A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.
A kérdés itt tulajdonképpen a Szt. György- és a Gizella-kápolna stílustörténeti viszonya. Ebben szerepe van az ablakcsoportnak is, amelyet lábazat-töredéke (34) köt az előbbihez. A sötét-világos összeállítás e csoporthoz fűzheti a csúcsívtagos ajtókeretet: a Gizella-kápolna építészeti formálásában a vörös homokkőnek nincs szerepe. Igaz, az ablakrészeken a tagozás mellett az indítás is másféle: a pálcák, ahogy szokásos, a csúcsból körívvel fejlődnek ki, és szöglettel fordulnak hosszanti irányba. Úgy tűnik, hogy ilyesmivel lehet számolni a sekrestyeajtón is, amelynek háromkaréjos keretelése így csak sarkantyútagjával térne el az ablakcsoportétól. A sarkantyútagtól kísért csúcsívtag megvan a Szt. György-kápolnánál lelt egyik bordatípuson (35) is. Ennek párja (37) akár a Gizella-kápolna földszintjéről is eredhetne. Az előbbi típus kis és vájatszerű horonypárjával nem utal ugyan az ajtórészekre, de nyilván előzménye az orrlemezesnek a Gizella-kápolna emeletén, amelyet a földszinttől időrendileg elhatárolni korántsem lenne helyes. A kápolnák tehát, az ablak- és ajtómaradványok által is mintegy egymáshoz fűzve, többé-kevésbé folyamatos, stílusában fokozatosan átalakuló veszprémi építőtevékenység kezdetét és végét jelezhetik. 16 Közel azonos kort, de inkább eltérő stílust képviselhet egy szürke márvány lemeztöredék (108), ugyancsak a kriptalejáró falából. Ennek alakítása (12., 21. ábra) mindkét oldalán szabadon álló, meredeken dőlt helyzetű, alsó részén íves nyílásidomot mutató elemre vall. A nyíláskeret háromkaréj-metszetű pálcaköteg az alapsíkok között. Külső tagját lent végigvonuló rézsű metszi, amely csekély kiugrásra utal. A vízszintes kőalj nyilván függőleges elemhez illeszkedett, csapoltan. A függőleges kővég mentén 12. ábra. Márvány lap töredéke (108) Abb 12. Bruchstück einer Marmorplatte (108) belül széles, lapos bevágás húzódik, merőleges elem csatlakozási helyét jelezve. A töredék bizonyára tetőrészlet volt vékony lemezekből összerótt, áttört építményen, feltehetően a székesegyház valamely jelentős berendezési elemén. 17 Évtizedekkel későbbi lehet egy rézsűs bélletból való szürke mészkő ívtöredék (109), amelyen hengeres tagok és hornyok tűnnek föl hullámos profillal, méretben régi lelet (30) hasonló, de egyenes és más öszszefüggésű idomainak megfelelve (13. ábra). Az utóbbin a bélletrézsű két félhengertagjához egyfelől bevágás és zárósík, másfelől roncsolt felület járul. Az ívtöredéken a tagozás hármas, mindkét szélén bevágással határolt, a belső tag törött, mellette széles, rongált rész, a külső fent visszahajló, háromnegyed hengertagnyi, és az ívháton csatlakozó elemre valló sávtól kísért (21. ábra). A kő tehát bizonyára belső elem volt kapura valló mélységű bélletben, amely, ha a másik darab is hozzá való, aligha tagolódott változatosan. Egymás mellé sorolt hengeres tagokat a környéken a badacsonyi kaputöredékek mutatnak, de a falsíkra merőlegesen és kifejlett hornyok nélkül, így ezek itt inkább csak előzményül vehetők számításba. 18 Még bizonytalanabb helyzetű három más töredék. Az egyik (107) ablakszárrész vörös homokkőből, amelyen a szűkületi sávot az 1200 körül elterjedt módon a bélletrézsűk kezdetével együtt dolgozták ki, éspedig, szokatlanul, mindkét irányban elkülönítve azt. Ez valamilyen kezdetleges gótikus megoldásra utalhat. A másik (110) világos mészkő, elszedett ajtókeret részlete. Tagozatformája a XIII. századtól kezdve hosszú ideig élt. A harmadik (114) újra vörös homokkő, szintén elszedett, de egyenes és domború negyedkörív mentén: vélhetően gótikus konzol darabja. 19 A gótikus keleti rész megmaradt magva törtkó falú, faragott formákkal, amelyekből sok megújított. Zárása ötoldalú, támpilléres, ablakos, terei bordás boltozatúak. Az altemplomi tér három nyolcszögű pillérpárral osztott, a két ferde falú mezőben háromsüvegesen, másutt keresztboltozattal fedett. A szentélybelső jóval magasabb, egyszerre átívelő fedése cikkelyes elrendezésű boltsüvegekből és keresztboltozatból áll, amely a két nyugatibb altemplomi szakasznak felel meg. A boltozati formák zömmel nyilván eredetiek, a pilléreken a lábazatok megújítottak. A szentélyen négy nagy, csúcsíves, jórészt hiteles bélletű ablak van (a keleti kissé szélesebb), az északi fal mindig zárt volt. Az altemplom öt kisebb, egyenes zárású ablaka közül csak a befalazott keleti eredeti keretű, a felső részén (G): lefelé bővítették. Az ablakok alatt kívül fallábazat vonult végig, a délkeleti oldalon nyugat felé magasabb szintre váltva. A támpillérek kétszer lépcsőzöttek, minden vízvezetőjük és lezárásuk új, eredetileg kissé magasabbak és másféle végűek lehettek. A párkánymagasság modern felfalazással megemelt. 20 333
