A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Lackovits Emőke: Református keresztelési szokások a Dunántúlon

egy-egy családban több nemzedék keresztneveiként találhatók meg. így lányoknál: Zsófia, Eszter, Karoli­na, Kornélia, Lídia, Sára, Julianna, Erzsébet, Zsu­zsanna, Judit, Róza, majd a 20. század elejétől kb. az 1930-as évekig Árpádina, Leopoldina (mindkettő megszólítása: Dina), Vilma, azután Emília (Mili), Hermina (Minka), Szendike, Éva, Jusztina (Tinka), Izabella (Iza), később Ilona, Jolán, Margit. Reformá­tusok a lányoknak nem adtak Ágnes nevet, mert „pá­pistának" tartották. A fiúknál kedvelt nevek voltak: Károly, Kálmán, Dénes, Dániel, József, Zsigmond, Lajos, Benő, István, János, György, Gábor, Géza, Gergely, Imre, András, Péter, Pál, Sándor, Gyula, An­tal, Mihály, Jenő, Balázs, Bálint. A keresztszülők: A keresztelő keresztszülők nélkül elképzelhetetlen volt. A szertartásnak és szokásegyüttesnek a megke­resztelendő gyermek után ők és a bába voltak legfon­tosabb szereplői. De személyüknek fontossága nem­csak ekkor, hanem a későbbiekben is döntő volt, a sí­rig nem csökkenő (1. később a komaság intézmé­nyét!). Egy gyermeket keresztvíz alá tartani rendkívül megtisztelő és felelősségteljes szerep volt, Bálint Sándor szerint valamikor ez szentségi kapcsolatot je­lentett. Többnyire olyan személyeket kértek fel a tisztségre, akikről biztosan tudták, hogy elfogadják, s akik a családnak a falusi társadalomban elfoglalt helyzetével azonos vagy hasonló helyzetűek voltak. Bár az is igaz, hogy a keresztszülőknek való felkérést visszautasítani nem szabadott - „a komaságot e köl­lött fogannyi!" - ez nemcsak udvariatlanságnak, ha­nem egyenesen bűnnek számított, mert úgy tartották, hogy „a keresztszülő váltotta meg a gyermek lelkét a pogányságból, amikor ígéretet tett a nevében." Gö­csejben a komaságot visszautasító személy az egész falu rosszallását, megszólását vonta magára. 24 A szülők és a keresztszülők, azaz keresztszülő-je­löltek közötti előzetes megbeszélés vagy csak tájéko­zódás után a bába kérte fel egy héttel vagy 3-4 nap­pal a keresztelő előtt a jelölteket tisztük ellátására. Ez a gyakorlat vizsgált területünkön a 17. századtól a 20. századig általános volt. Pl. a II. világháború után vá­rosról Monoszló faluba került bába értetlenül és meg­lepődve fogadta, hogy feladatai között szerepel ke­resztelő előtt a komák felkérése és a vendégeknek a keresztelői lakomába való meghívása is. A keresztelési regulák a keresztszülők személyére és számára vonatkozóan is rendelkeztek. A kiskomá­romi regula szerint: „7. Férfiú gyermeknek két férfiú és egy asszony, leányzónak pedig két asszonyi egy férfiúi komái le­gyenek. 8. A komák ne gyermekek, hanem ugyan ember­számot keresztyén tisztösségbeli személyek legyenek. 9. Magától különböző valláson lévő embert senki komaságra fel ne szólítson. ILA komák a mi atyánkot a' credót és a Tízparan­csolatot tudják és ha a Tanétó kívánja el is mondani tartozzanak. 12. A komák a reggeli praeceszen avagy contion jelen légyenek..." Hiába volt meghatározott a rendtartásokban a ke­resztszülők száma, ezt a 18. század végétől fokozato­san megszegték, egyre nagyobb létszámban kérve fel a keresztszülőket, a kapcsolatok minél szélesebb ki­teljesítése és a gyermeknek nyújtandó majdani minél hathatósabb segítség reményében. Az anyakönyveket vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a 18. században még egy-két pár volt mindössze a keresztszülők száma egy-egy gyermeknél, majd három-négy párra növeke­dett. A 19. században pedig ugrásszerű számbeli gya­rapodást figyelhetünk meg: 8-10-12-20, sőt 24 pár keresztszülő is előfordult! Különösen a 19. század vé­ge és a 20. század eleje kiugró ebből a szempontból. Köveskálon, Kővágóőrsön 28-30, de ennél is több, míg Sárkeresztúron 30-40 keresztszülő is előfordult. Még azokban a családokban is, ahol több gyermek született, igyekeztek valamennyinek több pár kereszt­szülőt felkérni. Pl. Köveskálon a Gyö'rffy család 1848 előtt és az 1860-as években négy-öt gyermek esetén is 3—4-6 pár, Szentkirályszabadján a Cseh család 1857-1873 között az öt gyermekhez 4-5-6-8 pár ke­resztszülőt hívott gyermekenként! Még a 20. század első felében is előfordult a 10-15 koma, sőt, a 24 is a Balaton-felvidéken, a Móri-völgy falvaiban és a Me­zőföldön egyaránt. Balatonfüreden 9-10-20 kereszt­anyáról, Dudaron 2-6 pár keresztszülőről, a Balaton­mellékén 15-20 párról, Szentgálon 10-15 személyről, Fülén, Soponyán, Mezőkomáromban 20-25 személy­ről, Bábonymegyerben Ъ-А párról, Somban 4—6 pár­ról, általában Somogyban 8-12 személyről, ugyanak­kor Dél-Somogyban 15-20 párról, Göcsejben 2-6 párról, a tolnai Váralján 8-10 párról, Agárdon 6 sze­mélyről, Rákospalotán 7-8 párról tudunk, de nagy volt létszámuk az Ormánságban is. Vilonyán a 19. században Szűcs Béla lelkipásztornak 20 pár, Pap Gábornak, a nemesvámosi Pap István lelkipásztor fi­ának, a későbbi dunántúli püspöknek 12 pár a 19. szá­zad elején, Márton Albert lelkipásztor Sándor fiának 1829-ben 20 pár keresztszülőt jegyeztek be. Módo­sabb gazdák, kisnemesek esetében a keresztszülők között gyakran szerepelt a lelkész és a rektor (iskola­tanító), de pl. Göcsejben, Nemesvámoson szívesen meghívták a helybéli, nagy tekintélynek örvendő zsi­dó kereskedőt (boltos, kocsmáros) is. Tehát reformá­tus családoknál más vallású személyek keresztszülő­ként megjelentek. Ebben a kérdésben a zsinatok egyértelműen nem foglaltak állást a 17. századtól. 24/a Egyes helyeken az első gyermekhez több kereszt­szülőt hívtak, kiváltképp, ha fiú volt az pl. Balaton­felvidék és Bakony egyes falvai, Ormánság, Sárköz. 403

Next

/
Oldalképek
Tartalom