A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben

XX. században is a faragott-festett Jézus szobrokat.) A galambként ábrázolt Szentlélek pedig a két isteni személy közé egy apró félgömbbe erősített pálca végén kapott helyet. Az esetek többségében ezek a galambok a pálcákkal együtt mára már elvesztek. A szoborcsoport minden esetben fa talapzatból emelkedik ki, amelynek alsó része U alakú vájattal ellátott. Ebbe helyezték el sínszerűen azt a fém vagy fa rudat, amelynek segítségével a szoborkompozíció két személy által volt vállon vihető. E szobrokat ugyanis nem tartották kizárólagosan a templomokban, hanem újholdvasárnapon és Szentháromság vasárnapján városokban, falvakban, meghatározott rendben felállva, nagyszabású körmeneteket tartva vitték ezeket a festett, aranyozott Szentháromság ábrázolásokat.

55 Egy korabeli levélrészlet arra utal, hogy Öltöztették is a szobrokat, feltehetően a Mária-szobrokhoz hasonlóan. 1758-ban Schönpflug Ferenc perbáli plébános Bíró püspöktől kért ruhákat a Szentháromság körmeneti szobrához, mivel megfelelőekkel nem rendelkezett, lévén egyházközsége rendkívül szegény.

5fi Ezek a szobrok a körmenetek tartozékaiként Lengyel László értelmezésében a Theatrum sacrum ábrázolások egyik csoportját alkotják. Ily módon a körmenetek és az itt hordozott ábrázolások a bennük résztvevőket az események, a szent színház szereplőivé is tették.

57 A képigény és a színpadias megjelenítés a barokk kor követelménye volt. Egyébként ezek a Szentháromság ábrázolások, hasonlóan az ekkor fogant más alkotásokhoz, háromdimenziós hatásra törekedtek, amely nagyban hozzájárult a szemléletességhez. A körmenetek és a bennük hordozott, a trónoló Trinitast ábrázoló szoborkompozíciók így együtt alkottak színpadszerű teret, amely a résztvevő hívek számára a valóság hatását hivatott érzékeltetni.

58 A Bíró Márton püspök által meggyökereztetett és terjesztett Szentháromság-kultusz megkoronázása 1750ben, Szentháromság vasárnapján a veszprémi várban felszentelt Szentháromság szoborkompozíció volt, amely előtt ezt követően naponta litániát mondtak. Itt végzett tevékenységéért az előénekes a püspöktől évi tíz forintot, a szombat esti mécses gyújtó pedig évi három forintot kapott.

59 Ezen kívül közel azonos időben Budán, Aradon, Lemesvárott, Pécsett, Sopronban, Kismartonban, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Szekszárdon, Bonyhádon, Tolnában, Bátaszéken, Dunaszekcsőn, Szegeden, Kecskeméten, Vácott, Kalocsán, Újvidéken, Baján, Jászberényben, Jászapátin, Jászdózsán, Lövőn, Szőregen, Búcsúszentlászlón, Zalaszentmihályon, Gyöngyöstarjánban, Tápiósápon, Drégelypalánkon, Érsekújvárott, Pozsonyban, Komáromban, Eperjesen, Szabadkán, Körmöcbányán, Selmecbányán, Nyitrán, Nagykárolyban, Trencsénben is figyelemreméltó Szentháromság szoborcsoportokat emeltek, de nem hiányoztak a Szentháromság oszlopok több faluból sem.

60 Térségünkből Bakonygyepes, Magyarpolány, Vöröstó, Nagyvázsony, Monostorapáti, Diszel, Zalahaláp, Szentbékkálla, Gyulakeszi, Káptalantóti, Lókút, valamint a kisváros, Tapolca Szentháromság oszlopait említhetjük. Ezekben a falukban a legöregebbek a Szentháromság szobor együttes előtt elmenve, keresztet vetettek, úgy mondták: „Áldott légy Szentháromság!" Magyarpolányban olyan személyt is megneveztek, aki ilyenkor még a Miatyánkot is elmondta. A bemutatott Szentháromság szobrokon kívül a Gizella Királyné (Egyházművészeti) Múzeum gyűjteményében található még egy festett fa ú.n. Kegyelem trónja vagy Kegyelem széke (der Gnadenstuhl) ábrázolás, amely XVII. századi osztrák munka. Szoborfülkébe helyezték el, ami nem azonos korú a szoborral. Ltsz.: 89.213. (7. ábra). A trónuson ülő Atya ölében fogja a keresztre feszített Fiút. Kettejük között, az Atya mellén található a Szentlelket jelképező galamb. Ez az ábrázolási forma osztrák-német közvetítéssel jutott el hozzánk, amely Francia-, Német- és Olaszországban egyaránt elterjedt. Ikonográfiáját XIV Benedek pápa javasolta 1745-ben, bár ez már a korai középkorban megszületett.

61 Ősképe az Oltáriszentségnek feszülettel és galambbal való ábrázolása.

62 A XII. századból egy francia miniatúráról, valamint a breisachi Szent István katedrális kórusának hármas székéről ismert,

63 a XV századból Masacciotól (Firenze, Santa Maria Novelle templom), Esztergomból pedig Niccolo da Foligno alkotásaként.

64 A reneszánsz Itáliában Turone Polyptychonján (Verona, Museo Castelvecchio) ugyancsak ez a típus látható.

65 A katedrális Szentháromság freskóján Todiban szintén a Kegyelem trónját ábrázolta Giovanni Spagna. Ezt örökítette meg a XVI. században Dürer (Bécs, Kunsthistorisches Museum), de megjelent Pozsony, Podolin, Deáki, Kassa, Lőcse, Nagytótlak, Nagyőr templomaiban. Látható továbbá néhány helyen Szlovéniában is (Vrhnika, Lozs, Villach, Pliberk).

66 Megfogalmazta Tiziano 1544-ben a Szentháromság apotheózisaként.

67 Ebből nőtt ki az Atya gyásza képtípus, ahol az Atya tartja a halott Fiút. A XV században ez a megfogalmazás már Nyugat-Magyarországon is megjelent. Legnagyobb hatású alkotásként El Grecotól (1577) és Rubenstől (1614) ismert.

68 Ezeknek a munkáknak egy része azután a barokk ábrázolásoknak vált előképévé. Ez a típus az egyik leggyakrabban előforduló a felvidéki anyagban (húszból kilenc eset: Felsőrépás, Mogyorómái, Bártfa, Berzevice, Polony, Nagyőr, Szepesszombat, Веско, Rajec). Az Atya ölében tartja a feszületet, míg fölöttük lebeg a Szentlélek galambja. Ebbe a típus163