A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Rainer Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból

csétje (1550. Jan.), 66. 34. kép: Berzeviczy Henrik pecsétje (1567. júl. 13.), 103. 51. kép: Berzeviczy Márton pecsétje (1576. szept. 24.). 22. NAGYBÁKAY 1964. 341-363. NAGYBÁKAY 1967. 176. 8. ábra: a fertőszentmiklósi szabócéh behívótáblája (1645.); TOMPOS 1968. 109. 2. ábra: a csornai szabók behívótáblája (XVIII. sz.); INCZE 1974-75. 119-120.: a kézdivásárhelyi szabók behívótáblája (1870.); SZALAY 1977. 216. 11. kép: a debreceni szabók behívótáblája (1764.); NAGYBÁKAY 1981. 23. A függeléket az alábbi munkák alapján állítottam össze: FE­RENCZY 1878.; DURAY 1912. 38.; NAGYBÁKAY 1963. 185-219.; Uó. 1967. 176. 9. ábra.; TOMPOS 1968. 110.; BODÓ 1970.; INCZE 1974-75.; Céhes kataszter,; MÉSZÁ­ROS 1979. 117.; BÁRDOSINÉ 1985.; SZABÓ 1986.; NAGYBÁKAY 1987-1988.; HEREPEI 1988. 215.; SZABÓ 1990.; BUNTA 1966.; NEMESKÜRTHYOVA 1980.; SER­CER 1991.; SISMIS 1977.; MOLNÁR 1984. 24. A céhpecsétek kutatása közismerten elhanyagolt területe volt a szfragisztikának. A mesterpecsétek vonatkozásában - te­kintettel arra, hogy ezeken általában sem felirat, sem évszám nem található - még fokozottabban igaz ez az állítás. Örven­detes előrelépést mutatott e téren SZABÓ P. már többször idézett tanulmánya. 25. BOGDÁN 1973. 78. 26. KUMOROVITZ 1953. 51-52. 99. - Az oklevél a Veszprémi káptalan helyhatósági Levéltárában, Testamenta ecclesiasti­corum 1. jelzet alatt található. 27. op. cit. 101-102. 246. - Az oklevél a Veszprémi káptalan magán Levéltárában, Veszpr. oppidum 20. jelzet alatt talál­ható. 28. GUTHEIL 1977. 205. - Az oklevél eredetije a Veszprémi káptalan magán Levéltárában, Veszpr. eccl. et capit. 32. jel­zet alatt található. 29. SZÁDECZKY 1913. 321.; BARTÓCZ 1980. 216. 30. Fotó: 1-2., 4-6., 8-10. Simon Sándor, 7., 11-19. Nagyvári Ildikó. Rajz: 3. Nagy István, 5. Rainer Pál. 31. Az általam készített függeléket lektorom, Nagybákay Péter még további 15 pecséttel egészítette ki. Hasznos észrevétele­it és kedves segítségét ezúton is köszönöm. így a 23. jegyzet az alábbi munkákkal egészíthető ki: BERLÁSZ J.: Ipar és kereskedelem Magyar művelődéstörténet. Szerk.: DOMA­NOVSZKY S. Budapest é.n. III. 94.; FERBER M.: A pozso­nyi céhek története a XVI. században. Budapest 1912. 32.; Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: BOROVSZKY S.: Pozsony vármegye Budapest é.n: 309. 1. ábra, 310. 11. ábra; Temes vármegye. Budapest é.n. 266-267. 2. ábra.; NYÁRY A.: Régi magyar pecsét. Századok 1875. 655.; MI­HALIK J.: A kassai múzeum gyűjteményeinek leíró lajstro­ma. Kassa 1903. 286.; SPIESZ A.: Remeslá, cechy a manu­faktury na Slovensku. Prága, 1983. 68.; SZEREMLEI S.: Hódmezővásárhely története. Hódmezővásárhely 1911. IV, 373. 116. ábra, 383. 119. ábra.; ZOLTAI L.: Ötvösök és öt­vösművek Debrecenben. Debrecen 1937. 74. XI. kép с SIEGEL MIT SCHERENWAPPEN AUS DER VESZPREMER BURG (Anhang: Liste der Schneiderzünftsiegel in Ungarn) Beim Ausbau der Kanalisation in der Veszprémer Burg kam am 5-ten Mai 1986 vor dem Haus Nr. 29. in der Var-Straße aus einem Graben ein Siegel zum Vorschein. Das Typarium stammt aus dem 16-ten Jahrhundert und stellt einen Wappen mit einer Schneider­schere dar, mit den Buchstaben „H. S." über den Wappenschild. Die Urkunde aus Veszprém erwähnen zum ersten Mal im Jahre 1271 einen Schneider, bald wieder hört man etwas über die Vertre­ter dieses Handwerks in den Jahren 1313, 1332 und 1415. Eine Schneiderzünft gab es in der Stadt seit 1688. Unter den erinne­rungsstücken der Zunft, die in dem „Laczkó Dezső" Museum be­wahrt werden (Urkunden, Siegel, Truhen, Krüge, Einberufungsta­feln u.s.w.) gab es bisher keines, das älter als die aus dem 18-ten Jahrhundert Stammenden gewesen wäre. So kann der jetzt freige­legte Siegel als das älteste Denkmal des Schneiderhandwerks in Veszprém betrachtet werden. Die offene Schere war - aufgrunde des uns zu Verfügung ste­henden Gedenkmaterials - (Steinmetzwerke, Wappenbriefe, Zünft­erinnerungsstücke) vom Anfang des 15-ren Jahrhunderts bis Ende des 19-ten Jahrhunderts ein allgemein verbreitetes Symbol der Schneider in Ungarn. Die Schere ist übrigens - abgesehen von den Zünftdenkmälern ­ein verhältnissmäßig seltenes Element in der Heraldik der Adeligen in Ungarn und Siebenbürgen. Der Anhang der Studie enthält eine Serie von Schneiderzünftsie­geln, bzw. Abdrücken (wenn auch das Typarium selbst verloren ging) mit Angabe des Jahres, Ortes, der Verwaltungsfunktion vor 1876, des Bewahrungsortes, Inventarnummer. PAL RAINER „Laczkó Dezső" Múzeum H-8201 Veszprém Erzsébet sétány 1. 486

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom