A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kovács Tibor: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességéhez

WOSINSKY 1896. = WOSINSKY M.: Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig - Die Geschichte des Komitats Tolna von der Urzeit bis zur Zeit der Landnahme. Budapest 1896. WOSINSKY 1904. = WOSINSKY M.: Az őskor mészbetétes díszű agyagművessége - Die inkrustierte Keramik in der Ur­zeit. Budapest 1904. 1. DUSEK 1960a. 45-54; 1960b. 211-214; TORMA 1971. 41­42; BONA 1975. 197; BANDI 1984. 268-269. 2. VINSKI-GASPARINI 1983. 3. WOSINSKY 1904. 4. PATAY 1938. 60-68; BONA 1975. 193-230. 5. DUSEK 1960b; 1969; UZSOKI 1963; BANDI 1967; 1968; BÁNDI-NEMESKÉRI 1970; TORMA 1976; 1980-81; VE­LIACIK 1972. 6. BANDI 1967. 19-22; TORMA 1971; CSÁNYI 1978; ECSEDY 1979.96, 100. 11-12. t; 1984. 96-97,101, 19-21. t. 7. Csak néhány fontosabbat említünk: Nyergesújfalu-Viscosa, cca. 130 sír (TORMA 1980-81. 59), Szőny-Nagymagtár, 12 sír (VÉKONY 1970. 38), Kölesd-Téglagyár, 16 sír (GAÁL 1974.) Fönyed-Feketeliget, 15 sír (HONTI 1986. 10), Vörs­Paperdő B, 33 sír, folyamatban lévő feltárás (KÖLTÓ­SZENTPÉTERI1992. 54). 8. BÓNA 1975. 214-220,228-229. 9. KOVÁCS 1994a. 10. SÁGI 1957. 11. KOCZTUR 1964. 159; DRAVECZK Y 1970. 43. 12. Ásatási napló: Rippl Rónai Múzeum (Kaposvár), Adattár 1/45/213. - A kisapostagi kultúra és a mészbetétes kerámia kultúrája itt talált temetkezéseit Honti Szilvia fogja publikál­ni. 13. WOLLÁK 1978. és a fentebb idézett ásatási napló. 14. KOVÁCS 1994a. 15. MRT 2. 224-256, 268. 16. LÁSZLÓ-PALÁGYI 1976. és ásatási napló: Magyar Nem­zeti Múzeum, Adattár I. 10/1976. 17. KŐSZEGI 1957. 48, 7. t. 3. 18. STUHLÍK 1988. 290. 19. MOZSOLICS 1967. 150, 20. t. 4. 20. BANDI 1972-73. 21. MOZSOLICS 1967. 144-145, 30. t. 1. 22. MOZSOLICS 1967. 133,6. t. 4. 23. MITHAY 1942. 16, 13. t. 8. 24. KUZSINSZKY 1920. 18-19, 21. kép; BÓNA 1975. 217, 270. t. 25. 25. KUZSINSZKY 1920. 26-28, 35. kép 2; MOZSOLICS 1967. 147, 26. t. 9. 26. KEMENCZEI 1991. 10-11, 1.1. 6. 27. HAMPEL 1895. 380,1. kép; KEMENCZEI 1991. 10-11. 28. KEMENCZEI 1991. 10-11, 1.1. 5. 29. DUSEK 1960b. 194,4. kép 1. 30. MITHAY 1942. 12, 9. t. 2,4. 31. MOZSOLICS 1967. 167-168, 23. t. 2. 32. MOZSOLICS 1967. 153, 3. t. 2; KEMENCZEI 1988. 12-14, 3. t. 24. - A vésett vonalakkal díszített tőrt BÓNA (1975. 218,271. t. 16) Tét ill. Tát lelőhellyel közli. 33. KEMENCZEI 1988. 10-12,2. t. 18. 34. MRT 2. 244, 9. t. 14. 35. MRT 2. 83. 36. Idézett ásatási jelentésében Wollák Katalin említi (vö. 12. j.), hogy az 1977 előtt előkerült sírok egyikében „markolatleme­zes bronztőrt' ' is találtak. 37. HAMPEL 1886-1896. 222. t. 38. KEMENCZEI 1988. 9-10,1.1. 11. 39. MÁRTON 1931. 20, 1. kép 2; KEMENCZEI 1988. 9-10, 1. t. 7. - Amint az Európa-szerte elterjedt alabárdok többsége, úgy a magyarországi példányok is (MÁRTON 1931. 18-20, 1. kép) szórvány leletek. Ezért pontosabb keltezésük sok eset­40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. ben problematikus; használatuk ideje, típusváltozataik elter­jedése részben eltérő. Miután gyártásuk egyik központja az aunjetitzi kultúrához kapcsolható (BREDDIN 1976; GEDL 1980. 33-37; MÜLLER-KARPE 1980. 192-194), nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a Szőnyben (HAMPEL 1886-1896. 180. t. 9), az Ipoly-vidéken (HAMPEL 1886­1896. II. 108-109, 23. kép; FURMÁNEK 1974. 53-54, 7. t. 158) és a Pilinyben (MÁRTON 1931. 19-20, 1. kép 5.) elő­került, valamint az ismeretlen lelőhelyű (MÁRTON 1931. 19-20, 1. kép 3-4) alabárdok Közép-Európából kerültek im­portként vagy ajándékként (vö. SCHAUER 1971. 60-61; LENERZ DE WILDE 1991. 45) Észak-Magyarország korai vagy középső bronzkori lakosságához. Ilymódon a szónyi alabárd esetleg a mészbetétes kerámia kultúrájához köthető. - A szóbanforgó magyarországi példányokkal - mint hosszú tőrökkel, s nem mint alabárdokkal - újabban Kemenczei T. foglalkozik (1988. 8-9, 1. t. 6-9). Ó mutat be egy hosszú „réztőrt" Pápa környékéről, amely formája és a szerkezete alapján sokkal távolabb áll az általa analógiaként idézett ha­zai és szlovákiai tőröktől, mint a franciaországi Amboise ill. a vele rokonítható Glomel típusú alabárdoktól (GALLAY­YVARD 1981. 197-198, 1. kép). Azaz: a pápai „tőr" való­színűleg egy nyugat-európai típusú alabárdnak tekinthető. Egyébként a Glomel típusú alabárdok használatának idejét idézett szerzők a közép-európai korai bronzkor 3. fázisával párhuzamosítják (vö. 201. o. és GALLAY 1981.129-130.). HÁJEK 1947^8. MOZSOLICS 1967. 24-33. HANSEL 1968.55-58. BÓNA 1975. 277-282. BANDI 1972-73. STUHLÍK 1988. 277-291, 320-321. A korábban előkerült cseh- és morvaországi példányokat fel­dolgozó alapvető tanulmányában L. HÁJEK (1947-48) két fő típust különít el. A kutatás, némi módosítással, hosszabb ideig ezt a felosztást követte. Csak a hatvanas évektől történ­tek kísérletek a nyélcsöves csákányok félovál fokvégződésű változatának elkülönítésére (HANSEL 1968. 56-57; BÓNA 1975. 279,281). A közelmúltban St. Stuhlík (1988. 288-289, 291, 321) vázolta az idesorolható csákányok körét. Köztük olyan példányokat is említve, amelyeket korábban mások nyéllyukas csákányként tárgyaltak (HUNDT 1982. 217-218. 7. kép; 1986. 142, 8. kép). Ám hozzátehetjük: Mozsolics A. (1967. 21, 32-33) is utal már a nyélcsöves csákányok egyik változatának, valamint a Kamyk-i és a Naumburg-i példá­nyok összefüggéseire. HANSEL 1968. 186; BÓNA 1975. 279, 281; STUHLÍK 1988.291. MOZSOLICS 1967. 28-31; HANSEL 1968. 185-186; BÓ­NA 1975. 278-279; STUHLÍK 1988. 290-291. MOZSOLICS 1967. 24-28; HANSEL 1968. 185; BÓNA 1975. 278-279; STUHLÍK 1988. 289-290. A nyélcsöves csákányok felosztását többnyire a nyakrész zá­ródásának eltérő formájára építették. - Ettől csak Bóna I. (1975. 277-282) tér el, aki a nyélcső hosszát helyezte előtér­be. - Az egyes változatok elkülönítésénél viszont a penge és/vagy a nyélcső hossza Ш. utóbbi díszítése volt a témával foglalkozó ku­tatók számára mérvadó, korántsem azonos módon. HANSEL 1968. 56-57; BÓNA 1975. 280-281; STUHLÍK 1988.321. KOVÁCS 1993b. HANSEL 1968. 57; BANDI 1972-73. 69-71; BÓNA 1975. 279-280; STUHLÍK 1988. 321. MOZSOLICS 1967. 132,6. t. 1. MOZSOLICS 1967. 137, 19. t. 5; BÓNA 1975. 71, 279, 57. t. 1. MOZSOLICS 1967. 148, 21. t. 4; BÓNA 1975. 156, 279, 182. t. 6. - Némileg meglepő, hogy Bóna I. egyik idézett he­lyen a sírt a füzesabonyi kultúra általa elkülönített C-fázisá­ba, a másikon pedig annak B-fázisába sorolja. 126

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom