A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

ez sem problémamentes. Az előbbi körösi példákban lehetett látni, hogy ugyanazon udvarokon vannak puszta negyedtelkek is. Egyiknél sem adják meg a régebbi gazdáját, mint máskor a puszta telkek esetében. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy ez a jelenség igen gyakran fordul elő az összeírásban. Néhány példa. A Valkó megyei Horvátiban Szécsi egy lakott negyed telket kapott, amelyben Pap János (másként Iván) lakott. Kapott még a falu végén egy egész, két fél és egy negyed puszta telket. A negyed Pap János udvarán állott, alatta következtek először egy fél, amelyben egykor Kraiczowygh Péter, egy egész, amelyben Sybko és még egy fél, amelyben Szávai Barnabás laktak. A Bács megyei Ácsán egy egész és 4 fél lakott, valamint 48 lakatlan egész telket írtak össze. Szécsinek jutott innen két lakott fél, valamint öt egész és két fél puszta telek. (Fél puszta telket nem írtak pedig össze!) A két lakott fél telken Tóth László, ül. Lypathin Gergely laktak. Megadja az összeírás a Szécsinek juttatott öt egész puszta telek utolsó lakójának nevét is. A két puszta féltelek viszont Tóth és Lypathin udvarán állott. A siklósi uradalomban különösen sok ez a lakott telek udvarán összeírt töredék puszta telek. Együttvéve ezek általában egy egész telket adnak ki. Ez a más udvarán összeírt puszta résztelek olykor más uradalmakban, azaz nemcsak a Garai család birtokain is előfordul.

75 A jelenség pontos magyarázatát nyilván nem lehet megadni, valószínűsíteni azonban igen. A puszta telkeket igen gyakran maguk a jobbágyok vették bérbe a szokásos úrbéri tehernél valamivel kisebb járadék fejében.

76 Az ilyen más udvarán összeírt résztelkek esetében - miként arról már volt szó — a legritkább esetben adja meg forrásunk a korábbi tulajdonos nevét. (A kivétel Nagyság falu

77

.) Ez csak egyet jelenthet: a részteleknek nem is volt más gazdája, tehát nem „más telkén" van, mint ahogy az a látszatból következne. Az azonban már kérdéses, hogy valóban puszta volt-e ez a résztelek. Itt két eshetőség van. Mindkettő esetében abból indulhatunk ki, hogy a telek korábbi gazdája (vagy gazdái) nem vállalták tovább az egész telek megművelését, és az után az úrbéri terhek beszolgáltatását. Vagy valóban pusztán maradt a telek egy része, vagy pedig a régi gazda (gazdák) az úrbérinél alacsonyabb teherrel művelték azt tovább bérbe véve. Az előző esetben tehát valódi, az utóbbiban pedig látszat pusztásodásról beszélhetünk. A valóságban valószínűleg mindkét eset előfordulhatott, de arra forrásaink sohasem fognak adattal szolgálni, hogy hol melyik eset forgott fenn. Valószínűbb azonban a látszat pusztásodás. A lakott töredéktelken olykor többen is éltek, mint ahogy azt a kórósi példa is mutatja: így a puszta résztelekre szükségük lehetett. Az ügy mindenképp a jobbágy helyzetének nehézségére utal. Látszat pusztásodás esetén a szabad költözés jogát még élvező parasztok a bérletet elköltözés fenyegetésével harcolhatták ki.

78 Akárhogy is van a helyzet, az összeírásból kiszámított pusztásodási aránynál kisebbnek kellett lennie a tényleges pusztásodásnak. Láttuk fenn, hogy az egész uradalomban a jobbágytelkek 62,6%-a állt pusztán. Szécsi kapott — a sarádi incolákat nem számítva — 379,5 egész telket, amelyből 239,083 állt pusztán, ami kereken 63%, azaz itt is az összuradalmi átlagot mérték ki a számára. Nos, ha nem tartjuk pusztának azokat az annak felvett töredéktelkeket, amelyek egy lakott telek udvarán szerepeltek, akkor a puszta telkek száma 27,208 telekkel csökken, illetve a lakott telkeké annyival nő. így a valóban puszta telkek már csak 211,875 egész telket tesznek ki, tehát a pusztásodási arány 55,8%-ra csökken, azaz valamivel több, mint hét százalékkal kisebb az összeírásból kiolvashatónál. Igaz, ez csak abban az esetben van így, ha a valakinek az udvarán levő puszta töredéktelek tényleg csak látszat pusztásodási jelent. Az azonban mindenképp nyilvánvaló, hogy a teljes összeírt terület pusztásodási aránya kisebb a 62,6%-nál. Ha a valakinek az udvarán összeírt „puszta" résztelkek számát nyolccal megszorozzuk, akkor megkaphatjuk ezeknek

/ összuradalmi számát: 217 és két harmad telket. így az 1478-ban felsorolt Garai-uradalmakban a ténylegesen puszta telkek száma csak 1662,046 egész telket tett ki, ami 55,3%-os pusztásodást jelent, azaz gyakorlatilag ugyanannyit, mint a Szécsi-résznél. Ebből természetesen más is következik: kisebbnek kellett lennie a töredéktelkek arányának, mint ahogy azt a teljes összeírt terület anyaga mutatja. Míg az egész területen a félteleknél nagyobb gazdaságok — csak a lakott telkeket, számítjuk! — 32,9%-ot tettek ki, ez már a Szécsi-rész összeírásával sem egyezett, akkor sem, ha a valakinek udvarán levő résztelkekkel nem számoltunk. Már fenn láttuk, hogy nagyobb lakott telkeket írtak össze Szécsinél, mint amilyenek az összeírásban általában szerepeltek. így Szécsi részén a gazdaságok 36,8%-a volt magasabb fél teleknél. Ha a valaki udvarán összeírt puszta résztelkeket a telek többi részéhez számítjuk, akkor a Szécsinek adott gazdaságok közül a lakottak 54,6%-a nagyobb félteleknél. Úgy tűnik tehát, hogy a Szécsi-rész adatai alapján az összeírt telkekből levont telekosztódási és pusztásodási statisztika módosítandó: a jobbágyok nagyobb telkeken és telekrészeken éltek, helyzetük tehát jobbnak látszik a teljes terület összeírási adataiból levont következtetésnél. Sajnos, a Szécsi rész adatai alapján ez a módosított kép sem egyértelmű. A fenn idézett kórósi adatokból ugyanis világos, hogy egy telken többen, éspedig egymással rokonságba nem hozható jobbágyok éltek. Ez nem véletlen kivétel: a cseszneki, a csörögi uradalmak és a Csongrád megyei falvak kivételével mindenütt megtaláljuk. Hozzá kell mindjárt tenni, hogy kizárólag azokat az eseteket idézem, ahol egy telken, vagy telekrészen így kap több névvel felsorolt jobbágyot Szécsi MikkV. hogy azok rokonsága nem vélelmezhető. Az azonos vezetéknevű, vagy vezetéknév nélküli személyeket tehát itt nem vettem 213