A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Ács Anna: Kazinczy Ferenc levele Pápay Sámuelhez. Egy irodalmi kibékítés története

lelked tiszta, mint az a' láng, melly előttünk égett.

11 Teljesítem a'mit parancsolsz, s Himfyhez

12 megírom levelemet, vagy még ma, vagy ha már arra nem érnék, első postával; s nem egyedül azért, mert te kívánod, hanem minekutána jobb szerencsével biztatsz mint a'melly engem a'nevetni-szerető Pap

13 által ért, tulajdon mozdulásomból. Rég olta óhajtottam hogy ez a' kedvetlenség vegyen szebb szint magára, s a'hidegség változzék forrósággá. Nem való az, hogy a'megbékélt barát nem barát, s Himfy nem azon két emberünk mellé való, a'kinek én szeretetét keresni soha nem fogom, mert sem mint írót sem mint Embert nem becsülhetem. Hiszek szavaidnak, s Takácsot örömest nézem annak a'nemes-lelkü halandónak, a'kinek őtet te fested. Hiszem hogy őt mások vevék némelly hamis lépésekre. Hiszem azt is, hogy erőszaktól és fortélyoskodástól ember, a'mint írod, tisztább soha nem volt; s ámbár Értekezése, mellyet a'Tud.Gyüjt. számára ira le Verseghy,

14 mind erőszakkal, mind ravasz fordulatokkal tömve van, inkább hiszem hogy azt a'zavart lélekkel, zavart elmével írt's Recensense által is nevetségesnek ismert Értekezést ez a' bonus homo (Anal.Gram.) rakta tele a' maga portékácskájival, mint hogy Takács nem volt az, a'minek őtet te fested. De tegyük fel, mind azt írta legyen maga Takács: ő nekem még is az marad, a'minek őtet minapi levelem szerint mindég tartottam. Meg vala tévedve, meg vala tévesztve,'s hamis és igazságtalan lépései a' jónak szeretéséből eredtének. Elhiteté magával, a' mit te sem tudsz levetkezni, hogy különbözéseinkre 's élességinkre bennünket, 's kivált engemet a'ki mind abban mind ebben többet tevék és teszek mint ezerek mások, a' magunk-szeretete 's a' fény áhítása szédít; hogy én magam mellet, a'mint Értekezése mondja, senkit sem tűrök; és hogy élességeim nem a'vélt Szépnek, vélt Jónak, vélt Igaznak forró szeretéséből erednek, hanem irigykedésből, bosszúból. E' szempontból tekintve bántásít régen megbocsátottam, s' örültem hogy azoknak egy részét annak tulajdoníthatám, a'kinek idegenségét dicséret gyanánt veszem. Ez az ő bántása nekem legalább alkalmat nyújta némelly gaz vádak alól teljesen kitisztulni, 's úgy hiszem, Füredi Vida nem szóllott volna ha meg tudta volna álmodni, mi következik. Mala mens, malus animus!

15 Midőn én Győrben meglátogatám a' Mi Takácsunkat, az vala áhításom, hogy eggyüttlétünk oltsa el benne kevélységem felől felkapott képzeletét, mert én úgy hiszem, hogy a'ki engem megpillant, ezt többé meg nem tarthatja, de lásson egyszersmind olly tüzesnek, olly hajthatatlannak, a'milyen vagyok. Tettetni és színlelni semmit sem tudó' s tudni nem akaró lelkem őr nélkül volt, midőn nála felléptem. Megrázkódott nevem' hallására. Ha vétek, mondám, dolgainknak ereszkedvén, miért nem czáfoltatom-meg? van e arra szükség, hogy orgyilkosok által verdestessem? Azt feleié, hogy ők engem tisztelnek, 's ennek bizonyságára felolvasá Horvát Endrének

16 egy Hozzá-intézett levelét, melly mellet lehetetlen vala elfojtanom a' mosolygást. így, Épen e' hangon referála a' Bassanói Herczeg

17 a' világ' kormányzójának. Láttam a' felállani akaró Magyar Tudós Parancsolgató Társaság'

18 embrüocskáját ebben a' rendes levélben, mint kevés napokkal elébb Pesten a' Verseghy által munkába vett Eggység-Bábelét abban, a'mit nekem az alku 's kölcsönös feláldozások által ajánlottak, azt kérdvén tőllem egyszersmind, hogy nekem ki ada hatalmat a' mások dolgozásait megítélni. Meg nem foghatám, miként szállhat efféle gondolat a' Magyar Adelung'

19 agyába, noha tudtam, hogy abba még rendesebbek is elférnek, 's láttam, hogy dolgait egy darabig per fas et nefas

20 el is vitte. Azt reményli ő, látván, hogy egy darabig per fas et nefas előment, és némellyeket a'vele ellenkező felen be is tudott pókhálózni, hogy ezek az ő dolgai el nem akadnak; de nem látja hogy minden ravaszsága 's erőszakoskodásai mellett sem talála még eddig csak egy írót is, a'ki úgy declináljon

21 és conjugáljon

22

, mint ő akarja, és hogy az ő chrómája

23 miatt azokot, a' görögököt, törökököt, örömököt mondjon, nem még egyet is, a'ki vele azt óhajtsa, hogy bennünket az uralkodás kényszerítsen a' józan ész' követésére, melly vagy nem józan, vagy ha az, bizonyosan részeg, midőn Bírónak akar ismertetni a' Nyelvben, melly nem tudomány' tárgya, hanem Mesterségé. О ellenetek is szórja hideg mennyköveit, tisztelt Veszprémiek, 's benneteket is Nyelvrontóknak 's Herostratos-nak

24 kiáltoz, 's kínjában a'boldog Isteneket hívja segédül; meg nem gondolván, hogy a 'Szigvárt' fordítójával

25 és velem senki sem érdemlene inkább együtt neveztetni, ha ő is én is tűrhetnénk a' szomszédságot, mint ő. Mert van e kegyetlenebb Nyelvrontó, mint az a'ki a Paradigmákat

26 rontota-el, és így a' beszédet minden sorban el tarkítja? Van e badarabb beszéd, mint a' mellyen az ő Aglajája

27 beszéli? 's 130