A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben

nyire a Szentháromság jelképe, a háromszög, míg a Fiúén dicsfény látható. Közöttük, de ugyanakkor mégis fölöttük sugárnyalábban, kiterjesztett szárnyakkal egy fehér galamb jelképezi a Szentlelket. Egyes esetekben Mária fejét fátyol fedi, többnyire azonban kibontott hajjal ábrázolták. Az Atya és a Fiú együtt tartják az ékkövekkel díszes koronát Mária feje fölé. Egyetlen esetben fordul elő a gyűjteményben olyan típus, ahol Krisztus egyedül koronázza meg Szent Anyját, amit az Atya jelenlétével megerősít, figyelve az eseményt. Egyes képeken virágfüzért, rózsát vagy a dicsőség pálmaágát tartó angyalkák is megjelennek. A képeken alkalmazott színek (lila, kék, fehér, zöld, vörös, arany) a liturgikus színeknek megfelelőek. Ez a változat különösen kedvelt volt a bakonyi római katolikus közösségekben. Szemléletesen igazolja ezt Kislődön a Markója L. esperes-plébános által létrehozott gyűjteménynek figyelmet érdemlő darabjai, valamint Ebele F. magyarpolányi plébánosnak a faluban összegyűjtött szentkép együttese. Ez az ábrázolás típus jelképekkel telítve egyetlen képben mondja el Mária makulátlan életét, mennybevitelét és megkoronázását. E típusnak gyakori, sőt általánosnak mondható előfordulása, a népi vallásosságban a képek sorrendjében való középponti, fő helye döntően az Istenanyának szól. Jelzi Mária tiszteletének a hitéletben való fontosságát, elsődlegességét. Akkor, amikor a XX. század közepén e képtípusok kikerültek a házakból, helyüket másfajta, gyengébb minőségű és szegényesebbjelképrendszerű képek foglalták el. Ezzel a falvak tradicionális vallásosságában is jelentkező újításnak, az új képek divatjának hódoltak. Ezek ugyancsak Mária ábrázolások voltak (Mária Szíve, galambokat etető Mária az Istengyermekkel, stb.). Mindezekből arra következtethetünk, hogy a népi vallásosságban a figyelem ezzel már nem a Szentháromsággal együtt jelenlévő Máriára, hanem kizárólagosan csak az Istenanyára irányult. A Szentháromságnak ez a fajta megjelenítése azonban nemcsak nálunk, hanem a populáris kultúrában egész Európában rendkívül kedvelt és elterjedt volt. Ezek a népi vallásosságban használt képek különösen nagy hasonlóságot mutatnak az üvegképekkel. Ugyanez a megfogalmazás jelent meg Csehországban készült XÏX. századi, valamint jablonkai szlovák üvegképeken, továbbá XIX-XX. századi román üvegikonokon.

92 Ezt fogalmazták képpé falusi alkotók a szlovéniai Kamna Goricában 1813-ban, továbbá Gozd Martuljek-Srednji vrh XIX. század végi képes kőoszlopán.

93 (Mindkét helység a Száva völgyében található, az olasz-osztrák határ közelében.) Általánosnak mondható ez a típus a német és az osztrák ábrázolásokban. Ebben a formában jelenítették meg a Szentháromságot a Gasteini-völgy (Gasteiner Tal) Szentháromság kápolnájának 1710-ből való votív képén (Radstattól délnyugatra, Gastein falut követően található ez a zarándokhely.). Ugyancsak ez a változat található Stájerországban, az Eisenerzi Alpokban, Johsbach község határában lévő szentkút forrása fölé elhelyezett képes fán (szintén zarándokhely). Felirata szerint aki ide elzarándokol és itt a legszentebb Szentháromsághoz imádkozik a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, azok számára a pugatóriumban ötven esztendő elengedtetik.

94 Külön érdekessége ennek, hogy a térség hegyvidéki zarándokhelyei közül e kettő a Szentháromsághoz kötődik, bár mindkettő a barokk szülötte. Az adatok tehát az ábrázolás típus rendkívül széleskörű elterjedtségét igazolják. A népi vallásosság Szentháromságot megjelenítő alkotásainak többségét is a színpadszerű megfogalmazás jellemzi. A Szentírást képszerűén, tömörítve, de képekben elbeszélve hozták közel az emberekhez, a figyelmet csak a lényegre irányítva, tanítva a szemlélődőket, elmélyítve hitbeli ismereteiket, imádságra késztetve és a tiszta, istenfélő, szép életre figyelmeztetve. Bálint Sándor szavaival élve, ezek "istenes életre késztető alkotások" voltak. A célt jól illusztrálják a Teremtéstörténetet, valamint az istenfélő és a halálos bűnben szenvedő ember elmúlását didaktikusán szemléltető képek. A Néprajzi Gyűjtemény e két darabja Márkóról származik, (ltsz.: 91.30.1., 91.16.1, 16. és 17. ábra) Ugyanakkor ezek a képek a többi másik szentképpel együtt élethűségre törekedtek, a valóság látszatát keltő megfogalmazásokként. Hiszen a számukra mintaként szolgálókra ugyancsak ez a jellemző, de, amint azt az elmondottak igazolják, a szerény alkotások sem voltak kivételek ez alól. Ugyanakkor elmondható még róluk is a színpadias elrendezés. Valamennyi drámai hatást sugárzó, de igazán már csak a magánáhítatot szolgálták.

95 Ezeknek a vallásos népéletben jelen lévő és egykor jelen volt képi megfogalmazásoknak - bár gyakran középkori gyökereik is kimutathatók - igazi előképeik barokk alkotások voltak. Barokk szellemiségről árulkodnak, a hozzájuk fűződő ájtatosságok a barokk eszmerendszerén nyugszanak és a barokk kor vallásos kultuszainak maradványait őrizték meg. Ezek a képek mindig rangsorba állítva kerültek a házbelsők szakrális tereibe, sőt e terek között is fontossági sorrendet állítottak fel. Az első az ágyak fölötti falfelület volt, amit a sublót és a fölötte lévő falszakasz követett párhuzamos vagy középpontos (centrális) szobaelrendezésnél. Sarkos (diagonális) elrendezési mód esetében az asztal és a sarokpadok fölötti falrész alkotta a legrangosabb helyet, utána következett az ágyak fölötti falszakasz. A szentképi ábrázolások divatjának változá167