A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

15. ábra. Hármas bordaelágazás töredéke (113) Abb 15. Bruchstück einer dreifachen Rippenverzweigung (113) 16. ábra. Boltindító töredékek (90,112) Abb 16. Fragmente von Gewölbeanfänger (90, 112) tagozás korábban lelt, hasonló, de épebb, háromoldalú pillértöredéken (54) és külön faragott lábazaton (53) is feltűnik. Mindezekhez nyilván bordás boltozat járult. Az északi oldalépítménynek, amelyet alighanem kisebbre méreteztek a közeli várfal miatt, csak a határaira utalt két csonk a barokk fal belső oldalán. Az egyik fél támpillér maradéka a szentélyzáradék felé, onnan átnyúló lábazattal (/). A másik a mellékszentély végéhez oldalt csatlakozó fal kivájt roncsa, észak felé nyúló támpillér keleti oldalának magasabb szintű lábazatkövével (J), amely az egykori nyugati belső falsík helyére utalhat.

22 A gótikus építkezés kiterjedt a hosszházra is. Beboltozták a főhajót a szentéllyel egymagasságban, bizonyára végig, bár ennek nyomai a század elején csak a keleti féloszlopos pillérpár fölött mutatkoztak, hornyolt homlokívtöredékkel (3. ábra). Mint ez, a többi forma is eltért a szentélybeliektől: Ádám Iván kúpos konzolon ülő hengeres támot látott szürke kőből és gyenge anyagú bordákat, amelyek „egy hornyos és egy hengeres tagból" álltak. Bizonyára egyidejűleg a mellékhajókon is folytak átalakítások. Ide sorolható a harmadik szakasz déli csúcsíves ablaka, amellyel a már említett két korábbit egyaránt átvágták. Itt igénytelenebb az építésmód, mint a szentélyen: a béllet falazott, csak a könyöklőt és a szűkületi részt faragták, záradékába csúcstalan háromkaréjt szerkesztve (L). A falazott záradéknak megfelelő részlet két szakasszal keletebbre is előkerült, a mellékhajófal felső részén, amely itt lényegében gótikus: alighanem ekkor szűnt meg az oldalépítmény vagy legalábbis ennek karzatszintje.

23 A leletek közül egy töredékes, háromágú bordacsomópont (113), amely a délnyugati oldalépítmény említett maradványával párhuzamos másik, újabb falból került elő (2. ábra), a középkori szentély kezdetnél észlelt nyomokkal függhet össze. Anyaga gyenge, szivacsos, szürke mészkő, bordatípusa körtetagos, mély hornyokkal, amelyeket az oldalsíkoktól keskeny rézsűpár választ el (15., 21. ábra). Bordái sík vetületben nagyjából egyforma szöget zárnak be egymással, de térben nem. A két töredékesebb szimmetrikusan lehajtónak látszik, a harmadik viszont fölfelé indul. Ilyen csomópont a csillagboltozatok azon egyszerű típusához illik, amely Nyugaton már a XIII. század közepe felé megjelent, nálunk viszont nagyszabású alkalmazásban először jó kétszáz évvel utóbb, a kolozsvári Szt. Mihály-templom hosszházában mutatható ki.

24 Más leletek formailag közelebb állnak a megmaradt részek elemeihez. Két szürke mészkő boltindító darab, saját feltárásomból (112), illetve korábbról (90), összetartozónak látszik (16. ábra). Derékszögű sarokból valók, az utóbbin az íves elemek csak kibontakozóban vannak három nyolcszögoldalnyi hasábból, az elóbbin már kezdenek szétválni. A bordaidom az altemplominak felel meg, de itt homlokívek is vannak, és a hasáb mérete nagyobb, mint ott vagy az oldalépítményi töredék csoportjában: inkább a szentélybeliekéhez állhat közel (21. ábra). Altemplomi formákat idéz az a vörös homokkőből készült, egyenes falszakaszhoz való, gúlás konzol is (i), amelyet medencévé alakítva építettek be a kriptalejárónál, aztán, már töredékesen, barokk támpillérrel takartak el 335