nyomai 1978-ban megtörtént a tárgy tisztítása, ragasztása, ki­egészítése. A tisztítás sikeres volt, mert mostani kezelé­sünk kezdetekor korrózió nem mutatkozott a tálon. A ra­gasztáshoz és kiegészítéshez alkalmazott poliészter mű­gyanta azóta megsárgult, sőt deformálódott, több helyen elengedett. Szükségessé vált a ma rendelkezésre álló, jobb minőségű anyagok segítségével megismételni az üvegtál restaurálását. A tárgy 28 darab töredékből áll. Fenékrésze hiánytalanul összeállítható, oldala és pereme hiányos. Restaurálás menete Tisztítás: kézmeleg vizes lemosással kezdtem, majd zsíralkohol-szulfát 5%-os vizes oldatával újra átmos­tam az edényt a zsíros és egyéb szennyeződések eltávo­lítására. Ezt az oldatot többször, vizes öblítéssel kö­zömbösítettem és etilalkoholos papírvattával áttöröl­tem a tálat a gyors víztelenítés érdekében. A ragasztás és kiegészítés szétválasztására, hosszú pa­pírvatta csíkokat mártottam diklór-metánba és a ragasz­tások mentén rásimítottam a tálra, amelyet jól záródó exszikkátor edény alján helyeztem el. A tárgy belsejébe is oldószeres papírvatta csíkokat tettem lefedve fóliával, majd lezártam az exszikkátort. Mindez elszívó működé­se mellett, vegyifülkében történt, csipesz és gumikesztyű használatával 9 . Másfél-két óra elteltével a tárgy "össze­omlott". Elengedett a ragasztás és elvált az üvegtől a megsárgult kiegészítés. Az ex-szikkátorból kivéve le le­hetett szedegetni a föllágyult, megduzzadt műgyanta da­rabokat. Az előző restaurálás alkalmával a tál peremének belső üregébe is befolyt a műgyanta és az továbbra is ott maradt. Ezért a peremdarabokkal meg kellett ismételni a fenti műveletet, de ez sem lett hatásos. Végül diklór­metánban áztattam a perem-töredékeket 7-8 órán át. Közben többször kivettem, egy alkalmasan vékony, haj­lított dróttal piszkáltam ki a megpuhult műgyanta-mor­zsákat a fent leírt biztonsági eszközök használatával. így sikerült a peremüregből is eltávolítani a kiegészítő anya­got. A tárgy töredékei jó állapotúak, konzerváló megerő­sítésre nem volt szükség. Ragasztás: A megtisztított darabokat sorban kirak­tam egymás mellé. Ezután dokumentumragasztó-sza­lagból keskeny csíkokat vágtam, ezekkel fogattam össze az egymáshoz illő töredékeket. Az edény aljától haladtam a perem felé. Miután több napi munkával si­került ily módon összeállítani az edényt, epoxi alapú ragasztó műgyanta 10 és edzője 100:30 arányú keverékét csorgattam a töredékek közé. Az alkalmazott műgyan­ta fénytörése hasonló az üveghez. 24 óra elteltével, a teljes kötés után éles szikével eltávolítottam a fölösle­ges ragasztót. Hogy a peremben lévő légzsák látványa a kiegészítésben is megmaradjon, vékony üvegcsövet hajlíttattam és műgyantával beragasztottam a hiányzó részekhez. Kiegészítés: Mivel tárgyam nem szimmetrikus, ezért nem lehetett az ép részekből megfelelő negatívot ven­ni. Minden egyes hiányt témavezetőm javaslatára méh­viaszból mintáztam meg kívül-belül. Több napot vett igénybe, mire sikerült a méhviasz felületét az üvegéhez hasonlóra alakítani. A viasz-kiegészítés elkészülte után vizes ragasztó-géllel izoláltam" az egész tárgyat. Min­den viaszdarabról szilikon-negatívot készítettem, elő­ször a tál külső oldaláról, majd belülről. A külső nega­tívokba 2-2 csövecskét állítottam, egyet beöntő nyílás­nak, egyet pedig a fölösleges levegő szabad távozásá­ra. Minden szilikon-negatívhoz készítettem gipszből támasztékot. A negatívok elkészülte után kiszedtem a méhviasz kiegészítést, a viasznyomokat benzines pa­pírvattával, a törési felületeket etilacctátos vattával tö­röltem le. Ezek után szigetelő szalaggal, plasztilinnel felerősítettem az üveghez az első külső/belső negatí­vot. A belső negatív megtámasztása miatt a tál belsejét kitömtem papírvattával. Az előzőleg poliészter színe­zékkel színezett "Viapal H 210 BS" márkájú öntőgyan­tát összekevertem az iniciátorával, kicsit melegítettem infra-sec lámpa alatt, majd a beöntő csövön keresztül lassan becsorgattam a két negatív közé. A szilikon té­gelyben maradt műgyanta megszilárdulása után szét­bontottam a külső-belső negatívot. Az eredmény nem volt szívderítő. Mivel a tál oldala domború, a legmaga­sabb pontja felől a szélek felé vándorolt a polészter gyanta; középen szinte semmi sem maradt. Az idő sür­getése miatt úgy döntöttem, hogy csak a külső negatí­vot használom és belülről egészítem ki az edényt. A színezett műgyantát kis adagokban kevertem az iniciátorával, majd minden alkalommal az infra-sec lámpa alatt melegítettem és folyamatosan csepegtettem a hiányzó részekbe. Mivel az iniciátor peroxidot tartal­maz, ami oxidálja a fémeket, üveg- és műanyag szer­számokkal dolgoztam. A kiegészítések elkészítése után a külső és belső felületek megmunkálását ú.n. schauberrel és marokfúróba fogott marókoronggal vé­geztem. A végső finomítást 1000-es és 1200-as szem­csefinomságú polírpapírral, legvégül "Proxxon" színte­len polírozó pasztával fejeztem be. Az üveg hidegebb, mint az őt körülvevő levegő hő­mérséklete. A felületén mindig van egy láthatatlan monomolekuláris vízréteg. Ezért raktárban való elhe­lyezése, vagy kiállításban való szerepeltetése nagy gon­dosságot kíván. Az üveg legnagyobb ellensége a ned­vesség, ezért a nedvszívó anyagokat (papír, textil, hab­szivacs) csomagolásánál, tárolásánál kerülni kell. Fon­tos az állandó hőmérséklet, ajánlott 18°C. és az állandó relatív páratartalom 35-40%. Védeni kell a portól is, mert a levegő nedvességét a por is magába szívja. Rak­tári tárolására legjobb egy viszonylag légmentesen le­zárható műanyag (pl. polisztirol) alapanyagú doboz, amely egyaránt védi a nedvességtől, portól, fénytől, esetleges mechanikai sérülésektől. Kiállításban is aján­latos olyan vitrinben tárolni, ahol a légtér relatív pára­tartalmát szabályozni lehet, és pormentesen zárható. 199

Next

/
Oldalképek
Tartalom