A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

nak reformok, népjogokért, de főként kulturális haladásért küzdő törekvései. Veszprém fejlődésére nagy eredménnyel lehetett volna a királyi városság elnyeréséért folytatott harc szerencsés befejeződése. Sajnos, ellene volt a vármegye, maga a püspök elsősorban, mint a város földesura, és végül ez utóbbiak irányításával a bécsi kormánykörök. Az 1746-ban nagy reményekkel elindított mozgalom, 1836-ban a „hatalom" ellenkezésén megtörik. Veszprém soha nem kap királyi városi szabad rendelkezési jogot, pedig már a XVIII. századi városatyák helyesen indokolták meg állásfoglalásukat, amikor a nemes cél legfontosabb kellékének a földesúri terhektől megszabadulást hangsúlyozták. Az alárendelt helyzet nem adott a polgárságnak önrendelkezési jogot, mert a város élén álló főbírót is a földesúr jelöltjei közül „választhatták meg" deputátus uraimék. Érezték ők jól, hogy független polgárokból álló városvezetőség elsősorban a közjó érdekeit, előnyeit tartja legfőbb vezető elvnek-, míg a meglevő állapot, a földesúri urbáriumokban előírt szolgáltatások teljesítet véli — a maga szempontjából - elsődlegesnek. A földesúrnak nem érdeke a polgári fejlődés elősegítése, mert az előbb vagy utóbb önállóságra tör. Nem kisebb jelentőségűek Veszprém XIX. századi nagy társadalmi problémái: a színház, a piactér rendezése, a vízkérdés, a világítás, az országos vasúti hálózatba kapcsolódás, a múzeum és a kulturális élet megalapozása, amik mellett jelentkeznek a művelődési gondolat csírái a tudatosan polgárosodni akaró város életében. Nagy számú társadalmi egyesületein belül igazolódott, hogy a régi Veszprém is tett valamit művelődése előmozdítására. Az ipari, gazdasági téren lassan magára találó város történelmi, kulturális adatai bizonyítják majd a szabadságjogokért, polgári haladásért dolgozó veszprémiek alkotó munkáját. Még tartanak a nyelvújítási harc utócsatározásai az egymással szemben álló csoportok között, de már megalakul 1821-ben a város legrégibb, ,Jdubkönyvtárral egybekapcsolt" első „kultúrotthona", a „Veszprémi Olvasó Társaság".

4 Veszprém hagyományaihoz híven az elsők között teszi magáévá a reformkor eszméit és művelődni akar. A legkülönbözőbb intézmények, szervezetek veszik át a gondolatot, és sorra alakulnak a „körök", kultúregyesületek, foglalkozási ágak, társadalmi helyzet, politikai pártállás és vallási hovatartozás szerint. Ezek egymással versenyezve rendeznek előadásokat, létesítenek kis könyvtárakat. Helyük, egy-egy városrész kisvendéglője, miáltal az ottani élet kulturálódik. Rendszeresek a felolvasások, amiket a középiskolák tanárai, az egyesületben közreműködő egyháziak, vagy a város népszerű vezetői tartanak. Időnként, főként a téli időszakban kultúresteket is rendeznek, műsor szerint. Ilyen és egyéb „kultúrnyomok" előzik meg évtizedes társadalmi, de néha inkább gazdasági „vívódás" után — mert Veszprém súlyos problémája volt a XIX. századi szegény-ügy, „Szegény Intézet"-tel —, a város életében a hosszúra nyalt kultúrharcot, míg majd egy lelkes piarista tanár — nem is veszprémi —Jelentkezik múzeumtervezetével 1871-ben. A reformkori Veszprém művelődéspolitikája következményeként jelentkező társadalmi igény egyik első konkrétuma az 1823-ban létrehozott „Muzsikai Intézet", a XIX. század eleji veszprémi zenei élet magas színvonalú jeleként, neves szerzőkkel, mint Csermák Antal, Ruzicska Ignác és Rózsavölgyi Márk. A napóleoni háborúk után az ipar és kereskedelem megélénkülésével a város lakossága a hivatalos megállapítások szerint is már erősen megközelíti a tízezret.

6 Talán az 1813-ban Veszprémben kiadott Mondolat és a nyomában felcsapó nagy nyelvi harcnak lehetett a következménye, hogy 1837-ben Veszprém megye közgyűlése megbízza Rosos Antal szolgabírót és Kenessey Antal esküdtet a „Hazai nyelvnek terjesztése érdekében, az Oskoláknak és tanított Tudományoknak miben való léte érdekében teendő" vizsgálattal, vagyis indul Veszprém megyében az anyanyelv hivatalos terjesztése a közéletben, elsősorban az iskolákon keresztül.

7 A húsz év után újraalakult Veszprémi Olvasó Társaság* 1842-re a város életében jelentős társadalmi kultúrintézménnyé nőtte ki magát. 185l-re egyesületi szabályai jelennek meg. Tagjai között a helyi közigazgatásiak, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, ügyészek, kanonokok, szolgabírák és még esküdt is található. Könyvtára szakelrendezése a tudományos részben: nyelvtan, észtan, történet, jogtan, statistika, politika, életírás, utazás, gazdaság és nevelés csoportosításban egész modern könyvtárbeosztásról tanúskodik. Az akkori hírlapok és folyóiratokból 19 félét járatott az egyesület. Könyvanyagában a magyar tudós társaság évkönyvei, római és hellén „classicusok", valamint Kölcsey Aesthetikai és kritikai dolgozatai is megtalálhatók voltak, többek között. Az a szellemi apparátus, ami az Olvasó Társaság fennmaradt emlékei alapján feltételezhető, már nemcsak társadalmi igény, de az 1846-ban összeállított „Iparstatisztika" szerint elég nagy mérvű városi gazdasági forgalom és létnek is az eredménye.

9 A veszprémi helytörténetirodalom XIX. századi alakulásában meg kell emlékezni a ,,Dunántúli Történetkedvelők" mozgalmáról is,

10 ami 1863 és 1865 között vidéki és fővárosi történetírókat (-kedvelőket) mozgósított. Összejöveteleiket egy-egy vidéki levéltár közelében tartották;

11 de azok nem „szalonnázással, borozással összekötött levéltári kirándulások" voltak, miként eléggé elmarasztaló kritikával ülette őket egy jelenkori „megállapítás",

12 mert mégiscsak munkásságuk révén bontakozott ki a Magyar Történelmi Társulat, és nem kis részük volt abban is, hogy a Századok című történelmi folyóirat megindulhatott. Ebben, a magyar történetirodalomban jelentős munkát végzett együttesben kezdte historikus pályafutását és ott is bontakozott ki mint a XIX. századi Veszprém egyik értékes helytörténeti egyénisége, 536