A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Praznovszky Mihály: Kisfaludy Sándor szobrának felavatása Balatonfüreden 1860. június 11-én

helyiek tisztelgő látogatást tettek az Akadémiai küldöttségnél. E már elfelejtett kultuszelemből kiderül, milyen hivatalos delegációk vettek részt és kiket képviseltek az ünnepen. Oszterhuber József vezette a Zala megyei szoboregyesület képviselőit. Pius atya vezetésével érkeztek a bencések és a ciszterek követei. Svastics János keszthelyi apát úr képviselte a „katholikus clerust", míg Pintér Endre premontrei kanonok és gimnáziumi igazgató a keszthelyi gimnázium jeles tanári karának és diákjainak nevében köszöntötte a fővárosiakat. Még hárman jöttek többedmagukkal: Kopácsy József egykori kir. tábl. ülnök Veszprém megye rendéi nevében szólt, Ürményi József pedig a Szent István társulat képviseletében üdvözölte Eötvöséket, s végezetül a sümegiek tettek tisztelgő látogatást Schauer Ferenc esperes vezetésével. A rítus folytatódott, most az akadémiai küldöttségnek kellett visszaadnia a tisztelgő látogatást, természetesen nem egyenként. Oszterhuber József szállására mentek és az б személyén keresztül adták át az üdvözletet mindenkinek. Közben Füreden már több ezer ember gyűlt össze a szobor előtti téren, a hangulat egyre forróbb lett. Ám még mindig csak az előkészületeknél tartottak. 10 óra tájban ágyúdörgés hallatszott, a gőzös fedélzetén elhelyett kis bronz ágyú, amivel jelezni szoktak, igen nagyot szólt - befutott a kikötőbe a Kisfaludy gőzös, fedélzetén a Somogyból érkezett vendégekkel. A küldöttség tagjai feltűnően sápadtak voltak, reggelre heves szél támadt és megtáncoltatta a hajót a hullámokon. „A szellemdiadal ünnepére" érkezőket Jankovics László vezette. Most már mindenki együtt volt, megkezdődhetett az ünnepség. Kevéssel tíz óra után megindult a menet az ún. kerek templomhoz. Fegyelmezetten, oszlopba sorakozva, csendben vonultak, legelői a díszruhás sümegi gyerekek a zászlóval, aztán a hölgykoszorú, a küldöttségek és végezetül a sokaság. A templomba csak a hölgyek és a küldöttségek fértek be, a többiek kívülről hallgatták a szentmisét, amelyet Oszterhuber József veszprémi kanonok celebrált. Már a templomi áhítat olyan erejű volt, hogy ettől kezdve mindenki a legnagyobb érzelmi hőfokon élte át a továbbiakat. A résztvevők együtt énekelték az „lm arcunkra borulunk...", s az „Imádunk, szent ostya..." kezdetű egyházi énekeket, s mindenki könynyes szemmel énekelte az ebben a pillanatban több, mint liturgikus dalt: Aid meg országunkat Mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra A mi királyunkat. Rontsd meg mi ellenségeinket Akik üldöznek bennünket, Jézus teste és vére. Mindenki úgy érezte, cselekvésre kész erő áramlott belé, hogy újra kész tenni a hazáért, ahogyan a Pesti Hirnök tudósítója, Török János írta: „forró hálára gerjedtünk mindnyájan afelett, hogy hazafiúi tartozásaink öntudatában valahára a cselekvőségig izmosodtunk".

52 Innen visszaindult a nemzet a szoborhoz, a sort most „virággal koszorúzott fehérbe öltözött kis leányok" nyitották meg, a tömeg mögöttük természetesen a Szózatot énekelte, miközben el-el dördült a gőzös ágyúja. A szobor környékén a hölgyeknek ülőhelyet képeztek ki, míg a szónokoknak egy asztalt készítettek elő, ami mögé állhattak. A part mellett közvetlen közelben horgonyzott a Kisfaludy gőzös zászlódíszbe öltözötten. A Himnusz eléneklése után Oszterhuber Józsefnek a beszédét Botka Mihály olvasta fel. Oszterhuber jelen volt ugyan, de betegségére hivatkozva pár szó után átadta a papírost zalai barátjának. Erre válaszolt Eötvös József rövid, de rendkívül hatásos beszédében. Ezt követően Schauer Ferenc sümegi espres állt az asztal mögé, és a sümegiek háláját tolmácsolta fennkölt szónoklatában. Utána Züllich Rudolf „mentegetőző levelét' ' olvasta fel Hertelendy Kálmán. Sokak szerint ez disszonáns elem volt az ünnep lelkesült hangulatában. A Magyar Sajtó szerint „nem tartottuk célszerűnek s megfelelőnek az ünnepély nagyszerűségéhez." A Divatcsarnok szerzője is hasonlóképpen ír: „emlékbeszéde és levele azonban az ünnepély szentsége és magyarságának nem feleltek meg". A legdurvább Török János volt a beszéd elutasításában, ráadásul a szobor ellen is megtette a maga kifogását, megjósolván annak jövőjét.

53 Megint a Szózat következett, (előadta a pápai, soproni diákokból és a színtársulat tagjaiból álló énekkar), majd a Rákóczi-induló a fel-fel dörrenő ágyúhang kíséretében. Az ünnep után sem oszlott el a tömeg, csoportokba verődve sétáltak, beszélgettek, illetve nézegették, olvasták Balogh Lajos ünnepi versét, amelyet kinyomtatva osztogattak emlékül mindenkinek. Fél háromkor kezdődött az ebéd, több helyszínen is. A díszvendégek 400 fős csoportja Mayer vendéglős termeiben ebédelt. Az ebédre is volt kritikus megjegyzése az újságíróknak, mondván: a vendéglős „jobb ebédet is adhatott volna annyi pénzért ily nagyszerű vendégkoszorúnak". (Az ebéd ára 5 frt volt!) Ebéd közben a gőzös ágyúja időnként újra megszólalt. Természetesen számtalan tószt hangzott el, kölcsönösen: Oszterhuber József az akadémiát, Botka Mihály Eötvöst, Eötvös Zala megye rendéit, Tóth Lőrinc a Prímást, az egri érseket és Deák Ferencet, Hollán Ernő Széchenyi Bélát, Nedecki Ürményit, Ürményi a magyar költőket, Hertelendy Kálmán a küzdő sajtót s annak egyik képviselőjét Kemény Zsigmond bárót, Szabó Richárd a magyar hölgyeket éltette", és így tovább, amíg bírták erővel.

54 Akiknek itt nem jutott hely, azok Papp Ferenc és Chepely József házánál vendégeskedtek, a pápai tanulókat pedig Molnár Dienes vendégelte meg. 530