A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Vörös István: A balatonaligai császárkori telep állatcsont leletei
A növendék marhák marmagassága 1200-1300 mm, a kifejlett tehenek 1254,2-1270 mm, egy bika 1376,6 mm, egy ökör 1367,5 mm. A szarvasmarhacsontok anatómiai megoszlását a 2. táblázat tartalmazza. A legtöbb csontmaradvány afej, a törzs- és a lapocka (scapula/humerus/radius) régióba tartoznak. A fiatal állatok közül egy 3-6 hónapos, egy 10-12 hónapos, kettő 7-7,5 éves, és öt 2-2$ éves. Tizennyolc egyed kifejlett életkorú volt (10. táblázat). A borjuk és a fiatal állatok 14,8%-os alacsony előfordulása igazolja a kifejlett szarvasmarhák mezőgazdaságban történő alkalmazását, valamint a marhahús termelését. A szarvasmarhák nemek szerinti megoszlása: 9 tehén, 1 ökör és 11 bika. Feltűnő, de egyben érthető is, hogy a települést ért pusztulás alkalmával 10 bika került levágásra. Az erős csontozató, nagyközepes, és magas testmagasságú római szarvasmarhák elsődleges hasznosítása a földművelésben és a szállításban alkalmazott igavonó erejük volt. Balatonaligán előkerült egy erősen kopott szimmetrikus, lapát alakú ekevas 6 nehéz húzóeke része, aminek igázásához kiválóan megfeleltek ezek az erős, nagy testű szarvasmarhák. Kiskérödzők Balatonaligán a kiskérödzők mindkét faja előfordult: a juhnak 63 db, a kecskének 7 db maradványa került begyűjtésre. Juh A juh koponyák és szarvcsapok egységesek: a nőstény szarvcsapja kicsi (5. ábra 1.), a kos szarvcsapja vastag bázisú, haránt irányban álló, ívben hajlott, csigás forma. A három kos koponyáját három részre hasították szét: először a szemüreg előtt az arckoponyát ütötték le; majd az agykoponyát hasították ketté hosszában, vagy átlósan. A szarvcsapokat a tövüknél minden esetben leütötték. A szarvak collumnál történő eltávolítása a csigás tülök egészben történő megszerzését biztosíthatta. A postcraniális csontok méretei (4. táblázat) alapján a juhok közepes testméretűek voltak. A hosszúcsontok hosszméretéből TEICHERT (1975) módszerrel számított maimagasság 7 a következő (mm): csont hossz maimagasság neme radius 166 667,3 nőstény metacarpus (127,5) 620-630 nőstény juv. tibia 254 764,5 kos metatarsus (138) 620-630 nőstény juv. astragalus 31 725,7 kos A nőstény juhok 667,3 mm, a kosok 725,7-764,5 mm magasak voltak. A juhmaradványok anatómiai megoszlását a 2. táblázat tartalmazza. A legtöbb maradvány л fej-, és a lapocka régióba tartozik. A juhok közül egy 3 hónapos, kettő 8-10 hónapos, nyolc 7-7,5 éves, egy 2-2,5 éves. Tizenkét egyed kifejlett életkorú (10. táblázat). A juhok 45%-át 2 éves koruk elérése előtt vágták le. A balatonaligai juhok egységes fajtájúak és hasznosításúak voltak. A római időszak ismert juhai közül a csigás szarvú, közepes testmagasságú gyapjus juhok közé tartoztak. Balatonaligán előkerült ollótöredék 8 valószínűleg birkanyíró olló volt. Kecske A szarvcsapok egyenes, szablya-alakúak voltak (5. ábra 2.). Az egyetlen ép hosszúcsont egy metacarpus hosszméretéből SCHRAMM (1967) módszerrel számított 9 marmagassági érték 736 mm, nagy testméretű egyed maradványa. Sertés A kevés csontméretadat (6. táblázat) kis és közepes testméretű sertéseket jelez. A VII/2. gödörben levő 68 hónapos sertéscsontváz koponyája (7. ábra) egyenes profilú, ék alakú, tipikus ún. „parlagi" sertés formai jellegeket mutat. Feltűnő a homlokcsont járomnyúlványainak fejlettsége. A foggarnitúra: dil-3, de, dpl4 - Ml. Az Ml még nem nőtt sorba, és nem vesz részt a rágásban. A fej magassága (koponya + mandibula, 7. ábra 1.) 116 mm. A süldő koponyamérete jól beleillik a balácai 2,5-3 hónapos és a fenékpusztai 8 hónapos sertés 10 koponyaméretei közé (5. táblázat). A csontváz postcraniális csontjainak a méretei: humerus 83, ulna 83, tibia 86, calcaneus 41, astragalus 31, mc III. 35,5 és mc IV. 35 mm. Egy jobb oldali alkar csontjainak a méretei: radius 130, ulna 152, mc. III. 57 mm, az állat életkora l-l ,5 éves. Két 6-8 hónapos sertés marmagassága TEICHERT (1969) módszerrel számítva 11 : 537 és 555 mm. A sertéscsontok anatómiai megoszlására (2. táblázat) jellemző, hogy a legtöbb maradvány a fej-, lapocka, oldalas és a comb testrégiókból származnak. A sertések közül egy 3 hónapos, négy 6-8 hónapos, egy 8-10 hónapos, nyolc 1-1$ éves, és kilenc kifejlett életkorú (10. táblázat). A sertések 60,8%-át fiatal, másfél éves életkoruk elérése előtt vágták le. Ez az életkor megoszlás elsődleges húshasznosítást indikál. A sertésmaradványok közül 5 kifejlett koca, 4 kan; a fiatalok között pedig 3 koca és 1 kan. Ló A lócsontok száma magas, 93 db. Az osteometriai adatok karcsú csontozató, kis testméretű lovak jelen201
