A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

Takaró Mihály tihanyi kapitány 1558-ban palánképítésre rendelte a hódoltsági szentkirály szabadj ai jobbágyokat is. S amikor azok vonakodtak a parancsnak engedelmeskedni, előbb megverette őket, és miután ez sem használt, megparancsolta, „hogy kikeletre elfussanak az falutól", mert nem tűri meg ott őket.

104 Először a nagyobb várakat erősítették meg, de sor került a kisebb várak, várkastélyok, udvarházak, egyedülálló tornyok és templomerődök megerősítésére is. Veszprém eleste után a bécsi udvar igyekezett sürgősen megerősíteni a Balatontól a Dunáig terjedő védelmi vonalat. Ennek fő várai: Pápa, Palota és Győr voltak.

105 De a kisebb várakról (Vasvár, Levéld, Csesznek, Nagyvázsony, Devecser, Ugod stb.) sem feledkeztek meg.

106 A dunántúli végvárrendszer a XVI. század közepén főként Nádasdy Tamás buzdítására és irányításával épült ki. Nádasdy 1561-ben sürgette I. Ferdinánd királyt, hogy a Balaton-környéki várakba — Szentgrót, Pápa, Devecser, Komár, Sümeg, Csobánc, Tátika, Szigliget és Keszthely váraiba — helyezzen megfelelő számú őrséget.

107 A korszerűtlen Balaton környéki magánvárak átvételét a Magyar Kamara nem tartotta kifizetődőnek, mivel katonai értékük nem volt nagy. Ilyenek: Csobánc, Rezi, Tátika, Keszthely, Szigliget stb. Erre a vidékre a magánföldesúri tulajdon stabilizációja a jellemző, s a várakba húzódó nemesség is úgy-ahogy érvényesíteni tudta jogait. Itt az történt, hogy a földesúri jövedelem bizonyos — sokszor igen jelentékeny — részét lekötötték a vár fenntartására, meghatározott katona tartására annak ellenében, hogy az őrség jelentősebb részét a király fizette, s hozzájárult egyéb kiadásokhoz is.

108 így a fenti várak birtokosai — a Pethők, Lengyelek, Gyulaffyak — tulajdonjoga a várra és birtokaira még inkább megszilárdult. Ezért tartósabb Zala megyében a váruradalmak birtoklása, mint Veszprém megyében a török veszély fenyegetőbb közelsége miatt, ahol a legjelentősebb váruradalmak (Veszprém, Pápa, Palota) királyi tulajdonban kerültek. A várak magánkezelésben való maradása azt jelentette, hogy a vár birtoktartozékait a védelem költségeire kellett fordítani. így pl. Csobánc várát a Gyulaffy-javak jövedelméből kellett fönntartani.

109 „Magáncsapatok" őrködtek Sümeg, Tátika, Rezi, Csobánc, Keszthely és Zalavár várában.

1 J ° E magánvárakban a katonaság két alapvető csoportból állott: a földesúr familiáris-szervitori rendszerű magánkatonaságából, és a telek- vagy portális katonaságból.

1 г l Egy-egy várban a kevésszámú őrség parancsnoka a vár tulajdonosa, vagy a nagybirtokos nevezett ki parancsnokot az őrség élére. A várbeli darabontok parancsnoka a birtok tiszttartója (prefektusa), a katonaság élelmezési biztosa az uradalom udvarbírája (provizora) volt. Ha egy várat több főúr vagy hozzátartozóik közösen bírtak, akkor mindegyik jövedelme arányában tartozott a vár fenntartásához hozzájárulni. A gersei Pethők közösen bírták a keszthelyi örökséget.

112 De nem nagyon akartak a klastromerődre áldozni, amiből állandó súrlódás adódott. Ezért írja Pethő János 1553-ban Nádasdy Tamáshoz: „. , . ő felsége tenne valami fizetést oda. (ti. Keszthelyre), mert tuggya te Nagyságod mely félelmes helyen vagyon és az atyafiak is immár semmi gongyát nem viselik, hanem mostan is tulajdon az én magam kőccségével tartok népet benne".

113 „Azért láttya Isten, hogy immár nem győzem — folytatja Pethő János a keszthelyi vár fenntartásáról —, hanem ő felsége fizetést nem akar belé tenni, ő felsége töresse el, mert kit az hatalmas Isten eltávoztasson, ha az ellenség bele megyén, mind az egész földnek nagy veszedelme lészen belőlle".

114 Bármennyire is önző szempontok vezettek egyegy főúri vagy kisnemesi családot, mindegyikét a török terjeszkedés súlyos gondja gyötörte. A gersei Pethők 1561-ben négy végházukban (Tátika, Rezi, Körmend és Keszthely) 40 embert tartottak.

115 „Rezi felől mind azt mondták az rabok — írja Ormány Józsa sümegi várnagy Csányi Ákoshoz 1561. október 31-én -, hogy jól őrzik és húsz drabant vagyon benne, de Tagika (Tátika) felől azt monták, hogy csak önmagok az Petheő uraim és aszón népek vannak benne". 16 A főurak a maguk familiárisaikkal és szolgáikkal védték a magánkézben levő Balaton-vidéki várakat. A hódoltság terjedésével, és a várbirtokok pusztulásával a várak és kastélyok fenntartása egyre nehezebb lett. A birtokosok tehát a királyhoz fordultak segítségért, illetve katonaságért.

117 Amikor úgy érezték, hogy magánerőből a vár és az őrség fenntartásának folyamatos költségei nem fedezhetők, sorra adták át váraikat a királynak. Az országgyűlések, az illetékes határbirtokosok valósággal könyörögtek az uralkodónak, hogy vegye át a végvárakat. Nem akartak a török ellen nagyobb anyagi áldozatokkal járó katonaságot tartani.

118 A gersei Pethő család tagjai, idősb Pethő János, Péter, András, Mihály, Gáspár, Ambrus, ifi. Pethő János és Benedek 1561. július 20-án Rezi várából írtak Nádasdy Tamás nádornak, s arra kérték, hogy „méltóztassék ő felségével az megnevezett keszthelyi klastromra oly gondot viseltetni és megtartani, mert te Nagyságod érti Nagyságos uram, hogy mi ehhez elégtelenek vagyunk".

119 Lengyeltóti István 1588. szeptember 13-án Szigliget várát ajánlotta fel a királynak, „erőtlen" lévén megtartására: ,Дт látta nagy ságtok - írja a pozsonyi kamarához intézett levelében — az Szigliget állapotját, mely közel legyen az török várhoz, ki igen veszedelmes. Ezért könyörgök ő felségének, adja énnekem Rajkot, én is Szigligetet minden tartományával neki adom, míg az ország megszabadul . . . Vagy ő felsége töresse el (ti. a szigligeti várat). Vagy ő felsége tartson oly hadnagyot benne, ki az ő felsége szolgái266