A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész
tájismereti kutatók összefogása révén" alakult meg az „Eötvös Károly helytörténeti munkaközösség". Az új egyesülés elsődleges feladataként jelöli meg, hogy az „a helyismereti kutatás eddig háttérbe szorult tudományos feladataira is felhívja a figyelmet". Beszámol a megindított kiadványsorozat, a „Veszprémi Könyvek" összefoglaló cím alatt a megyei tanács művelődési osztályának anyagi támogatásával a munkaközösség szervezésében kezdeményezett tájismereti kiadványok megjelenésének tervéről is. Ekkorra első kötete már el is hagyta a sajtót. 86 A további tervezett kiadványokról is beszámol, továbbá arról, hogy „munkaközösség alakult Veszprém művelődéstörténetének megírására". Ezen a területen „a részletkutatások vannak folyamatban" — zárul az érdekes jelentés egy újabb, de valójában ismételten ki nem bontakozott helytörténeti kezdeményezésről. A mozgalom további jelentős alakulása volt, hogy 1960-tól megszervezte a Megyei Könyvtár a „helytörténeti tájékoztató" szolgálatot és abba elsősorban az iskolákat igyekezett bevonni; valamint ezzel kapcsolatosan a „Veszprém megyére vonatkozó könyvek felkutatása" mozgalmat a megye könyvtárosai, könyvtárvezetői útján. Mindkettő mintegy alapvető, nagyon lényeges kezdeményezés volt, amikből a Megyei Könyvtár mai eredményes — saját kiadványokat is felmutató —, helytörténeti irányú munkája nőhette ki magát. 9/B. VESZPRÉMI SZEMLE Az új magyar élet utolsó veszprémi próbálkozása lehetett volna, egy színvonalas, már évtizedekkel előbb „megálmodott" veszprémi tudományos és irodalmi folyóirat, az 1957-ben megindított Veszprémi Szemle. És ez nem sikerült. A helyi jelleg, karakterisztikum kiépítése helyett állandó vita, vélemények cseréje, forgatása vette körül, ami végül is „megölte" a jól indított folyóiratot. Kialakult már az a történelmi távlat, amikor az „elcsitult" irodalmi „fegyvercsörgés" lezajlott harcai után egy negyed század elmúltával véleményt mondhatunk a veszprémi kultúrélet egyik sikertelen próbálkozásáról. Még jóval az első szám megjelenése előtt, tájékoztatta a megbízott főszerkesztő a közvéleményt, hogy a népfront támogatásával végre olyan folyóirata lesz Veszprémnek, amelyben majd „mélyebben, távlatban lehessen foglalkozni a megye gazdasági, társadalmi és művelődési életének fontos kérdéseivel". 87 A folyóirat megjelent 1957. október—decemberi 1. számával minden elvi célkitűzés nélkül, mert sem az első szám első oldalán Szabó Pál „Köszöntő"jében említett induló gondolat „a társadalmi fejlődés" általánosságával, vagy utána, ,,ha a szocialista társadalmat szolgálja", újabb, inkább politikai elvi megállapítás, nem fed semmiféle tudományos célkitűzést. Legfeljebb a címlap belső oldalán olvasható tartalomjegyzék csoportosítása enged arra következtetni, amit később a meginduló kritikai áradatban Páldy Róbert a felelős főszerkesztő is hangsúlyozott, hogy nem irodalmi, hanem társadalmi folyóirat, ahol a hangsúly a szerkesztésben a tanulmányokon van. 8 8 Úgy érezzük, hogy az 1957-ben induló, a helyi szellemi életben értékes utat törni szándékozó, talán még ma is létezhető Veszprémi Szemle, ha nem egy nehéz történelmi időben kezdi meg működését: megmaradhatott volna. Útkereső nehézségeit legjobban igazolja a megjelenés utáni első vélemény, 89 , amely szintén észrevette, hogy „a szerkesztők elfelejtették megjelölni a folyóirat milyenségét". Majd hozzáteszi: szeretné, ha jellege „általánosan társadalmi, művészeti és kritikai" lenne. Végigveszi a cikkeket, néhányról mond is valamit, de a folyóirat kialakítható irányáról részletesebben nem szól. A folyóiratból — legnagyobb sajnálatunkra — mindössze három szám jelent meg, de ha a Tiszatáj című, hasonló jellegű folyóirat „kritikáját" is ideszámítjuk, ugyanakkor nyolc „bírálatot", ismertetést kapott. A számok önmagukról, önmagukért is „beszélnek". Ezek a néha nagyon is különös hangvételű „bírálatok" segítették a megszűnéshez a folyóiratot, amitől már indulásakor örömmel vártuk egy nagyon régen óhajtott veszprémi tudományos sajtótermék létrejöttét. Állíthatjuk, „a Hazafias Népfront Veszprém megyei bizottságának" kiadványáról az induló három szám anyaga alapján is, hogy az akkori veszprémi (és távolabbi) szellemi adottságok és a gondos szerkesztéssel, ha a „kritikák" el nem némítják, jónevű veszprémi folyóirattá válhatott volna. Miért élnek még ma is a „Borsodi", „Soproni" és egyéb „szemlék", miért tudják (tudták) azok szerkesztői kellő, színvonalas anyaggal ellátni az egyes számokat? Miért nem alakulhatott volna ki Veszprém folyóirata is hasonló színvonalra? Már a második.kritika 90 a „szárazabb szakcikkeket" említi, majd az egyes írásoknak „múltba" visszahúzó jellegéről ad számot, mintegy kritikai célkitűzést előlegezve, amit a továbbiak át is.ve,sznek, mert a következő bírálat 91 ámbár dicséri, mint az „egyetlen jelenlegi dunántúli folyóiratot" de nem feledkezik meg az utasításról és hozzáteszi: „a múlt sok". A negyedik vélemény 92 «„már дет a folyóirat, hanem az előző kritikákkal vitatkozik, amikor elsősorban a Veszprémi Szemle irányát szeretné tisztázni. Elmélkedésében eljut,addig, hogy „legyen általános és kulturális ^QÍyóirat". /i A, : yita során meglepően jelenti ki: „A folyóirat tartalmi határait lehet és helyes is tágítani, nem annyira azonban, hogy veszprémi jellegét elveszítse". Egy, a Hazafias Népfront lapjához is illő — ma már erősen követett — helytörténeti jel549
