A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

tekre cikkelyenként négy, virágfej alakú füttert varrtak, egyenletesen elosztva. Egy sor flitter zárja a tüll alsó szélét is, annak ívét követve. A felső szélén arany színű, áttört fémfóliára virágszirom szerűen varrták az ovális díszeket, ezt íves vonalban flitterrel vették körül. Felette két oldalt is egy-egy flitter van. A legyező felső szélét keretezendő pedig a cikkek szélességét kitöltő, rácsszerüen áttört tükrös lapocskákat rögzítettek az arany színű fólia tetejére. A méhsejt kötésű tüll felső szélét arany színű enyves papírral szegték. Restaurálás előtti állapot A tüll és az azt szegő papírszalag szinte teljesen tönkrement, sötétszürke volt a poros szenynyeződésektől. A flitterek és egyéb tükrösök korrodáltak. A küllők deformálódtak. A csillag alakú tükrös berakásokból húsz, a kis körökből kilenc, a virág alakú flitterekből nyolc, a hálósán áttört acéllapocskákból hat hiányzik. Az aranyszínű áttört lemezek gyűröttek, egy elveszett, öt hiányos. Három küllő törött, ötnek a hegye nincs meg. Restaurálás Először egy szilikonpapírral bevont Hungarocell táblán kiegyenesítgettem, helyére illesztettem és kitűztem a legyező töredékeit. Egy nedves ecset segítségével eltávolítottam a felületi port és kiigazítottam a tüll megmaradt foszlányait. A fém díszítményeket és a küllőket az előzőekben leírtak szerint kezeltem. Az aranyszínű fémlemez hiányzó részeit, az eredetit utánzó, poncolt rézlemezből pótoltam. A restaurálás hasonlóan történt az I. 56.58. leltári számú legyezőéhez, de itt a töredékek helyreillesztését csak színoldalról, a küllők összeragasztását csak fonák oldalról lehetett elkészíteni. Ez okból a küllőket a színoldalról csak élében ragasztottam össze, majd a legyezőre ráterítettem egy kreplin réteget (5. ábra), amelyet a díszítmények területén, Glutofixel ideiglenes ragasztást képezve rögzítettem. Közben a rögzítő tűket kiszedtem, majd hasonlóan a másik legyezőhöz, két Hungarocell tábla között megfordítottam. Ekkor tudtam a küllők fa részeinek a ragasztását hátoldalról egy-egy ide illőre faragott furnérral megerősíteni és a hiányzó végeket kiegészítéssel pótolni. Ezeket akril temperával az eredetinek megfelelő kékes fehér árnyalatra előre retusáltam. Ezután felülre is ráterítettem az előző szálirányával azonosan, a már kiszabott másik kreplint, és ezt is letűztem a Hungarocellhez. A végleges rögzítést itt is félköríves tűvel, és selyemszállal készítettem el, a díszítő motívumokat és a küllőket minden oldalról körbe varrva. A záróküllőkre a két réteget ugyanúgy ragasztottam rá, ahogy az I. 56.58.asnál. Az eredeti szegőszalag viszont itt papírból készült, és a két záróküllőn lévő kivételével nem maradt ép darabja. Ezt aranyszínű akvarellel festett, enyves papírból kivágott szalaggal váltottam ki és az eredeti technikának megfelelően felragasztottam a textilborítás vágott szélére. A konzerválás elkészültével leoldottam a Glutofixet, és papírvattával leitattam. A küllők teknőc részei szerencsére épek, csak a tükrös díszek hiányoztak. A küllők szabad részeinek tisztítását puha radírral tökéletesítettem. A hiányzó kör és csillag alakú tükrösök pótlásához 0,3 mm vastagságú alumínium lemezből lyukasztóval kiütöttem a szükséges köröket. Lecsiszoltam a szélüket, és lemezollóval csillag alakúra kivágtam a szükséges húsz darabot, majd levedtem és beragasztottam a helyükre azokat. (6. ábra) A tárolást az előzőeknél is alkalmazott módon oldottam meg. 4. Az I. 56.49.

33 leltári számú brisé legyező 12 küllőből és két záróküllőből áll. Egy oldalon selyemborítású, szélessége kinyitva: 51,5 cm. Záróküllő hoszsza: 27,5 cm. Vastagsága: 3,2 cm. A küllők csontból és fából készültek. A csont részt áttört ornamenssel és különböző színű aranyfóliával díszítették. A forgáspontban rézszegecs fogja össze. Ennek a két vége egyben foglalatként szolgál a benne lévő nyolcszögű (valószínűleg üveg) kő számára. A küllők felfelé egyre keskenyednek, így a legyező kinyitott állapotában nagy hézag van köztük. A záróküllők fonák oldalára rózsaszín, lakkozott felületű „selyempapírt" ragasztottak; olyan hatást keltve ezzel, mintha az áttört minta hátterében gyöngyházberakás lenne. A küllők felső, fából készült részére, amelyre később a textilborítás került, sorszámok vannak festve. A számok azt jelzik, hogy az adott küllő hányadik a záróküllő után balról jobbra. A küllők fa-részei teljesen egyformák, tehát a számozásnak csak úgy volt értelme ha a legyező készítésekor a küllők csontrészét előbb egyesével összeragasztották egy-egy fa küllőrésszel, és csak azután fűzték rá a szegecsre a megfelelő sorrendben. Utóbbit a csont rész mintái szabták meg, itt ugyanis 209