A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Mészáros Veronika: Család- és háztörténet egy Veszprém, Temető-hegyi régi német família tagjának emlékei alapján

MÉSZÁROS VERONIKA CSALÁD- ÉS HÁZTÖRTÉNET EGY VESZPRÉM, TEMETŐ-HEGYI RÉGI NÉMET FAMÍLIA TAGJÁNAK EMLÉKEI ALAPJÁN Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum, azaz a Dunai Svábok Központi Múzeuma azzal a céllal alakult meg, hogy az 1700-as évektől Közép-Európa különböző vidékeire települt németek történetét, életét és kultúráját összegyűjtse, megőrizze és bemutassa. A múzeum gyűjtőterülete így a Kárpát-medence német lakta vidékeire is kiterjed. A múzeum nemcsak etnográfiai, történeti, hanem képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad. A mostanában Európában oly népszerű jelenkutatáshoz kapcsolódóan született meg a „Háztörténet. Német nyomokon a Duna menti országokban" című kiállítás ötlete. A Dunai Svábok Központi Múzeuma által tervezett és összefogott kiállítás kilenc magyar, román és jugoszláv múzeum „határt nem ismerő" együttműködésének lesz az eredménye, amely a XVIII. és a XIX. században DélEurópába bevándorolt németek történelmét és kultúráját tizenkét Duna menti lakóház példáján kívánja bemutatni. Célja a négy Dunai országban egyszerre interkulturális összehasonlításban is dokumentálni az emberek mai életkörülményeit. A kiállítás létrehozása, amiben négy ország múzeumai a határokra való tekintet nélkül működnek közre, a mai napig egyedülálló kezdeményezés. Egy, a jövőben különösen Keletközép és Délkelet-Európa országaival összefonódó Európában a kiállításnak különösen nagy jelentősége van. Ezért nem csak Baden-Württemberg Tartománya, és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja, hanem hivatalosan is felvették a Brüsseli Európai Bizottság „Culture 2000 Framework Programm"-ba is. Akiállítás 2002. július 5-től szeptember 29-ig Ulmban lesz megtekinthető, októbertől pedig a Budapesti Néprajzi Múzeumban. 2003-2005-ben viszont valamennyi partnermúzeumban sor kerül a kiállítás bemutatására, amely által a kiállítás nemzetközi jelentőséget nyer. Minden egyes partnermúzeum a közösen meghatározott kereteken belül önálló munkát végez. A munka koordinálása, a kiállítási tárgyak, dokumentumok és a képek végső kiválasztása, valamint a kísérő szövegek szerkesztése és a kiállítás termi elrendezése, a partnermúzeumokkal történő tudományos együttműködés alapján a Dunai Svábok Központi Múzeumának a feladata. A kiállítás különlegessége egyrészt nemzetköziségében, másrészt abban rejlik, hogy mindenekelőtt azt szeretné bemutatni, hogyan él egy német ajkú család 2001ben a Duna mentén. A bemutatott projektbe 2001. májusában kapcsolódtam be a Laczkó Dezső Múzeum képviseletében. A konkrét gyűjtési, kutatási és feldolgozó munkát májusban kezdtem meg. Jelen tanulmányban részleteket közlök a kutatott témából, azaz egy veszprémi, Temetőhegyi régi, német família család- és háztörténetéből, többnyire Debreczenyi Jánosné visszaemlékezése alapján. A veszprémi Temető-hegy német közösségének jellemzése után a városrész lakóinak megélhetési lehetőségeit mutatom be. A tanulmány törzsét Debreczenyi Jánosné család és háztörténetének ismertetése adja, 1920-tól egészen a mai napig. Az országos méretű telepítés Lipót császárnak 1701-i rendeletével indult meg, hogy az új telepesek, akiket különböző ígéretekkel is hívogattak, "... .az elpusztult, déserta falvakba új házakat építsenek, vagy a romokban lévőket kijavítsák és benépesítsék".' A veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton Mainz és Würzburg vidékéről származó németeket telepített Veszprémbe, a Temető-hegyre.

2 Az 1770-1790-es években már a környező német falvakból is érkeztek németek, akik szintén a Temető-hegyen telepedtek le. Az 1802-es összeírás szerint Veszprém lakossága magyar és német. Az inkolátus kérvények szerint folyamodók részben külföldről valók, Ausztriából, Bajor- és Szászországból, Morvából, Sziléziából, részben belföldről.

3 Gyakori volt a házasság révén Veszprémbe érkezett német ajkú család is. A Temető-hegy a Veszprém környéki Márkó, Veszprémfajsz német településekkel igen szoros kapcsolatot tartott, többnyire rokonság alapján. Hajas István veszprémi plébános végrendelete említi 1798. július 13-án, hogy a Szent László iskolát 1790-ben állította fel a Temető-hegyi svábok gyermekei számára, akik a múlt század folyamán erősen mutatták a magyarosodás hatását, miszerint „a mai nemzedék lassankint feledi az ősök nyelvét".

4 179