A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

derült ki, hogy a legyező elő-, és hátlapját igen leleményes módon, két darabból építették össze. (3. ábra) Ezáltal az alsó küllőrészhez, különböző, előre elkészített záróküllők voltak illeszthetők. Nőtt a variációs lehetőség. A legyező borításának portalanító tisztítását ioncserélt víz és etanol 1:1 oldatával végeztem. A felvitt oldatot papírvattával gyorsan felitattam, hogy a szálasanyag ne duzzadjon túl. Ezt né­hányszor megismételtem, amíg a papíron már szennyeződés nem volt látható. Majd a legyezőt formára tűztem és kiigazítottam a foszlott felső szél szálait. A kezelés által a fiitterek is fénye­sebbek lettek. További tisztításuk esztétikai szempontból nem volt okvetlen szükséges, és a varrócérnák, valamint a gase károsodásával járt volna, ezért ebben az állapotban levédtem őket Paraloid B72-vel. A küllőkre kötött poros szeny­nyeződéseket és a fém díszítés korróziós termé­keit radírral távolítottam el. A fóliát és a kis kör alakú tükrösöket itt is több, vékony réteggel védtem le. A kiegészítő anyagok megválasztásánál három fő szempont dominált. Az egyik, hogy az illető anyag ne bocsásson ki a műtárgyra nézve káros anyagot, a másik, hogy az eredetihez hasonlítson, a harmadik pedig, hogy megmunkálható és be­szerezhető legyen. Ezek alapján a legyező felső szélét szegő papírszalag kiegészítéséhez enyves papírból a szalagnak megfelelő szélességű csíkot vágtam, és akvarellel aranyszínűre festettem. A textil borítás alsó ívének alátámasztásához selyemkreplinből szabtam ki a gase két rétege közé beilleszthető darabot, és anilin színezékkel sötétbarnára színeztem, a varrókonzerváláshoz szükséges selyemszállal együtt. A küllők kiegé­szítéséhez Kalloplaszt, a tükrösök pótlására pe­dig 0,3 mm vastagságú alumínium lemez állt a rendelkezésemre. Először a küllőket restauráltam. Egy ép küllő­ről mintát vettem, 2 majd a negatívba illesztettem a hiányosat és Kalloplaszttal kiöntöttem a pótlást. Ezt mind a nyolc hiányos darabbal megismétel­tem. A záróküllőkön lévő kisebb hiányokat ki­töltöttem, majd a műanyagot a kikötés után a la­pok méretére csiszoltam. A kiegészítéseket nem kellett megszíneznem, mert a kikötött műanyag szinte megegyezik az áttetsző, sárgás küllők szí­nével. Utána a kis kör alakú tükrösök pótlásának az elkészítése volt célszerű. Nyolc darab 4 mm és tizenhárom darab 3 mm átmérőjű korongot vág­tam lyukasztóval az alumínium lemezből, majd csiszolóvászonnal simára csiszoltam a szélüket és több réteg Paraloid B72-vel levédtem mindkét ol­dalukat. Ugyanezzel az anyaggal rögzítettem a kül­lők eredeti mélyedéseibe a lemezkéket, valamint az elő- és hátlapok felső felét az aljukhoz. Természete­sen a ragasztáshoz töményebb oldatot használtam. A küllők fa részének eltört darabjait a törésvonalak mentén hátoldalról elvékonyítottam. A hiányba il­leszkedő tompaszögű ékalakot faragtam körte fur­nérból. A hosszú oldalát barnára pácoltam, a rövi­deket pedig a küllő elvékonyított részéhez ragasz­tottam, ezzel összefogva és megerősítve azt. A vé­konyításra azért volt szükség, hogy az egymásra ra­gasztott régi és új furnér csak minimális mértékben legyen vastagabb az eredeti vastagságánál, és a kettő a csatlakozásnál egybesimuljon.' A ragasztáskor a textilborítás alsó széleit óvatosan kihajtottam, majd szilikonpapírt tettem a Planatollal megragasztott küllő két oldalára és lesúlyoztam egy napra. Ezt a többi hat törött küllőn is megismételtem. Egyszerre csak egy küllőn lehetett úgy dolgozni, hogy a súly­tól ne feszüljön a többi. A varrókonzerválást csak ezek után tudtam elkezdeni. Az eredeti anyag szál­irányával megegyező, a legyező ívének megfelelőre kiszabott selymet csipesszel a két gase közé csúsz­tattam, a hímzés vonaláig. Helyére igazítottam az eredeti textilt, majd selyemszállal varrókonzervál­tam a foszlott széleket, lyukat, szakadást és vissza­varrtam a lebontott flittersort, egyenletesen elosztva az íven. A konzerváláshoz alkalmazott öltéstípus az áthidaló és lefogó öltés volt. Végül a záróküllőket rögzítettem a textilborítás két szélső cikkére, a felső szélére pedig a kettéhajtott enyves papírszalagot. A küllők fólia díszeinek hiányait aranyszínű akvarellel retusáltam. (4. ábra) A tároláshoz savmentes­papírral bélelt, a tárgyhoz méretezett kartondobozt készítettem. 3. Az I. 56.56. leltári számú brisé legyező 18 kül­lőből és két záróküllőből áll, tüll borítású. Szélessé­ge kinyitva: 36,5 cm. Záróküllő hossza: 18,8 cm. Vastagsága: 2,1 cm. A küllők füllel borított része festett fából készült, az alsó negyede és a záróküllők pedig teknocpáncelból. Utóbbi részeket áttört minta és tükrös, kör meg csillag alakú berakás díszíti. A küllőket a forgáspontban egy gyöngyház alátétes rézszegecs fogja össze. A tüllt több rétegben egy­másra helyezett fém díszítményekkel gazdagították. A küllők vonalára cikcakkban varrták fel az ovális, kétlyukú tükrösöket. A köztük lévő szabad terüle­208

Next

/
Oldalképek
Tartalom