A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

13. ábra. Béllettöredékek (30,109) Abb 13. Gewändebruchstücke (30,109) A formák igen egyszerűek. A fallábazat rézsűs, az ablakok béllete szintén, a támpillérvégek derékszögűek. A pilléreknek fejezetük nincs, lábazatukon csak a legegyszerűbb tagozatformákkal lehet számolni. A boltozást a falakon nyolcszögrész metszetű, megfelelő konzolidomokról emelkedő hasábok veszik föl. A bordák a pillér- és hasáboldalakból válnak ki. A szentélyben a hasábokról homlokívek is indulnak. Itt a konzolok baldachinosak, párkányosak, a bordaoldalakat rézsűbe metszett horony jellemzi, a két zárókő tárcsás, a keleti díszes is. Az altemplomban a konzolok sima, párkánytalan gúlafélék, a bordák tagozata egyszerű horonypár, a látható záradékok hangsúlytalanok. A két szint megkülönböztetési módja, az építéstechnikával együtt, a Gizella-kápolna által is képviselt tradícióhoz fűződik:

21 Az elpusztult oldalépítmények az ablaktalan részt fogták közre, négyszög alaprajzon, nyilván kétszintesen. A mai alsó helyiségekre korlátozott feltárás csak csekély nyomokat hozott elő. A két altemplomi falon eredeti nyílásnak és lefedésnek nem volt nyoma, így feltehetően külső megközelítésű, osztatlan terű kápolnafélékről van szó. Az altemplommal jóval magasabb padlószintjükre ugyanott az északi oldalon vakolatmaradék és leveses, a délin elfaragott szürke mészkő sarokpillér szelete utalt, amely a nyugati fal barokk köpenyezésének vastagságában őrződött meg, lábazatrészén rézsűbe vágott horonnyal (K; 14. ábra). E 14. ábra. A déli sekrestyeépítmény alsó helyiségének feltárt északnyugati sarka, 1970 Abb 14. Die freigelegte Nordwestecke des unteren Raumes im südlichen Sakristeibau, 1970