A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben

sával a régi képtípusok kiszorultak ugyan, a helyükbe lépő új ábrázolások azonban a rangsorban ugyanott kaptak helyet akkor, ha az új megfogalmazásban megjelenő "szent személy" a régivel azonos volt. A fontossági sorrendet ugyanis nem az ábrázolás mikéntje, hanem az ábrázolt személye határozta meg. A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében őrzött és ezúttal megvizsgált képek egy része az üvegfestmények közé tartozik. Az analógiák alapján feltehetően német műhelyben készültek a XIX. század elején. Másik, nagyobb részük papírkép. Többségüket 18801910 között készítették, főként 1880-1890 körül. Planck és Fia, továbbá Franz Doll bécsi nyomdájában állították elő őket. A jelzet nélkülieknél stílusjegyeik alapján megállapítható a megnevezett nyomdákból való származásuk. Németországban, Drezdában is készítettek ilyen képeket, valamint a Limburgi nyomdában, Leiber szignóval ellátva. Közöttük nem ritkák a magyar, német, lengyel feliratosak. Ezek Treutier Conrad és Taube, valamint Tolt Gottfried nyomdájából kerültek ki, hasonlóan a német iskolai faliképekhez. Számottevőek a Németországból származók. Nem zárható ki a magyar nyomdák szerepe sem, hisz 1858-tól létezett a Pollák-Légrády nyomda és Kellner, Mohrlüder, Czetter, Deutsch, Kunossy litográfiái intézete, valamint 1867-től Poszner Károly Lajos Első Magyar Vonalzó Intézet Könyv-és Kőnyomdája.

96 Egyébként a szentképek széleskörű elterjedése a katolikus restaurációhoz köthető.

97 A XVIII. századi augsburgi szentképkészítő központ elárasztotta a korabeli Európát és példaként szolgált a későbbi szentképkészítő központoknak Ausztriában, Csehországban, Magyarországon. Termékeikhez a hívek a búcsújáróhelyeken és a vásárokban egyaránt hozzájuthattak. A XIX. század közepétől azután a művészi igény erősen háttérbe szorult e téren.

98 Ugyanis a művészi színvonal kérdése ezekben a közösségekben jelentéktelen volt, mivel a képeket nem gyönyörködtetésre szánták, hanem az égiekkel való kapcsolattartás eszközeiként kezelték őket.

99 A papírképek döntő többsége Koncz Pál papírrestaurátor megállapítása szerint színes kőnyomat, kromolitográfia

100

1830-tól terjedt el ez az új technika, Trentsenszky József bécsi litográfiái intézetéből. Ezúttal lehetővé vált vele a tömeges képterjesztés. A képek általában krétázott, erősen simított műnyomópapírra készültek. Finom, részlet gazdag, árnyalt hatás volt elérhető a több, egymást kiegészítő rajzú litográfiái kőről, színenként sorban egymásra nyomtatott kromolitográfiával. Mivel ez a színes kőrajz speciális kőfajtát igényelt, ezért virágkorában is a legdrágább nyomatok közé tartoztak az így előállított munkák. A XIX. században gyorsan száradó lenolaj alapú festékeket alkalmaztak. A többszínnyomatokat színbontással állították elő. Színeik a tompa, sötét okker, rőt vöröses barna, cinóbervörös, berlini kék voltak. Fedőlakkot is használtak, az indiai akácmézet vagy sellakkot.

101 A technika segítséget jelent a kormeghatározásnál. A XX. század előtt, 1830-1890 között csak rőt-vörös, barnás-vörös színeket tudtak előállítani, kiegészítve tompa pozon-kékkel és okkersárgával. A XIX. század végétől már megjelentek a finomabb színek. Némely képet katalógus sorozatszámmal jelöltek meg, amely a kereskedők utánrendelését jelentősen megkönnyítette. A kőnyomatok alapanyagához szükséges palával Németországból látták el csaknem egész Európát. Rájuk a rajzokat gyakran csupán ügyes kezű, de művészi tehetség és ambíció nélküli személyek készítették. Egy kőrajzról 1200 levonatot tudtak előállítani, a rajta lévőt pedig 30-40 alkalommal lehetett lecsiszolni és újra felhasználni.

102 A képek terjesztői a könyvkereskedők voltak. Bécsben, Pesten Leyrer Josef, Veszprémben Posch majd Pósa Endre Könyvnyomdája és Kereskedése, Pápán 1875-től Kovács Klára, Vaczkó Mihály, Horváth Erzsébet, Legény Péter, Földi Ferencné, 1880-tól Schossberger és Goldberg Gyula, 1899-től pedig Stern Ernő, Löffer Oszkár és Baum Fáni.

103 Ugyanakkor vándor kereskedők is felkeresték a falvakat, akiktől ugyancsak vásárolhattak képeket ugyanúgy, mint a vásárokban, búcsúkban, kegytárgy kereskedőknél. (A magyarpolányiak pl. mindig a pápai zsidó kereskedőtől szerezték be a szentképeket.) Szokás volt egy-egy jelesebb alkalomra ajándékozni is őket (bérmálás, házasságkötés). A térség protestáns közösségeinek Szentháromság tisztelete ugyancsak megfogható. A református templomok többségében megtalálható a Szentháromság jelképe, többnyire a szószék koronáknak (hangvető) a belső felén, az énekeskönyvekben pedig nagy számban vannak Szentháromságot dicsőítő énekek a dicséretek között. Azonban a népi vallásosságban ennek a Szentháromság tiszteletnek sajnálatosan alig, vagy egyáltalán nincs nyoma. Itt mondok köszönetet minden kedves adatszolgáltatómnak. Külön is megköszönöm Tamás Károlyné Kiss-Tóth Vilma (Szentgál) és Ebele Ferenc plébános (Magyarpolány) önzetlenségét. Köszönöm Sonnevend Annának és Sonnevend Gergelynek a fordításokhoz nyújtott segítségét. A Gizella Királyné (Egyházművészeti) Múzeumban való kutatás lehetőségét Csóka Karolának, az Érseki Levéltár anyagának hozzáférhetőségét pedig Körmendy József nagyprépostnak köszönöm. A kutatás és a feldolgozás a T 026586 sz. OTKA támogatásával készült. 168