A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Vörös István: A balatonaligai császárkori telep állatcsont leletei
létéről tanúskodnak (7. táblázat). A lócsontok anatómiai megoszlása (2. táblázat) jól mutatja, hogy a legtöbb maradványa az ún. „száraz-végtag" régió és az ujjpercek csontjai. A feltárt területen legkevesebb a lapocka és a hátulsó domb húsos régió maradványai. A hosszúcsontok hosszméretéből VITT (1952) módszerével számított 12 marmagasság (mm): hossz Index marmagasság 317 1308 208 14,90 1300 220 14,77 1360 220 15,68 1360 365 1440 267 10,67 1397 263 12,54 1376 * összetartozó végtag. A II. munkahelyen előkerült bal oldali mellső láb csontjainak hosszméretéből számított összesített marmagassági érték: 1335 mm, alacsony ló maradványa. A ló testalkatára jellemző, hogy a mellső lábszárak (me) a hátulsó lábszárakhoz (mt) viszonyítva arányaiban is rövidebbek. E hegyvidéki állatokra jellemző rövidebb mellső lábú, valamint a filigrán csontozató, kicsi és alacsony lovak Észak-Olasz eredetűek lehettek. Pannoniában ezek a karcsú csontozató, kicsi és alacsony lovak a bennszülött kelta telepeken, a római lósírokban és villagazdaságokban fordultak elő. 13 Kutya Kutyamaradvány csak a VII. munkahelyen volt. (1. táblázat). A 2. gödörben egy foetus mandibulája (hossza 41 mm, magassága 7,5 mm) és egy humerus diaphysise (hossza 26,5 mm) volt. Az 1. gödör mellett, az árokban pedig egy nőstény kutya csontváza feküdt: Koponya (8. ábra) a koponya középhosszú, széles. Az agykoponya boltozatos. A tuber parietale domború. Az os interparietale kicsi, rövid (25 mm); a crista sagittalis externa nem alakult ki. A linea frontalis az ectorbitalek mögött érdesen kiemelkedő, csak a lambda mögött záródik. A homlok széles, lapos. Az ectorbitalek erősen fejlettek. A homlokcsont orri nyúlványa rövid (12 mm). A homlok profilvonala egyenes, hosszú, enyhe hajlattal megy át a rövid, széles, egyenes orrhátba. Az orrnyereg (stop) „alsó", vagy „elülső' állású. A szájpadlás széles, lapos. A koponya legnagyobb magassága 57 mm. Az intermaxillában a korábban kiesett I 1 sin. és I 1-2 dext. alveolusai záródtak. Az I 3 belső felületei mélyen kopottak. A koponya osteometriai adatait a 8. táblázat tartalmazza. Postcraniális vázelemek (9. ábra) A hosszúcsontok rövid, karcsúak. A csontváz bal oldali csontjain vágásnyomok, hasításból eredő sérülések találhatók: bal oldali humerus dist. epiph. lateralis része lehasítva; a bal oldali radius-ulna alsó 1/3da levágva, az olecranon lehasítva; bal oldali pelvis hasított; bal oldali femur dist. epiph. mindkét oldala lehasítva; a bal oldali tibia felső 1/3-da levágva. A jobb oldali hátulsó lábfej a középcsontok alsó végénél levágva. Az ún. „szórvány" kutya maradványok száma 14 db. Ezek közül egy nagyméretű idős kutya, valamint egy kis testméretű kutya maradványai érdekesek. Az előző nagytestű juhászkutya, az utóbbi 380-400 mm marmagasságú görbelábú ún. luxus kutya volt. A nőstény kutya intermedius típusú, 3-4 éves, összesített marmagassága 14 : 543,3 mm. 4. Baromfiak Baromfiak közül csak a házityúk maradványai kerültek elő Balatonaligán. A kevés lelet kis testméretű tojó és egy kakas maradványa. A kifejlett állatok tmt hossza: 77,5, 78 (tojó) és 92 (kakas). 5. Vadászat A Balaton környékén a római korban gazdag vadfauna élt. A bennszülött lakosság és a rómaiak nagyvadakra és vízimadarakra vadásztak. Az őstulok már ritka nagyvad, Balatonaligán két maradványa került elő (méreteit a 3. táblázat tartalmazza). A gímszarvas, a vaddisznó a „sport" vadászat mellett közönséges húsvad. A mezei nyúl hús- és prémvad. A farkas ebben az időben csúcsragadozó. Összefoglalás A Balatonaligán feltárt (2-3. századi) teleprészlet a SOPIANAE-IOVIA-TRICCIANA-ARRABONA diagonális út mellett, egy római villaépület (maradvány) közelében a Balaton partján található. A tároló- és munkagödrökben, valamint - két objektum közötti - egyenes árokban (1. ábra) a kisebb mennyiségű konyhai hulladék másodlagos; a telep elpusztulásakor leölt és összeszabdalt álltaok csontváz részei, csontvázai elsődleges helyen feküdtek. Ez utóbbiak húsa nem került fogyasztásra. Az összes állatcsontlelet 74,2%-a az ún. VII. munkahely területén került elő, melynek 69,5%-a (az összes állatcsont 51,6%-a) az árokban volt (1. táblázat). Az állatmaradványok 97,7%-a háziállat; 2,3%-a vadászott állatok maradványai. Ez az arány megfelel egyéb Pannóniai falvak és villák faunáiban tapasztaltakkal. Mindenhol a szarvasmarha a legfontosabb 202
