A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Vörös István: A balatonaligai császárkori telep állatcsont leletei

2. A csontmaradványok archeozoológiai elemzése Balatonaligán a feltárt településrészeken az állatcsontmaradványok minőségi és mennyiségi összetétele eltérő (1. táblázat). A begyűjtött csontmaradványok 74,2%-a a kutatott terület E-i részéről (VII. munkahely) származik. D-i irányban haladva (VI., IV., IX. munkahely) „csontmentes" terület található. A kutatott terület középső részén (III. és V. munkahely) volt az összes állatmaradvány csaknem ötödrésze (19,5%!). A terület D-i részén csak egy tűzhely (VIII. munkahely) törmelékrétegében volt állatcsontlelet (3,3%). A VII. munkahelyen a háziemlősök maradványai közül 70,2% az árokból, 29,8% a két (1., 2. sz.) gödörből származnak (1. tábláazt, 1. ábra). A gazdasági haszonállatok előfordulását tekintve megállapítható, hogy a szarvasmarha és а ló VH/árok - II/gödör - VII1-2. gödör - VlItylII/V. sorrendben csökkenő mennyiségbe - mindenhol előfordul. A juh a III.; a sertés a III. és V.; a kecske a VIII., III., V., és a VII/2. gödörben nem fordult elő. A kutya csak a VII. árokban és a 2. gödörben volt. A vadászott állatok közül az őstulok csak a II. és a III. munkahelyen; a többi négy vadászott állat csak a VH/árokban fordult elő (1. táblázat). A feltárt római objektumok között Balatonaligán az állatcsontok anatómiai megoszlása (2. táblázat) és a fragmentáltsága alapján - ún. elsődleges - funkcionális - szemétgödör nem volt. A felhagyott, eredeti funkciójukat vesztett objektumokba részben konyhai, de zömében feldarabolt állattetemek és állatrészek kerültek: VIII. munkahelyen - ló lábvégek; II/gödörben állkapocs nélküli lófej a két nyakcsigolyával, bal oldali teljes mellső láb (a scapulától az os ph. III.-ig), jobb oldali hátulsó lábvég; VII/2. gödörben - fiatal sertés fej, fiatal sertés - törzs nélküli - csontázrésze; VlI/árokban - fiatal ló lábvégek, kutya csontváza. Széthasított koponyák voltak a II. munkahelyen (szarvasmarha borjú és tehén, két juh kos, kecskebak); a III. munkahelyen (szarvasmarha tehén); a VII/1. gödörben (szarvasmarha bika, nőstény juh, fiatal ló), VII/2. gödörben (szarvasmarha borjú, fiatal juh), VlI/árokban (szarvasmarha 2 borjú, 1 bika, juh kos, kecskebak, fiatal ló). A felsorolt - étkezési és/vagy konyhai hulladékoktól megtartásban és fragmentáltságukban is eltérő állatcsontleletek megegyeznek más Pannoniából ismert támadás/erőszakos pusztítás alkalmával leölt és szétvágott állatok maradványaival. Legismertebbek ezek közül a fenékpusztai római erőd (71/14. szelvény 1. gödör

3

), és a Pilismarót-Szobi rév 3. sz. órtoronyt övező fossa (78/A. munkahely) legyilkolt és szétvágott emberi és állati testrészek maradványai. Az utóbbi helyen a pusztítás barbárságára jellemző, hogy egy 8/9. hónapban levő vemhes kancát is leöltek, és a négy lábát pedig lefaragták a törzséről. A vemhesség időpontja december-januári mortalitást, más szóval az őrtorony - valószínűleg a Duna jegén át történő - támadás időpontját jelzi. Ha a balatonaligai állatmaradványok említett részét erőszakos támadás/pusztítás eredményeként fogadjuk el, és ezen állatok mortalitási időpontjait rekonstruáljuk, akkor valószínűsíthető, hogy a balatonaligai települést nyár - ősz eleji időszakban érte a pusztulás. A Balaton-felvidéken a balácai villagazdaság 1/6. sz. pincéjének pusztulási időszaka is nyárvégi (július-augusztus) időszakra valószínűsíthető.

4 Balatonaligán előkerült állatcsontleletek 96,1%-a háziemlős, 1,6%-a házityúk és 2,3%-a vadászott állat maradványa. Ezek az arányok Pannoniában általánosak (11. táblázat). Amiben azonban jelentős eltérés mutatkozik, az a három klasszikus gazdasági haszonállat (a szarvasmarha, a kiskéródzó, és a sertés) és a ló/kutya előfordulásában található (1. táblázat). A három gazdasági haszonállat maradványa az összes háziállat leletnek csak 59,4%-a (szarvasmarha 28%, juh és kecske 14,8%, sertés 16,6%), míg a ló és a kutya együttes előfordulása 40,6%! (ló 19,8%, kutya 20,8%). A gazdasági haszonállatok alacsony, és a ló/kutya maradványok magas %-os előfordulása is azt jelzi, hogy a leletegyüttes - a kutyát leszámítva sem - nem tekinthető egységesen konyhai hulladéknak. Az öszszetartozó szarvasmarha és ló végtagcsontok, ép hosszúcsontok; a sertés csontvázrészek mutatják, hogy ezen állat-testrészek (testtájak) nem kerültek konyhai felhasználásra. Ezeket további feldarabolással kellett volna főzésükhöz, sütésükhöz előkészíteni. Az összefüggő állatváz és végtagrészeken kívül alacsony az ún. „húsos"-csontok, és magas az ún. „száraz' '-csontok előfordulása (2. táblázat). 3. A háziállatok jellemzése és hasznosításuk Szarvasmarha A szarvasmarhák méretbeli jellemzésére 44 db csont méretadata használható fel (3. táblázat). A két tehén koponyára jellemző a vékony fal, a lapos, keskeny homlok és az alacsony koponya. A szarvcsap kicsi, egyenes. Egy bika szarvcsapja (2. ábra 2.) hosszú, erős. Egy 5-6 hónapos borjú frontaléján még csak kicsiny szarvcsapkezdemény alakult ki. A postcraniális csontok között kicsi, közepes és nagy méretű egyaránt előfordul. Négy hosszúcsont hosszméretéből MATOLCSI (1970) módszerrel számított marmagasság

5 a következők mm): csont hossz NOBIS-index Marmagasság nem metacarpus 208 26,92 1254,2 tehén 217 30,41 1376,6 bika tibia 368 1270 tehén metatarsus 250 20,60 1367,5 ökör 200