A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Ujj Ágnes: Terra sigillata- és üvegtál újrarestaurálása
tárgy törésfelületén mutatkozó színhez. Plextol 500at 4 is tartalmazó vízhez keverve ezt a gipszet használtam a törésvonalak fugázásához. Az így kialakult ép felületről - a tál belső oldaláról - készítettem negatívot, forró vízben fellágyított fogászati viaszlappal. A viaszt kihűlése, megkeményedése után leválasztottam a tálról és átforgattam a hiányzó részre, majd szigetelő szalaggal rögzítettem. Ezt a negatívot nem találtam egészen jónak, lágysága és sérülékenysége miatt, ezért szappanhabbal izoláltam az ép részt és gipsznegatívot készítettem. Szintén a belső oldalról, mert a külső oldal jobban hozzáférhető, könnyebben megmunkálható. A gipsznegatívot kiszáradása után szilikon spray-vel izoláltam. Átforgattam a kiegészítendő részre, ott rögzítettem. Ezután Plextolos vízhez adagoltam a színezett gipszet, óvatosan kevergetve, hogy ne keletkezzenek benne buborékok. A kb. tejföl sűrűségű gipszet öntöttem a hiányzó részbe. Egy előre elkészített műanyag lapból kifűrészelt profilkés segítségével igyekeztem tartani a megfelelő falvastagságot. A gipsz megszilárdulása, kötése után hántolóval, drót szitaszövettel finomítottam a felületet. Ezután "Gesso" márkanevű alapozót 5 színeztem temperával a sigillata színéhez hasonlóra. Ezzel festettem le a fugázást és a kiegészítést. így a gipszet ellenállóbbá tettem a külső hatásokkal szemben, másrészt a kisebb felületi szépséghibákat is kiküszöbölhettem. A gipsz felülete egyenletesebbé, simábbá tehető, mert a Gesso polírozható, fényesíthető, denaturált szesszel lágyítható, visszatörölhető (3. ábra). Festés: A kiegészített rész fedőfestéséhez a színt temperából kevertem ki. Narancs, okker, vörös és barna, valamint minimális fehér színekből állítottam öszsze, nagyon kevés Plextol hozzáadásával. Az eredeti darabokat kívül-belül ú.n. "Liquid Masking" filmmel védtem le átmenetileg. Kompresszoros retuspisztollyal festettem. Ezzel egyenletes, ecsetnyom nélküli felületet lehet készíteni. A festék megszáradása után lehúztam, eltávolítottam az eredeti tárgyfelületet védő filmet. A fugákat még ecsettel is átfestettem, majd tiszta, puha vászon darabkával felfényesítettem a kiegészítés felületét (4. ábra). A tárgy szállítására, tárolására szolgáló, méretre készült szilárd falú dobozt készítettem "DOW" polisztirol tömbből. Ebben a sigillata tál nem tud elmozdulni, védve van a portól, nedvességtől és a fénytől is. A dobozon kívül feltüntettem a tárgy adatait, így ez raktári tárolásra is közvetlenül alkalmas. II. Üvegtál Megnevezése: római kori üvegtál. Tulajdonos: Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém) régészeti gyűjtemény. Leltári száma: 55.212.37. Származási hely: Szilasbalhás (Mezőszilas) VIII. halomsír. Kora: II. sz. eleje. Németh József ásatása 1904. Magassága: 9,5 cm., átmérője: 14,1 cm., talp-átmérője: 6 cm. Állapota előkerülésekor: hiányos. Széles szájú, öblös, vékonyfalú tál. Pereme visszahajtott, dupla falú. A visszahajtás következtében a perem belsejében légzsák keletkezett. Az edény aljáról fölfelé ferde csigavonalban üvegszálak futnak körbe, a nyak részen teljesen besimulnak, eltűnnek. A tál színe halvány kék, enyhe zöld árnyalattal. Alja kissé visszaszívott. "Üvegcsésze csigamenetben haladó külső bordázattal, fehéres, igen kis mértékben zöldes. Eléggé ritka fonna, aquileiai formába fújt gyártmány, a technika üvegszálas, rátétes megoldással elterjedt lesz a Rajna vidéken, Köln műhelyeiben." - határozta meg tárgyunkat a szakirodalom". Készítés technika i vizsga la l „Feltevések szerint az üvegfúvást a szíriai Sidonban i.e. 100-500 táján találták fel, mert itt találták meg a ma legrégibbnek tartott első fúvott üveget. [...] A kemencctcchnika fejlődésével i.e. 100-50 táján a tüzeléstechnikában elérték az 1300°C bűvös határt. Ezzel egy csapásra elérték az üvegolvadéknak azt a kedvező egyneműségét és viszkozitását, amidőn a cső végére fújt üveghólyag tartósan megmaradt és alakítható lett" 7 . A gyakorlati üvegkészítő technológia-ismerete alapján tárgyunk a következő lehetséges módon készülhetett*: A hajdani mester keményfából készült előformába üvegszálakat helyezett, ebbe fújta bele az üveghólyagot (hazai szakmai kifejezéssel: banka). Megtapadás után kivette a formából, a banka alján lévő szálakat összenyomta, a fölösleges végeket lenyírta, ezzel egyidejűleg megcsavarta. Az így kialakult bordás üvegzsákot - bemelegítés után - visszatette egy nagyobb formába, vagy szabadon formázhatta tovább oly módon, hogy az egész zsákot megcsavarta. Ettől az üvegszálak ferde csigavonalban tekerednek fölfelé a tál oldalán. Elcsavarás után a mester szétfújta, majd visszaszívta az üveget. Ezután került a segédpipára - közben egy vizes fa segítségével leütötték a fúvópipáról. A segédpipán tartva bemelegítette a tál száját, majd kis ívben kipörgette és egy alkalmas szerszámmal tágította, ill. visszahajtotta. A kipörgetett perem alsó széle tágításkor hozzátapadt az edény falához, így keletkezett az a belső kis üreg, amely a perem belsejében láthatóan körbefut. A tál alján található két mélyedés valószínűleg annak a csipesznek a nyoma, amellyel az üvegszálakat elcsavarta a mester. A tárgy állapot-leírása A tárgy közel 1800 évig egy halomsírban, a talajban korrodálódva feküdt. Felszínre-kerülését követően elmúlt 95 évben adott környezete sem jelentett számára ideális körülményeket. Külső felülete kissé homályos, vakult. 198
