A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Mészáros Veronika: Család- és háztörténet egy Veszprém, Temető-hegyi régi német família tagjának emlékei alapján

Sok régi német névvel találkozhatunk még ma is, bár sokan magyarosították a nevüket (Kellerből Komlós, Kővári, Kelédi, Kenéz famílianeveket vettek fel az 1900-as évek első felében). A régi családnevek az itt élők között: Jung, Sindler, Strumfauzer, Wingelmann, Arnhoffer, Straub, Framperger, Angerman, Kumli, Heizer, Leber, Bauer, Kraumer, Kranstein, Steigler. A Temető-hegyen élő németek gazdálkodtak, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Mint az ország más hagyományos közösségében, itt is a Gazdakör, vagy ahogy ők hívják, a Paraszt Kör, vagy Egylet szervezte a különböző közösségi összejöveteli alkalmakat. A téli báli időszakban a Szent Márton napi volt az első. Ezen alkalmakkor rézfúvós zenekar szolgáltatott zenét, s vagy 3 korosztály mulatott így együtt. A farsangi időszak zárásaként a 3 napos farsangvégi bálokat is megtartották, bár ebben az időszakban otthon is mulatoztak. Házaknál, családoknál, hol itt, hol ott találkoztak rendszeresen. A szülőknek, sőt a nagyszülőknek is megvolt a társaságuk, korukbeli barátaik. A gyerekek is korosztályok szerint rendeződtek egy társaságba. Gyakran találkoztak, elsősorban vasárnap meg ünnepnapokon, amikor munkaszüneti nap volt. Sokszor egy családnál akár 3-4 különböző korosztály is összejöhetett. A rokonok, sógorok, szomszédok, barátok közös beszélgetéseire került így sor. A fiataloknak megengedték, hogy hívjanak ilyenkor egy zenészt, egy harmonikást, aki svábosan, gyönyörűen tudott muzsikálni, s a fiatalok mulattak, szórakoztak. A gazdálkodás nagy munkáiban a barátok, rokonok, szomszédok, mint az ország más részein, itt is kisegítették egymást. Az őszi, téli időszak tollfosztásai, kukoricafosztásai a munka mellett közösségi összejöveteli, valamint szórakozási lehetőséget teremtettek. Egészen a II. világháborúig éltek ezek a családok között oly szoros kapcsolatot fenntartó összejöveteli alkalmak. A Temető-hegyi Szikra utcában, a mai Dózsavárosban él születése óta Debreczenyi Jánosné, született Keller Anna Terézia, Teri néni. Egy régi, német família tagja, akinek élete — a történelem okozta viszontagságok ellenére - sok mindent tükröz gyermekkorából, az akkori élet - és világszemléletből. Nehéz ebből bármit is kiragadni, s bemutatni, hiszen egy életet csak teljességében szabadna ábrázolni. Emlékeinek, valamint élete egyes állomásainak közzétételét így mindenképpen csupán töredékekként, az élet mozaikjaként kell értelmeznünk. Az egymást segítő, szorgalmas, német ajkú családok világában nevelkedett Keller Teréz. Apai ágú ősapja, Keller Martinusz 1770 körül érkezett a Veszprém mellett fekvő Márkó községbe, itt kötött házasságot 1772-ben Wurzsinger Reginával. Nagyapja, Keller György Márkóról a veszprémi Temető-hegyre házasság útján költözött. Édesapja, Keller György már Veszprémben született. Anyai ági felmenői a mainzi érsekségből származnak, 1750 körül telepedtek le a Temető-hegyen. Nagyapja, Krammer János 1910-ben Amerikába vándorolt a jobb megélhetés reményében. Feleségének és kislányának is küldött hajójegyet, de ők az itt maradást választották, így édesanyját, Krammer Terézt édesanyja, Jung Anna 2 éves korától egyedül nevelte. Szülei, Keller György és Krammer Teréz 1928-ban kötöttek házasságot, majd a Temető-hegyi Bakony utca 8. szám alá költöztek. Keller Teréz itt született 1929-ben, majd később testvérei is, Erzsébet, Katalin, György. A régi Bakony utcai ház 1866-ban épült, háromosztatú volt, oromfala fehérre meszelt, évszámmal díszített, macskalépcsős, a belső elrendezését a Bakony, Balatonfelvidéken is megszokott szoba-konyha-szoba alkotta. Az első, utcai szobát nem nagyon használták, gyakorlatilag ez volt a tisztaszoba, a hátsó szobában éltek. A konyha bolthajtásos, kürtös kéményü volt valamikor, később azonban ezt lezárták, gyakorlatilag füsttelenítették. Három helyiséget létesítettek, a liszteskamrát, a fiistölőskamrát, de maradt a konyha is. A füstölőskamrának külön ajtaja volt, s a füst nem jött ki rajta. Itt füstölték a húst, ami kéménybe elhelyezett rudakon lévő vaskampókon függött, s így füstölődött. A tisztaszobában nem volt sarokpad. Az udvar felőli falon, két szekrény állt egymás mellett, velük szemben két összetolt ágy. A szoba közepén asztal, négy székkel, a sarokban kis szekrény. Az utca felőli falon két ablak nyílott, közöttük nagy tükör lógott. Az ajtótól jobbra lévő sarokban állt az öntöttvas kályha. Ha véletlenül jött valaki, így könnyen be tudtak fűteni, hiszen hamar áttüzesedett, jött belőle a meleg. A konyhából nyíló hátsó szobában lakott a Keller család. A szobában három ágy volt, az ajtóval átlósan szemben lévő sarokban kettő, egymás mellé tolva, a harmadikat pedig közvetlenül az ajtó elé helyezték, az udvari falhoz illesztve. Az ajtóval szemben, az udvar felőli sarokban az intarziás, sötétbarna sarokpad kapott helyet, fiókos asztallal (széthúzható tetejű). A fiókban az iratokat tartották. Mellette barna színű székek álltak, amelyeknek az ülése dombornyomású volt. A sarokpad és az ágyak között volt a szekrény. Az ajtótól balra eső sarokban állt a nagy tűzhely, amin főzni is lehetett. Ahogy nőtt a család, a szülők szobája lett a hátsó szoba, a nagymama és a gyerekek viszont a tiszta szobába költöztek, de csak nyárra. Télen összehúzódtak a hátsó szobába, s ott laktak. A tüzelővel való takarékoskodás végett csak egy szobában fűtöttek. A hátsó szobának az udvar felőli falán volt egy kis ablak, a tisztaszobának az utca felőli falán pedig kettő. Az ajtótól balra, kézmagasságban szenteltvíztartó lógott, amelyben mindig volt szenteltvíz. A szoba berendezéséhez tartozott még egy feszület, egy zenélő doboz, és egy Ferenc Józsefet ábrázoló kép, amelybe a nagymama, első világháborút megjárt testvérének a fényképét helyezte el. Bár a szobában is volt tűzhely, általában a konyhában 180