A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

só selyemhez. Ezután felülre is ráterítettem a már kiszabott, másik kreplint, szintén az eredeti száliránynak megfelelően, és ezt is letüztem a Hungarocellhez. A végleges rögzítést félköríves tü segítségével, selyemszállal készítettem el. A flitterek és díszek lyukain nem öltöttem át, hanem az általuk alkotott motívumokat varrtam körbe. Ugyanígy rögzítettem a küllőket is a két szövetréteg közé. A záróküllőkre pedig úgy, hogy a küllő lapjára kerülő réteget közvetlenül a küllő szélénél levágtam, a felsőt pedig nagyobbra hagytam fél cm-rel. Ezt a többletet visszahajtottam, beburkolva ezzel az alsó réteg vágott szélét, majd az így elkészített szélső cikkeket leragasztottam a záróküllőkhöz. A legyező borításának alsó íve a stilizált kalászok cikcakk vonalat adó tetejéhez csatlakozik. A pótlás alsó szélének kialakításakor követtem ezt a vonalat. Egyrészt a tárgy maga engedi feltételezni, hogy eredetileg is ilyen volt, másrészt ez akadályozza a vágott szél foszlását. A legyező felső ívét szegő eredeti szalagot törékenysége miatt nem lehetett szegesre újból felhasználni, ezért azt a hasonló szalagból elkészített kiegészítéssel együtt, a díszekkel megegyezően, a két kreplin közé varrtam. Az egyik borítóanyag szélét ráhajtottam a szalagra a másikat csak simán vissza, majd közvetlenül a szalag felett, élében összevarrtam a két egymás felé behajtott szélet. A varrókonzerválás elkészültével leoldottam a Glutofixet és papírvattával leitattam. A küllők szabad részeinek tisztítását puha radírral tökéletesítettem, a hiányzó aranyfóliák helyét arany színű akvarellel retusáltam és le védtem. A restaurált legyezőt a helyes tárolás érdekében a számára készített, savmentes-papírral kibélelt kartondobozba helyeztem. 2. Az I. 56.55.

22 leltári számú brisé

23 legyező 18 küllőből és két záróküllőből áll. Szélessége kinyitva: 45 cm. Záróküllő hossza: 24 cm. Vastagsága: 2,1 cm. Barna selyemborítással " készült, empire stílusban. Díszítése különböző méretű aranyozott-ezüst, -réz fiitterekből és fémfonalból

2 áll. A pirossal kontúrozott előrajz ma is jól látható. A díszítmény fő motívuma a tüz, amely háromszor is megjelenik a tárgyon. A selyem felső szélét arany színű, papírszalaggal szegték. A küllők anyaga teknőcpáncél, gyöngyház berakással, aranyozott ezüstfóliás és tükrös díszítéssel. A küllők textillel borított része fából készült. A legyezőt a forgáspontban egy gyöngyház alátétes rézszegecs fogja össze. Restaurálás előtti állapot A tárgy felülete poros szennyeződésekkel borított. A tükrös díszítményeken rozsda, a flittereken ezüst- és rézkorrózió jelent meg. A fólia kb. egyharmada lepergett, a meglévők felületét ezüstkorróziós termék sötétítette be. A küllők fa részei töredezettek, a teknőcpáncélból való részek hiányosak, mintha valamilyen vegyi hatás következtében maradtak volna ki. A textil sérülése is hasonló múltra mutat. Eltekintve a hajtásélben való töréstől, a károsodás főleg a küllők fa és teknőc részének összeillesztésénél mutatkozik. Elképzelhető, hogy a ragasztásra használt anyag nem volt megfelelő, és ez okozta mind a textil, mind a teknőc károsodását. A felvarrt tükrösöket és fiittereket erős selyemcérnával rögzítették, amely ma is jól tart, csak a textil alsó ívét keretező flittersor hiánya látványos, kb. a felére tehető. A kis kör alakú tükrökből mindössze három maradt meg. A legyező felső szélét záró papírszalag töredezett, kopott és hiányos. Restaurálás E tárgynál a konzerválás fő nehézségét az okozta, hogy a dús flitterezést akkor varrták a legyezőre, amikor már a küllők mindkét oldalát bevonták a selyemmel, vagyis a legyező gyakorlatilag kész volt, csak a textil díszítése hiányzott. Ezáltal a törött küllőket nem lehetett kiszabadítani a két szövetréteg közül, hiszen a varratok sok esetben a küllőt átszúrva készültek. A használat közben a legnagyobb igénybevétel a küllők teknőc feletti fa részeire, közvetlen az összetoldások fölötti részre esett. Jól mutatja ezt az is, hogy ezen a területen hét darab küllő volt eltörve, a legyező felső szélének közelében pedig mindössze az a kettő, amelyet fémfonallal sűrűn átöltöttek. Az egymást érő öltések annyira meggyengítették a furnér vastagságú küllőket, hogy talán még a hímzés készítésekor eltörtek. Ezeket a mellettük lévő ép küllők megtartják, ezért jobbnak láttam nem kibontani az eredeti hímzést. A másik hét küllőt viszont mindenképp szükséges volt összeragasztani és megerősíteni. Ennek érdekében le kellett bontani a textil alsó ívét követő flittersort, aminek jobbára csak a bal fele volt meg. A két záróküllőt szintén leválasztottam a selyemről. Az enyves ragasztás langyos vízzel jól oldódott. Ekkor 207