A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben
szenek számított. Az I. és a II. világháborút követően Gábor Istvánné Pizse Molnár Mária (1883-1969) volt az az előimádkozó, akinek a vezetésével még rendszeresen elmondták a „Szentest". Ezek azonban az utolsó alkalmakat jelentették. A Szentháromság-litániáját a Veszprémi Egyházmegye ima-és énekeskönyve teljes terjedelmében tartalmazta. Ezt a két világháború közötti esztendőkben még a legvallásosabbak a vasárnapi litániát követően semmiképpen el nem hagyták volna, elmondása nélkül ki sem léptek a templomból. Mindig csak a pap és a hívek többségének eltávoztával kezdték elmondani, majd azután, ezt követően mentek ki a templomból. Magyarpolányban az 1930-as években a legöregebbek ugyancsak ismerték, sőt, imádkoztak is a Szentháromság Rózsatüzért. Azonban ma már ezt a legöregebbek és a legvallásosabbak sem tudják. Szentháromság vasárnapján viszont a litániát követően még ma is elénekelnek egy Szentháromság-éneket. 45 A XVI11. század erős és széleskörű Szentháromság tiszteletéből a Szentháromság vasárnapjának Szentháromság-litániája, továbbá a Szentháromság-ének maradt meg csupán. A II. világháború után a Szentháromság Rózsafüzért az öregek magukkal vitték a sírba. A Szentháromság Társulatok létrehozásával egy időben 1746-1762 között Bíró püspök az egyházközségeknek hordozható Szentháromság szobrok készíttetését rendelte el, amelyekhez szükség esetén akár saját költségénjuttatta hozzá a közösségeket. Az első ilyen szobrot maga készíttette a veszprémi székesegyház számára képfaragójával, a Morvaországból származó szobrászszal, Schmidt Ferenccel, aki elmagyarosodva Kovács Ferencként is ismert volt. Az egyházmegye anyaegyházai számára veszprémi műhelyében mesterlegényeivel együtt készítette ezeket a fából faragott, festett, aranyozott Szentháromság szobrokat. 46 Egy-egy ilyen szobor három aranyba került, amit azután Antesner festő ugyanennyiért bearanyozott. 47 Az egyházközségek egymás után jelentették Bíró püspöknek a szobrok elkészültét, vagy pedig pénz híján segítségét kérték elkészíttetésükhöz. A veszprémi Érseki Levéltárban a püspök levelezésében e szobrok készíttetésére vonatkozóan nagyszámú adat található. E levélváltásból ismeretes, hogy Sümegen is létezett Szentháromság szobrokat készítő műhely, ahol a püspök közbenjárására, a szegényebb egyházközségek számára tíz forintért kifaragták a szobrokat, amelyeket azután a "képírók" hét forintért kifestettek. 4 * Még ezek után is maradtak olyan közösségek, akik nem tudták a szobrokat elkészíttetni, ezért nekik maga a püspök csináltatta meg azokat saját költségén, így: Hajmáskérre, Kislődre, Városlődre, Hahótra, Zalaegerszegre. 49 Mások, az egyházközség elesett állapotára hivatkozva haladékot kértek, mint Márkó, Csopak, Lovas, Arács, Vöröstó plébánosai. A somogyiak pedig a mielőbbi beszerezhetőséget szorgalmazva kérték az útmutatást. 50 Akadt olyan plébános, mint pl. a zalamernyei, aki a szobor ára összegyűjtésének súlyos nehézségeiről beszámolva kérte a püspök segítségét a szobornak Veszprémből történő elszállításához. 51 Az adatokból kiderül, hogy Bíró Márton készséggel segített híveinek. Ahol viszont az egyházfő kevésnek találta a buzgóságot, a plébános igyekezetét, ott keményen megfeddte papját a Szentháromság-ábrázolás elkészíttetésének késlekedése miatt. 52 A püspök naplójából kiderül, hogy némely helyen a mesterek alig győzték a szobrok készítését, mert nemcsak az egyházközségek, hanem egyes családok is vásároltak belőlük. 53 Levéltári adatok arról tanúskodnak, hogy Bíró Márton püspöksége alatt a Schmidt-féle műhelyben 62 Szentháromság szobrot készítettek. 54 Veszprémben az Érseki Gyűjtemény Gizella Királyné Múzeumában ezekből jelenleg tizenhárom található. Valamennyi puhafából készült, festett, többségükben ma meglehetősen rossz állapotban lévők. Belőlük csupán egy származik a XIX. századból, a többi - a műgyűjtő és műértő Klempa püspök meghatározása szerint - XVIII. századi alkotás. Minden jellemzője ezt igazolja. 1755-ben Bíró püspök megrendelésére készült a 89.22. leltári számon (a továbbiakban ltsz.) nyilvántartott szobor a Bazilika számára (1. ábra). Az Atya felhőtrónuson ül, kezében földgömb-szerű országalmával, uralkodói, a világ fölötti hatalom jelképével. Jobbján az Úr Krisztus, a Fiú, lábuk alatt a földgömb, szárnyas angyalkafejektől körülvéve. A Fiú felfelé néz, miközben fejét az Atya felé hajtja. Mindkettőjük vállát palást fedi. Mind ez, mind az alatta lévő köntös kék-vörös-arany színű. Kettőjük között pálcára erősítve, arany sugárnyalábok közepén ezüstgalambként lebeg a Szentlélek. A Gyűjteménynek ez a legépebb szobra. Ez az az ábrázolási típus, amely kizárólagosan jellemzi ezeket a szobrokat. Vannak közöttük igazán kvalitásos, rendkívül mozgalmas alkotások, de gyengébb minőségű, kisebb tehetségről árulkodók is. A legkifejezőbbek, legművészibb módon megmunkáltak Schmidt Ferenc alkotásai, így egy ismeretlen lelőhelyű, 89.663. ltsz-ú (2. ábra), egy zalapetendi, ltsz. 89.656. (3. ábra), amelynek párja Hajmáskéren található. Egy további Hahótról származik, ltsz.: 89.118. (4. ábra), egy pedig Kehidáról való, ltsz.: 89.6.97. A többi, azaz hat darab ismeretlen lelőhelyű, ltsz.: 89.203. (5. ábra), 89.668. (6. ábra), 89.119, 90.5, 89.6.98, 89.664. Valamennyi Schmidt műhelyéből került ki. E szoboralakok alkarját és felkarját, kézfejét és alkarját apró facsapokkal erősítették egymáshoz. (Ily módon állították össze paraszti fafaragók a 162
