A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)
K. Palágyi Sylvia: Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban
К. PALÁGYI SYLVIA RÓMAI KORI VILLÁK ÚJABB VASESZKÖZEI A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN 1991-ben és 1999. augusztusában újabb vaseszközökkel gazdagodott a veszprémi múzeum. A tárgyak mindkét esetben római villagazdaságok területén láttak napvilágot, az egykori Gyulafirátótpogányteleki és a Nemesvámos - balácai (továbbiakban: Baláca) gazdaságok felszerelési tárgyai közé tartoztak. 1 Előkerülésük és sorsuk egyik esetben sem mondható szerencsésnek. Közreadásukkor utalnunk kell az illetéktelen feltárás által tönkretett rétegtani viszonyokra, amelynek meg nem történtével az elrejtés körülményeit esetleg tisztázni lehetett volna ill. a kincskeresés lázában égő ásatási munkások türelmetlenségére, amelynek eredményeképpen az eredeti környezetükből kiszakított tárgyak összefüggéseit többé már nem lehetett pontosan rekonstruálni. A restaurálás közben bekövetkezett kisebb keveredés tovább nehezítette a tisztánlátást, pedig ritka az olyan alkalom, amikor egy-egy villa gazdasági tevékenységét jól megfigyelt és jól meghatározott leletanyaggal lehet alátámasztani. Veszprém megyében viszonylag sok eszközkészletet ismerünk, de a Gyulafirátót-pogányteleki (korábbi), a balácai és az örvényesi feltárásokon kívül, csaknem mindegyik a véletlennek köszönhette megtalálását, így pl. a balatonaligai, a balatonalmádi, a hajmáskéri, a külsővati, a lovászpatonai, a mencshelyi vagy a padragkúti leletek. 2 A most közreadott újabb vaseszközök feltehetőleg nem változtatják meg a pannóniai földmüvelés technikájára vonatkozó elképzeléseket, viszont hozzásegítenek a Balatonfelvidéki villák eszközkészletének megismeréséhez. Gyulafirátót-Pogánytelek (Gy) A veszprémi múzeum régészeti adattára két, az ásatást vezető Rhé Gyulától származó helyszínrajzi vázlatot őriz a Gyulafirátót-pogányteleki római gazdasági központról. A feltárás, a megismerés folyamatát jól tükröző két rajzot érdemes most közzétennünk.(l-2. ábra) Rhé Gy. első rajzán a megtalálás sorrendjében számozta be az objektumokat 3 , míg a másodikat az épületek ill. kemencék általa felállított fontossági sorrendjében. 4 Az 1903-as, 1904-es ásatás során 5 kutatóárkokkal először meghatározta tehát a terület DK-i negyedébe eső kéthelyiséges épületet, majd a fürdőt, azután egy téglalap alakú építményt, egy kemencét. Ezután következett a főépület, egy újabb kéthelyiséges épület, végül az először négyszögletes alaprajzúnak rajzolt, később kettős "T" alakúra kiegészített, ún. sarokrizalitos, belső uvarral épített (Thomas E. szerint saroktornyos) 6 épület. (1. ábra I-VI. objektum) Az első rajznak a további feltárások és mérések alapján elvégzett korrekciója után készített második rajzon azután a következőképpen alakultak a számozások: az I-ből lett az V., a II-ból a IV., a III-ból a 4-es kemence, a IV-ből az L, az Vből a II., a Vl-ból a III. épület. Miután az összes munkaeszköz Rhé Gy. szerint a VI=III. épületből került elő, az épület gazdasági objektumként való meghatározása ezeken a leleteken nyugodott. 7 Négy esi Lajos vázlatán 8 a pontosabb helymeghatározást segítette a Vízműnek, a vizenyős rétre lejtő domboldalnak ill. a dülőút csaknem derékszögben megtörő kanyarulatának jelölése. (3. ábra) Ha ezt az útszakaszt azonosítjuk a források fölött húzódó, Rhé szerint "Töltésszerü emelkedéssel", amelyen ma dülőút vezet, akkor az elrejtett és 1991-ben, esetleg korábban illetéktelenül kiásott vaseszközök lelőhelye az I-V. épülettől délre, éppen az út-töltés kanyarulatában lehetett. (2-3. ábra) S hogy valóban elrejtett leletekről van szó, arra utalnak a szorosan egymás mellé, valószínűleg egy előre megásott gödörben, rendben elhelyezett vastárgyak és egy töredékes tegula, amelyet az ekevas részben lefedett. (4. ábra) A gödör közepén feküdt köpűvel lefelé az ekevas, bal széle alá került az üllő(?) és a töredékes kasza, bal oldalára 21
