A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Koncz Pál: Imre Géza ajkai nyomdász és könyvkötő

KONCZ PÁL IMRE GÉZA AJKAI NYOMDÁSZ ÉS KÖNYVKÖTŐ Imre Géza ajkai nyomdája 1935-1949 között mű­ködött. A Veszprém megye nyomdászattörténetével foglalkozó eddig megjelent munkák 1 nem írtak róla bővebben. E közlemény forrásanyagát szinte kizáró­lag özv. Imre Gézáné közlései, a tulajdonában lévő iratok, feljegyzések, nyomtatványok és fényképek ké­pezik. 2 Mivel rendelkezésre állnak az adatok Imre Géza szakmai útja állomásairól, valamint meglehetős pontossággal rekonstruálható nyomdájának felszere­lése, produkciója, így ezek közzététele hozzájárulhat a hazai nyomdászattörténet kevésbé jelentős, de az adott időszakban jellegzetes, gyakori szereplője, az egyszemélyes kisvárosi nyomdatípus árnyaltabb meg­rajzolásához. Imre Géza államosítás utáni, kénytelen­ségből könyvkötőként leélt küzdelmes évei pedig el­sősorban a kort jellemezhetik. Családi háttér, tanulóévek, az önállósulás előzményei Imre Géza 1909. november 24-én Ajkán született. Apja helybeli borbély. Az б és felesége családjában is számos ajkai kisiparos akadt. A majdan felszabaduló nyomdászinas nyomdaalapítási tervét szülővárosában az a fejlődés, városiasodás tette indokolhatóvá, amely a század elején még poros faluból a szénbányászat, az üvegipar kialakulása után a 20-as évektől felgyorsuló további ipartelepítés, lélekszámnövekedés révén meglehetős gyorsasággal nagyközséget hozott létre. Ajka lakossága a hozzákapcsolt külterületeket is fi­gyelembe véve a 19. század derekától 50 év alatt megháromszorozódott, 3 majd az újabb lendületet adó Erőmű, Alumíniumkohó, Timföldgyár létesítése kö­vetkeztében a harmincas évek végén ez az ugrás meg­ismétlődött. 1925-ben a belterület lakossága 1845 4 ; 1930-ban 5308 fő. 5 Az alumíniumipari beruházások idejére nagyobbrészt víz- és csatornahálózattal, szi­lárd útburkolatokkal rendelkezett a település. A kör­nyező falvak bejáróival együtt az iparvidék mintegy tizenhatezer fős lakosságának 80%-a ipari és bányaal­kalmazott. A kisiparosok, kereskedők, hivatalnokok aránya még 1941-ben is csak 10% a községben. 6 A múlt század végén, 1872-ben nyolc iparos élt Ajkán; 1876-ban már 44 fő, jórészt a közben telepített szén­bányák alkalmazottaiból. 7 A következő évtizedekben az ipari munkások számának növekedése óriási üte­mű, de ez nem jellemző a szolgáltató kisiparra. A kis­iparosok és kisüzemek számára a gazdasági válság évei következtek, számuk csökkenni kezdett. Ajkán a nem gyáripari (kézműves) kisiparosság száma 1920­ban 70; 1930-ban 50 fő, ami 6,4 ill. 4,2%. 8 Ajka belterületén is nagyrészt a Nirnsee család ke­zére kerültek a század elején még visszamaradott falu földjei, telkei. Imre Géza apja, id. Imre Béla is a tu­lajdonos Nirnsee Hubert telkén építtetett lakóházat borbélyműhellyel a vasútállomásra vivő utcán, a Vö­rös-köz (későbbi József Attila u.) sarkán. Ez a Hunya­di János utca 24. szám (1948 után Alkotmány u. 14.) lett Imre Géza szülőháza, majd nyomdája és lakása. (Az utca ezen északi oldalát 1983-ban elbontották a lakótelepi panelház-építkezések miatt.) Az apa az uraság háziborbélya is volt egyben, aki a fényképeken élénk, értelmes tekintetű, vidám karak­tert mutat. Munkakönyvét 1901-ben állították ki. A majdani nyomdász Imre Géza törekvő, szorgalmas céltudatosságának kialakulásához nyilvánvalóan erős hatású példát adott 36 évesen elhunyt apja. Fennma­radt id. Imre Béla egy kérelem-fogalmazványa 1911­ből, amelyben az urasághoz fordult épületbővítési en­gedélyért, hogy borbélyműhelye mellé kocsmát is nyithasson. Mint tűzkárosult családos ember, kényte­len ekkor a már konkurrenciával küzdő borbélyműhe­lye mellé más megélhetési forrást is találni. Hajas Gá­bor ajkai bognár Mária leányával kötött házasságából két gyermeke született; a később Ajka központjában elegáns fodrászüzletet vezető ifjabb Béla és Imre, a leendő nyomdász. Imre borbély is tagja lett természetesen az 1901­ben alapított Ajkai Iparos Polgári Olvasókörnek, amely a helybeli kisiparosokat, mesterembereket, a gazdálkodók és vállalkozók egy részét tömörítette. 9 Feltehetőleg az Olvasókör alapító ünnepélyekor ké­szült az a tablókép, melyen a borbély és menyasszo­nya is szerepel. (1. ábra) (A vendéglőudvaron felállí­tott díszasztalt az Olvasókör egyszerű feliratos triko­487

Next

/
Oldalképek
Tartalom