A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

Véghely Dezső (1840-1897). Már az első összejövetel, a Répce-Szemerén, 1863. december 27-ről maradt tudósítás felemlíti,

1 3 hogy a jelenlevők egyike, Véghely Dezső, „Veszprém megye helyismeretén dolgozik". Ettől kezdve, a még fiatal „veszprémi ügyvéd" - ahogyan akkor nevezték -, a legkülönbözőbb helytörténeti témákkal foglalkozott élete végéigKét év múlva, a történetkedvelők ötödik, ismét Répce-Szemerén tartott összejövetelén, 1865. február 26-án,

14 már a körükben nevet szerzett Véghely Dezsőt kérték fel „alapszabálytervezet" elkészítésére, miután rendszeres társulattá kívántak alakulni. Ugyanezen összejövetel másik érdekes emléke, hogy Franki Vilmos, nagyszombati tanár, az együttesnek szintén lelkes tagja, „készített programot, mely a monografusokat egy cél felé irányozza". Mind a alapszabály-tervezet, egy rendszeres társulattá alakulás érdekében, mind pedig a közös munkát „egy cél felé irányozó" program összeállítása, azt mutatja — különösen az utóbbi, amiben a később neves történész, Fraknói Vilmos mutatta meg „oroszlánkörmeit" —,

15 hogy a Dunántúli Történetkedvelők jelentkezése az 1867-es kiegyezés előtt, a már szabadabb gondolkodású nemesi életszemléletnek a magyar történettudományban is erőteljesebben érezhető megnyilvánulásával mintegy a modern magyar történetírás úttörőjének tekinthető. Ne maradjon ki ezen évek veszprémi helytörténetirodalmi értékei közül Pesty Frigyesnek az OSzKban őrzött kéziratos „Helységnévtár"-a Veszprém megyei kötete sem.

1 6 A városra vonatkozó részt az akkori megbecsült polgármester, az e téren is lelkiismeretesen dolgozott Dunst Ferenc irányításával állították össze. Nagyon jól olvasható, igen szép írással készült anyag, amiben több helytörténeti adat maradt fenn, rnint az akkor még „élt" török kori helyi mondák is. A XIX. század első felének témánk anyagába sorolható adat-összeállításához a város életéből egy újabb területet is tudomásul kell vennünk, annál is inkább, mert Veszprém kultúréletére is erősen kihat az a gazdasági jelenség, hogy 1865-től 1909. július 8-ig, a balatoni vasút megnyitásáig, szinte minden energiáját a városnak elnyelte a vasútprobléma. Az első újság, a „Veszprém"-пек 1866-tól indulásával számítható a szellemi fellendülés, amikor a közlési lehetőség majd ä helytörténet népszerűsítésében is érezhető. Megindulhat a kulturális téren jelentkező kezdeményező kedv, mint például Eötvös Lajos újságíró helytörténeti jellegű írásai. Az új helyi lapnak megjelenése első évében már találhatók a város fejlődésével érdemben foglalkozó írások. Különösen kettő említhető. Egyik, Szent-györgyi Horváth Ágostonnak „Veszprém feladata a művelődés terén" című írása több folytatásban.

17 Alapelgondolása: a kereskedelmi élet élénk forgalma fontos része a haladásnak. Majd mintegy modern közgazdász fűzi hozzá: „Minden nép egyenlően törekszik a világpiacon aránylagos befolyásra." Következő mondata máris a fő célra utal, mondván: „Ez az anyagi fejlődés fogja a szellemi műveltséget is elősegíteni." Ezért sürgeti, valamit tenni „a művelődési szükségletek kielégítésére", lerázva „a közönyösség és semmittevést". Tiltakozik „az avult eszmék", a „születés általi fensőbbség" ellen, mert „a népnek, a polgárságnak meg kell tanulnia az önálló gondolkodást, az önálló cselekvést". Még egyes, napjaink korszerűnek tudott történetíróját is meglepnék további sorai, mint a közvetlenül a kiegyezés előtti veszprémi gondolkodás visszhangja sajtónyilvánossággal, amikor második cikkében így elmélkedik: „Valamíg nálunk a hazafiaskodó szemfényvesztőket gyakorlati, a nép javát szivükön viselő, szabad gondokodásu s fejlett szellemű egyéniségek nem váltják fel, addig a jelen művelődés s annak fejleményei nálunk nem gondolhatok." Következő cikkében még messzebbre tekintve írja, hogy vajon „a kor modern culturája" megteremtése, melynek ,hatalmas munkássága teheti erőssé a világot", mikor és hogyan érhető el? A másik, hasonló jellegű írás, az akkori nagy műveltségű veszprémi főrabbi, Hochmuth Ábrahámnak. mintegy válasza az előbbire, de erősen hozzá csatlakozóan, azokat szintúgy gazdasági szempontból taglalva állapítja meg, hogy „fentartja véleményét: mindezekhez pénz kell, sok, sok!" Megoldást is javasol: „Társadalmi segítséggel, egyesületek utján, is sokat tehetünk!"

18 Rhé Gyula egy későbbi írása

19 utal arra, hogy Römer Flórismk az 1860-as években Veszprém megye területén végzett régészeti kutatásai keltették fel a régiségek iránti érdeklődést, és lassanként kialakult a vágy, hogy más vidéki városok példájára Veszprémben is létesíttessék múzeum. Mintegy ennek hatására jelenik meg — szerinte — a veszprémi piarista gimnázium 1870/71. évi iskolai értesítőjében az akkor ott tanító, erősen történelmi és régészeti beállítottságú Ivánfi (Jancsik) Ede tanárnak „Egy veszprém-megyei múzeum-egylet terv-rajza" című dolgozata, elindítva vele a helytörténeti kutatást is később összefogó veszprémi múzeum létesítésének gondolatát, ami majd az események során még igen sokféle változatban jelentkezik, míg egy fél század elteltével annak mai modern épületét 1925-ben ünnepélyesen felavathatják. Addig is tekintsük át a lelkes piaristának több mint száz évvel ezelőtti elgondolását: hogyan és milyen elvek alapján vélt múzeumot, illetőleg azt megvalósító „múzeum-egylet"-et létesíteni Veszprémben, 1871ben? Cikke két részből áll: elvi régészeti, a múzeum létesítésével kapcsolatos kérdései és egy alapszabály tervezet. Az első rész a régészetnek a történelem kialakításában való nagy jelentőségére utalással indul. Ebből vezeti tovább gondolatát, hogy a megye múltjának 537