A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Varga Éva Teréz: Adalékok a pápai mézeskalácsosság történetéhez. I. Mézeskalácsos ütőfák a pápai múzeum gyűjteményében

19a-b ábra. LÓ, GYERMEK ÉS KOCSI, diófa, kétoldalas, 15,3 x 12,2 x 5,5 cm. Ltsz.: 70.20.5. Abb I9a-b. Pferd, Kind und Wagen, Nußholz, zweiseitig, 15,3 x 12,2 x 5,5 cm. Inv. Nr.: 70.20.5. Apokalipszis „Napba öltözött asszony"-a. A holdsarló lemaradt a kompozícióról.

24 A gyűjtés még a múzeum „hőskorában" történt. Sajnos, a leltárkönyvből csak a lelőhelyet (Pápa) lehet megállapítani. Érdekes adatra bukkantam Horváth Elek-Tóth Endre 1936-ban megjelent Pápáról szóló

25 könyvében: „A régi pápai mézeskalácsosok egy öntőformája, negatív vésésű, gazdagon cifrázott ruhás Mária-kép s 1737 évszám." Az évszám ugyan nem egyezik, de egy egészen hasonló darabról lehetett szó. A szerzők a pápai Református Kollégium gyűjteményét ismertetve írták le e sorokat. Vajon nem lehet-e az évszám utolsó számjegye nyomdahiba és - ismeretlen úton-módon ugyanaz az ütófa került a múzeum gyűjteményébe? Talán újabb kutatásoknak sikerül több adatot beszerezni róla. Pillanatnyilag is egy további adalékot jelent a pápai Mária-kultuszhoz. Erről a XIX. század elején így írt Francsics Károly a naplójában szobájukat bemutatva: „A két ablak között függött Szűz Mária képe, mely vászonra festve, mintegy harmadfél láb nagyságú, mély, négyszegű rámába volt helyezve. Ennek külseje egykor aranyos volt, de az idő vasfogai által egykor koromfeketévé vált. Belől az üvegen, köröskörül, csinált virágokkal, gyöngyökkel, mindenféle színű üveggombocskákkal, s tudja Isten, mi mindenféle csecsebecsével volt a kép felékesítve, melyet apám minekutána a Szűz Máriának igen nagy tisztelője volt - minden esztendőben meg szokott újítani. Ezen kép alatt térdelő volt, melyen apám minden reggel szokta végezni reggeli imáit, felette egy kevés távolságra, a gerendáról lenyúló három rézláncon, egy kis réz mécs függött, melyben minden szombaton, a Szűz Mária tiszteletére, egész nap olaj pislogott."

26 Az sem véletlen, hogy a város hét országos vására közül hat Mária-ünnephez kapcsolódott. A gyűjtemény többi üfófája a XIX. században készült. A témákban és a kivitelezés módjában egyaránt változások következtek be. Az egyházi témát a világi ábrák váltották fel, s a technika leegyszerűsödött. Újat jelentenek az elemekből összerakott figurák is. Ezek elkészítési módjára Katula Gyula a következőképpen emlékezett vissza: „Ebbe (az ütőfába) belenyomkodtuk a tésztamasszát, amit kristályszirupból és lisztből készítettünk. Jól rápaskoltunk, késsel leszedtük a felesleges tésztát. A késhegy segítségével levettük a formából, illetve kicsaptuk az asztalra... Kiverő formában készültek a kosárkák, bölcsők, kocsik, lovak, angyalok. A kocsi két oldalát és alját rozsliszttel ragasztottuk össze. A lovak színes papírcsíkkal kapcsoltuk hozzá. Ezeket a tésztákat csak szárítottuk..."

27 (Katula Gyula mézeskalácsos ütőfáit a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum őrzi.) A pápai múzeum néprajzi gyűjteményében lévő XIX. századi ütőfákat - több más felszerelési tárgygyal együtt - Mithay Sándor gyűjtötte Tuczai Sándor műhelyéből. (21 db). Az ezekkel az ütőfákkal készült mézesbábok szobor-szerűek. Több darabból vannak összeragasztva. Ilyenek: hintó-félék lóval, vagy lovakkal, pólyásbaba kosárban, vagy bölcsőben, esetleg csak pólyásbaba, templom, stb. (Rájuk következő munkáim valamelyikében szeretnék részletesebben kitérni.) Díszítményeiket tekintve (vonalas, indás, levelesvirágos, szalagos, fonadékos) régieseknek tűnnek. ÖSSZEFOGLALÁS Nagyszámú tárgyi emlék tanúskodik Pápa fejlett mézeskalácsos iparáról, a XVHL századtól kezdve. A fából 465